Az e-learning napjainkban

Évekkel ezelőtt, amikor az e-learning mint fogalom megjelent az informatika és a pedagógia világában egy fajta látomást festett egy olyan "ideális társadalom" kialakulásáról, amely elszakadva a hagyományos oktatástól, azok szereplőit nélkülözve -, de legalábbis jelentősen átértelmezve - az interneten fogják megszerezni a boldoguláshoz szükséges javakat, más szóval a tudást. Ebben az időben az internetet egy olyan társadalmi átrendeződés forrásának tartották, amely magába szippantja sokféle társadalmi rétegből érkező sokféle érdeklődésű egyedeket, egy eszközt adva a közösségi önszerveződésre, egy lehetőséget, hogy az azonos érdeklődésű emberek megtalálják egymást, kommunikáljanak, és mindezt tértől és időtől függetlenül, asszinkron. Természetesen ez a látomás túlzó, sok év elteltével is csak ízlelgetjük a szót: e-learning, a hagyományos oktatás még mindig meglehetősen stabil lábakon áll, de egyre nagyobb szerepet kap az elektronikus tanulás.

Az e-learning az évek folyamán mind pedagógiailag, mind technológiailag jelentős fejlődésen ment át. A fogalom sorozatos újra értelmezésével, és változtatásával jutott el a mai formájába, de még mindig nem a "végleges" formájába.

Az e-learning a közoktatásban

A 20. századra világszerte komoly válságba került az oktatás, az oktatási intézmények elavultak, konzervatívak, és képtelenek kielégíteni az újonnan születő információs társadalom növekvő tudáséhségét. A gazdaság dinamikus fejlődése adja ütemet, melyet az oktatásnak is fel kell venni, az egyre komplexebb oktatási feladatok megoldásához be kell építeni az oktatásba a modern információs és kommunikációs technológiákat. A számítógépek megjelenésének a pillanatától potenciális oktatási eszközként tekintünk rájuk, és az évek során más-más formában épültek be az oktatásba. Érezhető volt, hogy az oktatásban bekövetkező következő "paradigmaváltást" a számítógépek okozzák.

A felsőoktatás, az akadémiai szféra mindig élen járt az oktatási reformokban, és mindig élen jár az új technológiák felhasználásában, ennek a találkozásnak az eredményeként elkerülhetetlené vált, hogy kidolgozásra kerüljön egy olyan technológia, melynél az oktatás már egy virtuális környezetben zajlik, tértől és időtől függetlenül: megszülessen az e-learning. Az e-learning-ben rejlő lehetőségek arra sarkalták Európa és az Egyesült Államok vezető egyetemeit, hogy kifejlesszék a saját e-learning rendszereiket.

A közoktatásban megjelenő e-learning-et nevezhetjük klasszikus e-learning-nek. A hagyományos oktatás szereplői saját valójukban jelennek meg a rendszerben. A térbeli, és időbeli rugalmasság, a tanulási és oktatási folyamatok átláthatóságával sokkal reflexívebb, tervezhetőbb tanulást és oktatást tesz lehetővé. Ez egyben lehetőség, és egyben számon kérhető kötelezettség.

Az e-learning a felnőttoktatásban

Az előző fejezetből kiderül, napjainkban a közoktatás egy jelentős problémával küzd. A tanulmányok befejeztével a hallgatók nem rendelkeznek a megfelelő ismertekkel, hiszen ma a tudás olyan sokféle, és olyan gyorsan változó, hogy az alapoktatásban elsajátíthatatlan. Erre megoldásként módszertani változtatások születek, megalkották a modern tanulás koncepcióit. Az oktatás feladata lett, nem csak a tudás átadása, hanem olyan képességek, és készségek elsajátításának támogatása, melyek lehetővé teszik, hogy az egyén a saját adottságainak, és élethelyzetének megfelelően képes legyen a tudás, az új ismertetek megszerzésére. Az alapoktatásban ki kell emelni a tudásszerzés, tudásépítés képességét, az élethosszig tartó tanulás (LLL - Lifelong Learning) elsajátítását. A LLL nem más, mint egy lehetőség arra, hogy a saját képzésünkkel értékesebbé, egyre értékesebbé váljunk a munkaerőpiacon, hiszen ezen a területen az értékünket nagyban meghatározza a képzettségünk, és az iskolázottságunk.

Amíg a folyamatos tanulás (LLL) egyre elfogadottabbá vált, mellette megjelent egy másik fogalom: az élet teljes körére kiterjedő tanulás (LWL - Lifewide Learning). Míg az LLL főként az időtényezőre, addig az élet teljes körére kiterjedő tanulás a felnőtt életének egy szakaszára fókuszál. A folyamatos tanulás egy felnőtt horizontális aktivitása, addig az élet teljes körére kiterjedő tanulás egy vertikális aktivitás. Tanulni nem csak az iskolapadba lehet, hanem a mindennapi munka során, szabadidőben, családban, magántanulás révén, vagy valamilyen közösségi tevékenység során, sőt akár a formális tanulás mellett párhuzamosan, azt kiegészítve.

Ha az e-learning előnyeire tekintünk, látható, hogy tökéletes megoldás lehet a felnőttoktatásban. A felnőtt képzésben több dolgot újra kell fogalmazni, és értékelni, ha az e-learning-ről van szó. Az oktató szerepek módosulnak: a felnőtt ösztönzését, irányítását nem elsősorban a felnőttoktató végzi. Maga a felnőtt tanuló végezheti a különböző tanulásmenedzsment-, tanácsadó rendszereknek, a különböző képzési szolgáltatásoknak és alkalmazásoknak köszönhetően. Ilyen esetben az interakció a felnőtt tanuló és a tananyag között jön létre, ezt a menedzsmentrendszer, illetve a keretrendszer támogatja.

Az e-learning esetében sem különböznek a felnőttoktatás céljai a hagyományos oktatástól:

  • A felnőtt konstruktív életvezetésének tervszerű előre mozdítása

  • Az ismeretek bővítése

  • Jártasságok szerzése

  • Készségek elsajátítása

  • Képességek fejlesztése

  • Magatartás formálása

Ahhoz, hogy ma Magyarországon a felnőttoktatásban elterjedhessen az e-learning, az oktatásban érintett réteg gondolkodás módján kell változtatni, segíteni kell, hogy ez a réteg áttörje a digitális írástudatlanság által felállított gátat, részese lehessen az információs társadalomnak, és ezzel a hatékony képzési formával leküzdje saját korlátait, azért, hogy értékesebbé váljon a munkaerőpiacon.

Az e-learning a vállalati szférában

A gyorsan változó gazdaságban, az ehhez kötődő üzleti szférában az elmúlt években jelentősen felértékelődött a tudás szerepe. Ez által a vállalatok számára stratégiai szerepű lett a munkavállalók képzése. A fejlett országok és a magyarországi nagyvállalatok az e-learning-et választják oktatási formául. Ennek számtalan oka van. Az alkalmazottak földrajzilag egyre decentralizáltabban helyezkednek el, a tanulási lehetőségnek, mind térben, mind időben mindig rendelkezésre kell állni. Több tanulástípust kell a vállalatnak lehetővé tenni. A tanulásnak irányíthatónak kell lenni.

Megoldások kellenek, melyek alkalmasak a tananyag struktúrájának kialakítására, a tanfolyamok meghirdetésére. A vállalatoknak biztosítani kell az oktatási rendszer nyitottságát. A vállalati tanulási programok szabadon ötvözhetik a különböző forrásokból származó tananyagokat.

A vállalati szférában a képzések két meghatározó alappillére a vállalati infrastruktúra, és a vállalati kultúra. A technikai fejlődés a vállaltok belső infrastruktúrájában sem maradt el, a vállalatok kiépítették a belső hálózataikat melyek alkalmasak arra, hogy a munkavállaló a cégről friss információkhoz jusson, olyan információkhoz, mely a külsősök számára érdektelen, esetenként bizalmasak, nem publikusak. Ugyan ez a nagyvállalat az internet segítségével képviseltetheti magát az egész világ előtt. A vállalati belső portál, melynek feladata a belső tudás megosztás, a belső tudásmenedzsment tökéletesen alkalmas arra, hogy egy e-learning oktatást megvalósító keretrendszert integráljanak. A keretrendszer a vállalatok esetében egy illesztő interfész segítségével kapcsolódik a vállalatnál alkalmazott humán rendszerhez, és ezen a kapcsolaton keresztül kapja a képzések lebonyolításához szükséges munkavállalói adatokat.

A vállalti kultúra sajnos sok helyen nem követi a belső infrastruktúra fejlődését. A vállalatok nem élnek a korszerű eszközök nyújtotta lehetőségekkel. Ezt felismerve a vállalati IT stratégia és a humán stratégia megoldásokat keresett a felhasználók - eddig csak egyszerű felhasználók - informatikai ismereteinek mélyítésére. A belső vállalati hálózaton megjelenő e-learning technológia lehetőséget adott arra, hogy a felhasználók a vállalat igényeinek megfelelő minőségű és tartalmú oktatásban vegyenek részt. A munkavállalók részéről a kezdetekben komoly ellenállás mutatkozott az ilyen jellegű képzési forma iránt. A korábbi képzéseken elhagyhatták a munkahelyet, ami kikapcsolódást jelentett, ezzel szemben most egy újabb probléma jelentkezett: ütemezni, megszervezni kellett a saját tanulásukat, s mind ezt a szabadidejükben. Ezek mellett szembe kellett azzal nézniük, hogy a vezetés pontos képet kapott a dolgozó tanulási szokásairól, arról, hogy a dolgozó a szabadidejéből mennyi időt áldozott tanulásra. Ezek a statisztikák - kimondatlanul is - felhasználhatók egy alkalmazott értékelése során.

Az akadémiai szféra mellett a nagyvállalati szféra az, ami mindig élen jár az új technológiák alkalmazásában, technológiák, melyek hatékonyabbá tehetik a vállalati működést, technológiák melyekkel költséget takaríthatnak meg. A dinamikusan fejlődő vállalati infrastruktúra mellett a vállalati kultúra változásával egyre nagyobb teret hódít ebben a szférában is az oktatás egy ilyen teljesen új formáját.

A magyar információs társadalom, a hazai e-learning helyzet

A fejezet a [5] [12] [16] [14] [24] [25] művek alapján készült.

A múlt (2000-től 2013-ig)

Az e-learning elképzelhetetlen számítógép, internet hozzáférés és informatikai ismeretek nélkül, az e-learning "ősrobbanásának" pillanatában számos projekt tűzte ki céljául, hogy olyan megoldásokat találjon, amely közelebb viszi a célrétegekhez az e-learninget. Ezek a megoldások - melyek teljesen nélkülözik a számítógépet, és az informatikai ismeretek meglétét sem feltételezik - kihasználva a mobiltelefon nyújtotta egyre szélesebb lehetőséget, és a hagyományos televíziózást egyre inkább kiszorító digitális televíziózást, még túlnyomórészt elméletiek. A megvalósítás várat magára. Magyarországon mindig is az a réteg számított az e-learning potenciális felhasználójának, amely rendelkezik megfelelő informatikai ismeretekkel, azaz a magyar információs társadalom.

Az Európai Tanács 2000 márciusában indította el a "lisszaboni stratégiát" mely célként határozta meg, hogy az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb tudásalapú társadalmává kell válnia 2010-re. A gazdasági növekedést, 70%-os foglalkoztatottságot, a társadalmi integráció fokozódását sürgető akcióterv megvalósulásában kulcsszerep jutott az információs és kommunikációs technológiáknak, ezért határozott az Európai Bizottság az eEurope kezdeményezés beindítása mellett - a politikai tervezés rangjára emelve ezzel az információs társadalom építésének ügyét. Az eEurope kezdeményezés része egy olyan e-learning akcióterv, mely meghatározza az e-learning "jövőjét" az Európai Unió tagállamaiban. Az akcióterv részben az eEurope célkitűzéseit hivatott implementálni, de ezen túlmenően hosszabb távú, átfogóbb célokat is megfogalmaz. A kezdeményezést az oktatási és képzési szféra szereplői, valamint a társadalmi, ipari és gazdasági szektorok szereplői hasznosítják elsősorban, azzal a céllal, hogy az oktatás és a gazdaság partnersége az élethosszig tartó tanulást és az egymásra utalt, harmóniában élő társadalmakat szolgálhassa.

Az e-Learning akcióterv három célkitűzést fogalmazott meg az oktatás területén. Az első az infrastrukturális fejlesztésekre vonatkozott, a második a munkaerő-piac avagy a humán-erőforrás fejlesztést irányozta elő, a harmadik csoport pedig a kutatási és szakképzési rendszereket kívánta megfeleltetni a tudás alapú információs társadalom igényeinek.

Az uniós programalkotás stratégiai irányai a technológia fejlődését és a társadalmi igények változását követve fokozottan tolódott el a technikai elemekről a tartalom felé.

Az eEurope programhoz kapcsolódóan hazánkban számos nagyméretű projekt indult az információs társadalom fejlesztésére. A fejlődésnek az alacsony egyéni igény, a magas telekommunikációs és számítógépárak és a meglehetősen költségérzékeny e-learning-piac volt a gátja.

2004-ben a magyar háztartások 85%-nak volt potenciálisan hozzáférhető az internet. A 2007-es mutatók szerint a számítógép használók 68%-a volt egyben internet felhasználó is. A számítógéppel rendelkező háztartások kéttizede modemes, egytizede ISDN, közel egyharmada DSL, ennél valamivel kevesebb kábeles, ezen kívül mintegy 7 százalék mobiltelefon segítségével fért hozzá az internethez. Mára - köszönhetőem a szélessávú mobil internet hozzáférés terjedésének - ez a szám rohamosan közelít a 100%-hoz. Ezek az adatok az évek során folyamatosan a többi EU tagállam adatai alatt maradtak.

Az informatikai infrastruktúra fejlődését nem csak társadalmi, hanem egyértelmű piaci érdekek is katalizálták, így annak fejlődése már az első pillanattól predesztinálható volt. Ahogyan már korábban említettük a mérőszámink folyamatosan alatta maradtak az EU tagállamok mérőszámainak, ám lassan de biztosan sikerült felzárkózni az európai színvonalra. Mindig is érezhető volt, hogy a hazai e-learning potenciális felhasználói számára nem ez jelentett akadályt, hanem sokkal inkább a digitális írástudatlanság, a megfelelő informatikai ismeretek hiánya, így ha az e-learningről Magyarország vonatkozásában kell beszélni, akkor az Európa Uniós csatalakozás után a legfontosabb feladat egy olyan információs társadalom építése volt, mely befogadója ennek a teljesen új képzési rendszernek. Ez a folyamat még napjainkban sem ért véget.

A jelent és a jövő (2014-től 2020-ig)

A e-learning terjedésének számos korlátot le kell győznie, hiszen gyakran finanszírozási, infrastrukturális problémák, másokor a az információs társadalom felkészületlensége, vagy a képzés hitelessége, de leggyakrabban ezek együttállása akadályozza meg az e-learning terjedését.

Nemzeti Infokommunikációs Stratégia 2014-2020 [24] kijelöli az elkövetkező hat évre az irányelveket, így nem csak az Európai Unióban, hanem hazánkban is biztosítottnak látszik a terület fejlesztése és finanszírozása.

A stratégia az infrastruktúra mellett a digitális kompetenciák fejlesztésére is nagy hangsúlyt helyez.

...a digitális írástudás alacsony szintje megakadályozza az online oktatási, képzési formák tömeges elterjedését, ezáltal meggátolja a tömeges részvételt a felnőttképzési programokban, ami visszahat a munkaerő-piaci versenyképességre, gyengítve a foglalkoztathatóságot. A stratégia kiemelt célja, hogy a társadalom minél több tagját vonja be a digitális világba (vagy mélyítse el digitális kompetenciáit), ezzel javítva munkaerőpiaci versenyképességét és életminőségét.

A stratégia céljai között szerepel (a teljesség igénye nélkül):

  • 2016-ra valamennyi oktatási intézményben legyen elérhető minimum 20Mbit/s sávszélességű internet és minden iskolában álljon rendelkezésre legalább a tanulók számának 10%-át elérő, a tanulók által használható informatikai eszköz (PC, laptop, tablet).

  • A felnőtt lakosság körében 2016-ra a digitálisan írástudatlanok (azok, akik még soha nem használtak internetet) aránya csökkenjen 40% alá, 2020-ig pedig 30% alá.

  • 2016-ra a rendszeres internethasználat (azok, akik legalább hetente egyszer interneteznek) mutatója érje el a 65 %-ot, a hátrányos helyzetűek esetében pedig az 50 %-ot, 2020-ra pedig a 75, illetve 60%-ot.

  • 2016-ra a rendszeres internethasználat (azok, akik legalább hetente egyszer interneteznek) mutatója érje el a 65 %-ot, a hátrányos helyzetűek esetében pedig az 50 %-ot, 2020-ra pedig a 75, illetve 60%-ot.

  • A köz- és felnőttoktatásban dolgozók körében 2016-ra legyen teljes körű az alapszintű digitális kompetenciák birtoklása.

  • A közoktatásban kerüljön sor az infokommunikációs oktatás újragondolására, mind az informatika, mint tantárgy esetében, mind pedig az infokommunikáció, mint szemléletmód, a tanulást segítő értékes kiegészítő eszköz tekintetében.

A stratégia több ponton rámutat egy komoly hiányosságra:

A lakosság és a kisvállalkozások digitális kompetenciáinak fejlesztéséhez kulcsfontosságú, hogy a közoktatásban és a felnőttképzésben résztvevő pedagógusok és képzők, illetve a közszolgálati alkalmazottak és tisztviselők maguk is magas szinten használják az elektronikus (közigazgatási és egyéb) szolgáltatásokat, ezért az ő digitális kompetenciáik fejlesztése is kiemelt stratégiai cél.

A oktatáspolitika döntéshozóinak és az oktatás részvevőinek számolniuk kell a technika folyamatos fejlődésével, számolni kell azzal, hogy fokozatosan növekszik a kereslet egy olyan képzési formára, mely elszakadva a hagyományos oktatástól, szervesen és rendszeresen alkalmazza az informatika és a telekommunikáció vívmányait a képzési folyamat hatékonyabbá tételére. A közoktatási, és a felnőttoktatási szférában nyilvánvaló a kormányzati szerepvállalás fontosság, hiszen jelentős anyagi támogatás nélkül ezeken a területeken nem vihetők végbe a fejlesztések.

A nemzetközi e-learning helyzet - (Az "ősrobbanástól" napjainkig)

A fejezet a [5] [25] művek alapján készült. (A [25] mű teljes átolvasásást ajánljuk.)

Az Egyesült Államokban és a fejlett nyugat-európai országoban robbanásszerűen terjedt el az e-learning. Az oktatási rendszer már évekkel korábban átrendeződött, így az oktatási piacon keletkezett igényt nagyon gyorsan, valódi piaci hozzáállással igyekezett kielégíteni.

Európa-, és világszerte egyre növekszik a elektronikus oktatási központok, a virtuális egyetemek, képzési központok száma. Anglia, Finnország, Svédország és az Egyesült Államok vezető felsőoktatási intézményei élen járnak az e-learning használatában, közülük egyre több teszi elérhetővé kurzusait, megnyitva e-Egyetemeik kapuit a nagyvilág előtt. Ezek az elektronikus egyetemek már nem a hagyományos képzési, és intézményi rendszerben működnek, hanem egy teljesen új közegben, kizárólagosan a virtuális univerzumban.

Az Egyesült Államokban már nagyon korán megfigyelhető volt egy komoly változás a felsőoktatási beiskolázási adatokban. Míg korábban általános volt, hogy a felsőoktatási intézmények diákjai a 18-24 éves korosztályból kerültek ki, addig a kilencvenes évek közepére ez a korosztály alig több mint 50%-át tette ki a diákseregnek, közel 40% került ki a 29-45 éves korosztályból, és közel 5% az 50 év feletti korosztályból. Piaci űr keletkezett, melyet az intézmények hamar befoltozatak.

Az intézmények már a XXI. század elején mintegy 25 000 különféle kurzust kínáltak diákjaiknak, ekkor még nem valódi e-learnig formában, hanem egy- és kétirányú videót, audioanyagokat és "kezdetleges" webes tartalmakat.

Remekül mutatja a fejlődést, hogy alig 5 év leforgása alatt a Dél-Dakota Egyetemén (2005-ben) a tavaszi félévben az e-learning-es képzésre beiratkozott hallgatók száma a korábbi félévhez képest jelentősen 16%-kal növekedett.

A növekedés mértéke az Egyesült Államokban egyedül 2005-ben 36 százalék volt ,a kurzusokra fordított összeg ezzel arányosan nőtt, az USA 2006-ban 7 milliárd dollárt fordít erre.

A Open University az Egyesült Királyság egyetlen olyan egyeteme, amely kizárólag távoktatást folytat. Az egyetemen nagyjából 150 000 hallgató tanul hároméves és további 30 000 a ráépülő kétéves képzésben. Az egyetem hallgatói közül 10 000 fő fogyatékos. Majdnem minden diák munka mellett tanul. A hároméves képzésben részt vevők 70 százaléka főállásban dolgozik. 50 000 diák tanulási költségét a munkáltatója fizeti. Az egyetemre való bejutás komoly felvételihez van kötve, az egyetem minőségét remekül jellemzi, hogy az ottani egyetemek mintegy 30%-a alacsonyabb felvételi követelményeket támaszt a hallgatóival szemben, mint az OU.

A skandináv térségben is kimagasló létszámban vesznek részt hallgatók a felnőttoktatásban, ezek túlnyomó többségben valamilyen e-learning-es képzés során szerzik meg ismereteiket. Finnországban mintegy 21 ottani egyetem összefogásaként megszületett a Finn Virtuális Egyetem. Finnországban évente egymillió diák tanul a felnőttoktatásban, államilag finanszírozott kurzusok térítésmentesek, az Oktatási Minisztérium támogatja ezt a területet. A felnőttoktatás és képzés elsődleges színtere azonban a munkaerőpiac, a munkáltató helyezi el alkalmazottait állásspecifikus kurzusokban.

A skandináv térség egy másik meghatározó országában Svédországban a századforduló előtt indult be DISTUM program, 2002 óta DISTUM-ot az eUniversity Sweden váltotta fel. A svéd elektronikus egyetem jelentős támogatást kapott a svéd felsőoktatási intézményektől.

Németországban a Folkuniversitet meghatározó eleme az európai elektronikus képzési palerttának, számos külföldi egyetemmel áll szoros kapcsolatban, és számos felnőttképzési kurzust kínál, ezek jelentős része e-learning-es formában is elérhető. Ezek a képzési programok folyamtosan igyekeznek a munkaerőpiac igényeit kielégíteni, és a valódi alkalmazható tudást és képességet állítják a fókuszba.

A nemzetközi helyzetből nem maradhatnak ki azok az informatikai óriáscégek sem, melyek saját technológiájuk oktatását és ezzel népszerűsítését célozva számtalan oktatási anyagot és nem ritkán komoly képzési centrumot is létrehozak, és elerhetővé tesznek a világhálón. Mára egy feltörekvő új technológia megismerésének leggyorsabb eszközei ezek az online kurzusok, hiszen gyakran mire egy ilyen technológiáról valódi könyv jelenik meg - különösen magyar nyelven - a technológia elavultá válik. Ezen a területen élen jár a a CISCO Systems,a Microsoft és az Oracle.