Nyílt forráskódú e-learning keretrendszerek

Ebben a fejezetben a jelenleg elérhető nyílt forráskódú e-learning keretrendszerek fontos működési tulajdonságait és funkcionális szolgáltatásait mutatjuk be. Az ingyenes és nyílt forráskódú rendszerek komoly vetélytársai lehetnek a kereskedelmi termékeknek, így fontos lehet szolgáltatásaiknak megismerése. Ennek a fejezetnek nem célja az összes keretrendszer pontos bemutatása, helyette a legfontosabb és legnépszerűbb szolgáltatásokat vesszük sorra. Ennek érdekében négy elterjedt keretrendszert mutatunk be. Ezek a keretrendszerek szolgáltatásaik alapján mindenképpen az élmezőnybe tartoznak. Az elemzett rendszerek az OLAT, Sakai, Ilias és a Moodle.

A fejezet megírásában nagy segítség volt Papp Gyula és Vágvölgyi Csaba Szabad forráskódú e-learning keretrendszerek összehasonlító elemzése[6] című cikke.

A keretrendszerek kiválasztása során nem csak a felhasználók száma, hanem a nyelvi támogatás és az alkalmazott technológiák is mérvadóak voltak. Az OLAT (http://www.olat.org) a svájci egyetemek és néhány német cég számára, a Zürichi Egyetemen fejlesztett java alapú rendszer. A Sakai (http://sakaiproject.org) az Egyesült Államok vezető egyetemei által fejlesztett szintén java alapú rendszer, melyre számtalan egyedi megoldás mellett a kiforratlanság jellemző, jelentős hiányosságai a nemzetközileg elfogadott szabványok támogatásában van. A német Ilias (http://www.ilias.de/) az első olyan nyílt forráskódú rendszer, mely a SCORM 1.2 szabvány birtokosa - az ADL (http://www.adlnet.org) - által a legmagasabb szinten (LMS-RTE3) hitelesített rendszer. A Moodle (http://www.moodle.org) egy PHP alapú rendszer, mely minden szempontból vezető a nyílt forráskódú rendszerek listáján, élen jár mind a technológiai, mind a módszertani újítások terén. Az OLAT és Sakai rendszerekhez nincs magyar nyelvi támogatás, ellenben az Ilias és a Moodle egy viszonylag kiforrott fordítással rendelkezik.

Öt fontos szemszögből közelítjük meg a keretrendszereket, amelyek

Együttműködést segítő eszközök

Nagyon fontos, hogy egy e-learning keretrendszer ne csak az oktatási anyagok közzétételéről és azok eléréséről szóljon. Egyre jobban előtérbe kerül a közös munka igénye, amelyet ezek a rendszerek teljes mértékben ki is használnak, segítik a közös erőforrások kezelését, a munkatársak kommunikációját és a projekt ütemezését. Így egy tananyagot több felhasználó is készíthet úgy, hogy a munkához kapcsolódó összes teendőt a keretrendszer megkönnyíti. A hallgatók is dolgozhatnak csoportokban, aminek célja például egy közös házi feladat megírása lehet.

Mindkét esetben fontos, hogy a felhasználók egy ilyen csoportja ugyanazokon az erőforrásokon tudjanak dolgozni. Egy ilyen erőforrás sokszor valamilyen állomány vagy a már említett új tananyag létrehozása, de akár új fogalomtár-bejegyzés létrehozása is lehet.

A közös munkának nem lenne értelme a felhasználók kommunikációja nélkül. Erre is adnak eszközt a keretrendszerek. Szinte mindegyiknek van egy belső üzenetküldő szolgáltatása, amely segítségével a rendszerbe bejelentkezett felhasználók tudnak üzeneteket hagyni egymásnak. Sokszor használnak egy ilyen belső üzenetküldő szolgáltatás helyett e-mail küldést, amely megengedi a felhasználóknak, hogy a rendszeren kívülről is el tudják érni üzeneteiket. Általános megoldás még a fórum, blog és a wiki eszközök alkalmazása is. Az azonnali megbeszélésekhez viszont nem elegendőek ezek a módszerek, ezért a jobb keretrendszerek integrált chat megoldásokat tartalmaznak.

A projekt határidejének betartására és egyéb tevékenységek koordinálására szinte mindegyik keretrendszer alkalmaz valamilyen kalendáriumot megoldásként. Az ilyen kalendáriumokat a projekt résztvevői között meg lehet osztani, így tartalmát mindenki láthatja. Emellett lehetőség van saját kalendárium fenntartására is, amely egyéb teendőinket tartalmazhatják.

Tananyag készítési folyamatot segítő eszközök

A jelenlegi rendszerekben a tananyagok legkisebb építő elemei a tananyagelemek. Ez a tartalom legkisebb, tovább nem osztható elemi része, mely tulajdonképpen egy állomány. Lehet egy szöveges állomány, kép, hanganyag, videó, vagy esetleg animáció is. Az ezekből összeálló egységet, melyeket a tartalom- és tanulásmenedzsment rendszerek önállóan kezelnek, megosztható tartalomobjektumnak nevezzük.

A megosztható tartalomobjektumokból álló, logikailag összetartozó egységet leckének nevezzük. Ez megfelel egy tankönyv egy fejezetének vagy leckéjének. Egyes rendszerek modulnak nevezik a leckét, de általában a modul több leckéből álló önállóan is alkalmazható tananyagrész.

Egy vagy több modulból alkothatunk egy kurzust, amely megfelel egy tankönyvnek, tantárgynak vagy egy tanfolyamnak. Több összetartozó kurzusból álló egységet képzési programnak hívunk. Célja általában egy adott végzettséghez vagy képesítéshez tartozó tanfolyamok egymáshoz rendelése.

A keretrendszerek különböző megoldásokat adnak a tanulási folyamat szabályozására. Vannak olyan keretrendszerek is, amelyek nem foglalkoznak az egyes kurzuselemek előfeltételeivel, hanem csak a tartalmat egy strukturált módon tárják a hallgatók elé. Az oktatási folyamat tervezésekor figyelembe kell venni ezeknek a keretrendszereknek az ilyen jellegű szolgáltatásait. A legjobb az lenne, ha olyan keretrendszert használhatunk, amely megvalósítja az IMS Learning Design specifikációt. Az IMS Learning Design egy elfogadott szabvány, mely kompatibilis a többi IMS szabvánnyal. A célja egy eseményvezérelt tanulási folyamat megvalósítása.

Ezeknek az összeállított tananyagoknak el kell jutni a felhasználókig, vagyis a tanulni vágyókig. A mai webes e-learning keretrendszerek mindegyike támogatja a tananyagok közzétételét HTML formátumban. Ezen kívül a kurzusokban elhelyezhetünk még külső oldalt, tetszőleges állományt vagy képeket. A rendszerek nagy része rendelkezik saját HTML szerkesztővel is, tehát külső programok segítsége nélkül tudunk tananyagot létrehozni, szerkeszteni és módosítani. A használhatóságot nagyban segíti, ha a különböző állományokat értelmezni is tudja a rendszer. Például, ha a szöveges állományokban tudunk keresni, a multimédiás anyagokat le tudjuk játszani külön lejátszó nélkül, stb. Továbbá nagyon fontos, hogy a szabványos tananyagokat megfelelő módon tudja lejátszani a rendszer, mert ha ez nem valósul meg, akkor sérül az átjárhatóság. Távolabbi cél lehetne az, hogy az e-learning keretrendszerekbe importáljanak egy szabványos tananyagszerkesztőt. Ezáltal megoldottá válna például egy SCORM csomag esetleges módosítása a rendszeren belül. Ezen kívül fontos lehet még, hogy a különböző tananyagokhoz különféle metaadatokat rendeljünk, ami nem része magának a tananyagnak, hanem csak információt hordoz róla (például: a szerző, a tananyag rövid leírása, terjesztés-publikálás módja, a tanulási stílus, nehézségi fok, előfeltételek).

A tanulási és oktatási folyamatot segítő eszközök

Ide tartoznak azok az eszközök melyek jelentősen megkönnyítik a hallgatók, oktatók munkáját, ezen eszközök segítségével időt, és energiát takaríthatnak meg ezen eszköz használói, hatékonyabbá téve a felhasználást. Ezért bemutatunk pár igen elterjedt megoldást.

A felhasználók szeretnek értesülést kapni a rendszerbeli változásokról, főleg ha az ő munkájukat vagy tanulmányaikat érintik. Ilyenek lehetnek a közös projekt állományainak változtatásai, új fórumbejegyzések vagy a vizsgaeredmények közzététele. Az eseményekről a felhasználókat akkor is értesíthetjük, amikor azok nincsenek bejelentkezve a rendszerbe, ezért kell egy szolgáltatás, ami ezt megoldja. A felhasználók használhatják a manapság olyan divatos hírcsatornákat azért, hogy az általuk használt hírolvasón keresztül értesüljenek az őket érintő változásokról. Ilyen hírcsatorna megoldások az RSS (http://www.rssboard.org/rss-specification) és az ATOM (http://www.atomenabled.org/, http://tools.ietf.org/html/rfc4287).

A munka során sokszor előfordulhat, hogy a nem a rendszerben készített állományokat a keretrendszerbe szeretnénk illeszteni. A fájlok feltöltésére a HTTP alapú megoldás nem felhasználóbarát, különösen, ha egyszerre több fájlt szeretnénk feltölteni. Több megoldás is született erre, de a legmegfelelőbb közülük a WebDAV (Web enabled Distributed Authoring and Versioning, http://www.webdav.org/). Ez a Web alapú Elosztott Szerzői és Változatnyilvántartói protokoll együttműködési környezetet biztosít azoknak a felhasználóknak, akik szerkesztik, karbantartják a webszerver állományait. Technikailag a DAV a HTTP protokoll kiterjesztése és a szabad forrású e-learning rendszerek mögött álló webszerver alkalmazások is támogatják. Ezen kívül könnyedén megoldható a saját tárhely biztosítása minden felhasználónak, ami mutatja, hogy a felhasználói források a rendszer és a saját gép közötti mozgatására ez az egyik legjobb megoldás.

Elvárás egy keretrendszerrel szemben, hogy az újrahasznosíthatóság fogalma ne csak a tananyag szintjén jelenjen meg, hanem a kurzus szintjén is. Egy modern keretrendszer lehetőséget biztosít arra, hogy egy teljes kurzust -beleértve a kurzus eszközeit, résztvevőit, azok eredményeit, a fórum bejegyzéseket stb. - archiválhassuk. Igazán akkor hatékony, és használható ez az eszköz, ha lehetőségünk van testre szabni az archiválást, megadhatjuk, hogy a kurzus mely részei kerüljenek be az archívumba. Ha az a cél, hogy egy kurzust a következő szemeszterben is meghirdessük, akkor, ha a kurzust a megfelelő beállításokkal mentjük el, a későbbiekben az archívum segítségével változtatások nélkül, gyorsan és egyszerűen meghirdethetjük. Ugyanakkor arra az esetre is lehetőséget kell biztosítani, ha valaki csak a kurzus egy részét akarja archiválni, ilyen például a fórum bejegyzések archiválása.

Adminisztráció

Minden olyan rendszernél, mely nagy mennyiségű felhasználót kezel, így az e-learning keretrendszereknél is különösen fontos, hogy az adminisztrátor és az oktatók számára megfelelő eszközök legyenek biztosítva a felhasználók kezelésére. Az összes keretrendszer ad támogatást a felhasználók kezelésére, ami mindenhol az új felhasználó felvételéből, régi törléséből, a felhasználók alapadatainak módosításából és a csoportos felvételből áll.

Érdekesebb kérdés a felhasználók autentikációs lehetőségeinek vizsgálata. Ilyen szempontból elmondható, hogy mindegyik rendszer ismeri a saját adatbázisából történő hitelesítést. A legtöbb rendszer ezeken kívül több hitelesítést is támogat, amelyek közül a legelterjedtebb talán az LDAP (Lightweight Directory Access Protocol). Itt kell megemlíteni, hogy egy már informatikai infrastruktúrával rendelkező intézményben fontos lehet a meglévő rendszerekhez való kapcsolódás is. Ezen belül a meglévő rendszerek használata a felhasználók azonosítására sok adminisztratív jellegű munkától óvja meg az alkalmazottakat.

A felhasználókhoz kapcsolódóan meg kell említenünk a szerepkörök kérdését. A szolgáltatásokhoz való hozzáférés szabályozásában van a legtöbb eltérés a meglévő rendszerek között. Az egyik véglet, amely beépített és nem szerkeszthető szerepköröket alkalmaz. Ekkor minden egyes szerepkörhöz fix jogok társulnak. Ilyen rendszer használata nem minden intézmény számára megfelelő, hiszen egy olyan modellhez kell igazodniuk, amit nem lehet könnyen az intézményi hierarchiára illeszteni. A másik véglet a nagyon részletes beállíthatósági lehetőség. Ez akkor jelent jó megoldást, ha könnyen lehet az intézményhez illeszkedő szerepköröket létrehozni. Hangsúlyozni kell, hogy a nagyon részletes beállítások miatt a beállítása a rendszer ismerete nélkül túl sokáig elhúzódhat.

Általában véve a kurzusokhoz is társulnak adminisztratív teendők. Meg kell határozni azokat a felhasználókat, akik ezt a kurzust hallgatni fogják. Ezt kétféleképpen oldhatja meg egy rendszer, vagy egy külön (megfelelő joggal rendelkező) felhasználó rendelhet egy kurzushoz más felhasználókat, vagy a kurzusra jelentkezni kívánóknak megengedik a saját jelentkezést. Mindkét fajta módszert szokták támogatni a rendszerek. Ha már a hallgatók jelentkeztek egy kurzusra, akkor azon belül általában csoportokra oszlanak, amelyekbe vagy a kurzusadminisztrátorok helyezik el őket vagy saját maguk választják ki a megfelelő csoportot maguknak. A jól megalkotott kurzusokban a hallgatók könnyen elboldogulhatnak, de sokszor emberi segítségre is szorulhatnak. Szerencsére meghatározhatjuk azokat a felhasználókat is, akik a kurzus oktatását végzik. Az ő feladatuk lesz a hallgatókkal való kapcsolattartás és a vizsgák pontozása. A különböző rendszerek ezeket a jogokat tetszés szerint az egyik vagy másik szerepkörbe sorolják.

Egy jól adminisztrálható keretrendszer biztosít olyan eszközöket az adminisztrátor számára mely segítségével az folyamatos képet kaphat a rendszer állapotáról. A rendszer kihasználtsága mellett, az adatbázis, és webszerver naplója is fontos információkat hordozhat az adminisztrátor számára - bizonyos rendszerekben ezek is elérhetőek a felületről.

A felhasználók kényelmét biztosító szolgáltatások és tulajdonságok

Napjainkban a középületek, oktatási intézmények akadálymentesítése mellett egyre inkább előtérbe kerül az internet, a weblapok akadálymentesítése. Az elmúlt időszakban egyre több ajánlást dolgoztak ki erre a problémára, a webes szabványok egyik fő megalkotója a W3C (World Wide Web Consortium, http://www.w3c.org) WAI (Web Accessibility Initiative, http://www.w3.org/WAI/) ajánlásai a mérvadóak. Egy mai rendszerrel, és tananyaggal szemben alapvető elvárás, hogy ezen ajánlások közül a lehető legtöbbet valósítson meg. Fontos, hogy a rendszer a lehető leghatékonyabban együttműködjön a fogyatékkal élő felhasználók által használatos segédprogramokkal, felolvasó rendszerekkel. Ehhez elengedhetetlen, hogy információ értékű szöveg ne jelenjen képen, ilyen esetben használjuk az alt attribútumot a képi információk szöveges leírására. A tananyagok multimédiás részeihez legyen elérhető a multimédiás tartalom, az audioanyag szöveges változata is, akár kivonatolt formában, akár feliratozva, de a legjobb, ha mindkettő elérhető. A rendszer használjon fejlécet, listákat és következetes struktúrát. Táblázatok esetén legyenek olyan megjegyzések, melyek segítik az olvasást, vagy legyen egy összegzés a táblázat tartalmáról. Továbbá használjunk CSS-t a szerkezet és a stílus leírásához, ha lehetséges. Szkriptek, appletek és plug-inek esetén nyújtson a rendszer más alternatívákat arra az esetre, ha a használt böngésző ezt nem támogatja. Sajnos ez az pont amit napjainkban egyetlen nyílt forráskódú rendszer sem képes maradéktalanul megvalósítani.

Alapvető elvárás egy mai keretrendszerrel szemben a letisztult, könnyen kezelhető, könnyen tanulható, következetes felhasználói felület. Nem elhanyagolható a felület testreszabhatóságának kérdése sem, hiszen ezzel nem csak beilleszthető a rendszer az intézményi weboldalak közé, hanem sok esetben a fölösleges eszközök eltávolításával javíthatunk az előbb említett átláthatóságon, tanulhatóságon. A konzisztencia, következetesség azt jeleni, hogy a rendszer használata közben a rendszer egyes részeiben ugyanaz a szolgáltatás a képernyő ugyan azon területén legyen elérhető, valamint a jelekhez, ikonokhoz, színekhez társult jelentés a rendszer különböző részein ne változzon.

Egy rendszer kiválasztása során nagyon fontos a nyelvi támogatás kérdése. Abban az esetben, ha az adott rendszer nem rendelkezik magyar fordítással kérdéses, hogy rendelkezésre áll-e olyan eszköz, amely segítené a fordítást, egyáltalán támogatja-e a rendszer, azt, hogy saját nyelvi változatot készítsünk. Megállapíthatjuk, hogy azok a rendszerek, melyek rendelkeznek magyar fordítással, rendelkeznek létező felhasználói körrel Magyarországon, és a fejlesztések szempontjából ez semmi esetre sem elhanyagolható.