5. fejezet - Tananyagkészítés módszertani alapjai

Tartalom

Az elektronikus tananyagfejlesztésről röviden
A fejlesztés megkezdése előtt
Az anyag szövege
A design és a struktúra
Ellenőrző tesztek, kérdések, feladatok
Közzététel előtt
Tananyag felépítése
Tartalmi tagolás
Tananyagfejlesztési módszertan
A tananyag tartalmának kiválasztása, összeállítása, megformálása - content design
A tananyag szövegének megformálása - text design
A tananyag hipertextes tagolásának megtervezése - hipertext design
A tananyag kép- és hangelemeinek kiválasztása és a szöveges részekhez illesztése - multimédia design

Az elektronikus tananyagfejlesztésről röviden

Mielőtt részleteiben is megismerkednénk a tananyagfejlesztés módszertani alapjaival. Alkossunk egy átfogó képet arról, hogyan is készülhet el egy ilyen anyag. Milyen szerkesztési nehézségekkel kell szembenézni? Mi az amire külön figyelmet érdemes fordítani a szerkesztés során.

Ezután az alfejezet után pedig megismerkedhetünk részleteiben az anyag elvárt felépítésével, illetve a tananyagfejlesztés tényleges módszertani alapjaival.

A fejlesztés megkezdése előtt

A jól használható elektronikus tananyag fejlesztése alapjait tekintve nem sokban tér el a hagyományos tananyagfejlesztés módszertanától. Így, noha az elektronikus tananyagfejlesztés irodalma még korántsem olyan kiterjedt, mint a klasszikus anyagoké, bőven kaphatunk tanácsot, hogyan induljunk el egy jól használható, minőségi anyag fejlesztésének útján. [1]

Noha a XIX. század óta több fejlesztési módszertan is született, céljainkat szem előtt tartva koncentráljunk csak a legutóbbi, s napjainkban legszélesebb körben elfogadott módszertanra, az úgynevezett curriculum modellre [2]. A modell négy pontban foglalja össze, hogy mit érdemes átgondolni az anyaggal kapcsolatban, mielőtt nekilátnánk a fejlesztésnek. Ezek nem fontossági sorrendben a következők:

  1. Mit készítünk?

  2. Kinek szól majd?

  3. Milyen módon adja át az információt?

  4. Mi az elérendő cél?

Az 1. kérdés megválaszolásakor elsősorban arra koncentrálunk, hogy mi az a megjelenési forma, amiben az átadandó információ testet ölt. Ilyenkor kell végiggondolnunk, hogy az elkészült anyagot mire is fogja használni annak olvasója/felhasználója. Tanulás közben rendelkezésre állnak-e majd további magyarázó információk, vagy minden lényeges tartalmat a mi anyagunknak kell közvetíteni.

A 2. fontos kérdés végiggondolásakor nagyon fontos pontosan pozicionálni a készülő tananyagot. Természetszerűleg egészen más stílust és struktúrát kell alkalmazni különböző korú, vagy motiváltságú célközönség esetén. Mindenképp tisztában kell tehát, hogy legyünk vele, hogy tananyagunkat általános, vagy középiskolás, esetleg felsőoktatásban tanulók forgatják-e majd, vagy akár csak személyes érdeklődés kielégítésére szánjuk.

A 3. pontban jelölt kérdés megválaszolása szigorúan azokra a módszerekre koncentrál, amit az anyagunk magába foglal. Hála az elektronikus tananyagfejlesztés kiterjedt eszközrendszerének, ilyen anyagok fejlesztésekor gondolatainknak, ötleteinknek szinte csak a képzelet szabhat határt. Ilyenkor érdemes azonban épp az ellenkező oldalról megközelíteni a problémát, s pontosan behatárolni, hogy a széles skálából mi az amit fel fogunk használni, és mi az aminek bevezetésével már nem bonyolítjuk tovább az anyag szerkezetét.

Végül, de semmiképp sem utolsóként egyértelműen meg kell határoznunk az elérendő célokat. Ezalatt értjük, hogy tisztázni kell,mi az a tudás, amit tananyagunkkal mindenképp át szeretnénk adni. Mit szeretnénk ha mindenképp rögzült információként maradna meg az olvasóban, s mi az, amit pusztán enciklopédikus jelleggel tüntettünk fel, hogy ahhoz bármikor fordulni lehessen szükség esetén.

Az összes pont megválaszolása után mindig fordítsunk energiát arra, hogy ellenőrizzük, azok harmóniában állnak-e egymással. Nem várunk-e el például irreális célokat a kijelölt célközönségtől? Alkalmas-e a választott mód a választott tartalom megjelenítésére?

Az anyag szövege

Továbbra is a fejlesztés megkezdése előtt a fenti négy szempontot figyelembe véve el kell döntenünk néhány fontos dolgot az anyag szövegezésével kapcsolatban.

Először is el kell döntenünk, hogy a tananyag szövegét formális, vagy informális stílusban kívánjuk megfogalmazni. Mindkét megközelítésnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A választásnál különös hangsúllyal gondoljuk át hogy pontosan ki az anyag célközönsége, illetve az anyag témája milyen stílust enged meg.

Szintén a választott stílussal kapcsolatban érdemes kiválasztani az anyagban használt megszólítási formát. A korábbi szempontok szem előtt tartása mellett erre vonatkozóan nincs megkötés, fontos viszont, hogy a teljes tananyag során következetesen tartsuk magunkat korábbi választásunkhoz.

A szöveg írása során fogalmazzunk egyszerűen, érthetően. Az anyag értékét egyáltalán nem emelik a terjengős féloldalakon átívelő mondatok, nagyon megnehezítik viszont annak megértését. Általános szabályként elmondható, hogy mivel az érthetőség az elsődleges szempont, egy mondat szigorúan egy gondolatnak feleljen meg. A szövegezés során a túl hosszúra sikerült mondatokat törjük több részre. A magyarázó információkat foglaljuk külön mondatokba.

Hasonló tömörítési módszerekkel érdemes élni az anyag felsőbb szintjein is. Általánosságban igyekezzünk a tananyagot minél jobban blokkosítani, s egy-egy blokkban szorítkozzunk mindig egyetlen nagyobb téma kifejtésére, azon belül is a lényeg kiemelésével.

Ennek egyik legkézenfekvőbb eszköze a felsorolások, listák, táblázatok használata. Nem szabad persze átesni a lótúloldalára, de a nagyobb gondolati egységek elején pontokba szedve a lényeget, egyértelmű fogódzót adhatunk az olvasónak. A lényeg kiemelésekor szintén nem érdemes abba a hibába esni, hogy az anyagot számtalan különböző kiemelési módszert alkalmazva afféle "karácsonyfává" változtatjuk. Kerüljük a színekkel történő kiemelést.

Szintén a felsőbb strukturáltsággal kapcsolatban fontos, hogy amikor csak lehetőségünk van rá, minden nagyobb modul elé írjunk bevezetést, illetve a végére összegzést. Előbbi végig az adott gondolatsor tanulmányozása közben segít szem előtt tartani a célt, ahova el szeretnénk jutni, míg az utóbbi rávilágít, milyen úton értük el a kezdetben kitűzött célt.

Vigyázzunk, hogy egy-egy modul ne hízzon aránytalanul nagyra a többihez képest. Emellett (bár a jó strukturáltság is kiemelt szempont) ne hagyjunk az elkészült anyagban nyúlfarknyi fejezeteket. Azokat vagy bővítsük ki további hozzáadott tartalommal, vagy vonjuk be az egész fejezetet egy másik hasonló tematikájú egység alá.

A design és a struktúra

A korszerű szerkesztési eszközöknek hála minden tananyagfejlesztőnek lehetősége nyílik rá, hogy az átadni kívánt anyagot tetszetős és a megértést segítő formában adja át a tanulóknak. Ugyanakkor nem véletlen, hogy a tipográfia, a design külön szakma. A tananyag avatatlan kézben sajnos igen könnyen kerülhet az adott esetben igen értékes tartalommal messze nem egy igényességi szinten álló formába. Sajnos nincsenek pár sorban összefoglalható szabályok, amik azt garantálnák, hogy azokat szem előtt tartva nem követünk el hibát. Némi támpontot viszont tudunk adni, hogy hogyan tehetjük meg a legtöbbet a megfelelő forma eléréséhez.

A számítógépes szövegszerkesztés egyik legnagyobb hátulütője a "bőség zavara". Tipikus példa erre a felhasználható betűtípusok száma. Ne essünk kísértésbe válasszunk ki maximum 2-3 egyszerű megjelenésű betűtípust és következetesen ezeket használjuk. Mindig azonos szerepben, mindig azonos formában.

Kevéssé súlyos probléma, de hasonlóan zavaró lehet, ha egy jegyzetben túltengenek a félkövér, vagy dőlt stílussal szedett szavak. Ugyan néhány alkalommal a lényeg kiemelésére igen jó eszközök, túlzott használatuk széttördeli az anyagot. Ráadásul minél gyakrabban élünk ezzel az eszközzel, annál kevéssé lesznek hangsúlyosak az egyedi esettek, amikor tényleg szükség lenne a kiemelésre.

Általánosságban az előzőeket is figyelembe véve érdemes törekedni rá, hogy az anyag teljes folyamán használjunk egységes stílust, színeket, betűtípust. Nem elzárkózva ugyanakkor annak lehetőségétől, hogy például az egyes modulokat akár egy-egy jellemző színvilággal tegyük emlékezetesebbé. Mindenképp legyünk azonban visszafogottak.

Elsősorban az online tananyagok megjelenésével vált fontossá az anyagon belüli navigáció kérdése. Ezzel kapcsolatban csakúgy mint eddig az egyik legfontosabb, hogy következetesen azonos módszereket használjunk az anyagon belül. A hivatkozások mindig azonosan jelenjenek meg. Ha az anyag linkeket tartalmaz döntsük el, hogy a link szövege a tényleges URL, vagy valamilyen helyettesítő szöveg. A linkek színe eltér a törzsszövegtől vagy sem. Aláhúzzuk-e a linkeket, vagy sem. Döntsük el előre és mindig ugyanúgy hivatkozzunk az ábrákra, táblázatokra, illetve az anyag egységeire.

Az anyagban felhasznált képekkel, illusztrációkkal kapcsolatban is érdemes körültekintően eljárni. A legfontosabb elvárás, hogy ezeket ne öncélúan alkalmazzuk. A felhasznált illusztrációk segítsék a tananyag megértését. Ne szerepeljen az anyagban olyan ábra, táblázat, amire a szövegből nem hivatkozunk. Ellenkező esetben biztosak lehetünk felőle, hogy az adott illusztráció legfeljebb is esztétikai célokat szolgál. Azonban mint ilyen általánosságban elmondható, hogy inkább zavaró szokott lenni, mint hasznos.

Az illusztrációk formátuma legyen az egész tananyagon keresztül azonos. Igyekezzünk hasonló méretű képekkel dolgozni. Az ábrák színvilága legyen minden esetben hasonló, s a legjobb, ha az anyag többi elemével is összhangba hozzuk. Visszás például egy végig azonos betűtípussal írt szövegben más típusú feliratot látni. Az ilyen jellegű hibától csak az zavaróbb, ha az illusztrációink gyér minőségűek. Számos rossz példa hozható, kezdve a papír alapú újságból fénymásolt diagramtól a gyenge felbontású képekig. Konkrét példák helyett azonban általánosságban azt javasolnánk, hogy a szöveggel kapcsolatos szakmai igényességünket terjesszük ki az illusztrációkra is.

Ennek az igényességnek része az is,. hogy a szöveg tartalmához/komolyságához méltó ábrákat illesztünk be. Különös tekintettel érdemes figyelni arra, hogy kerüljük a tömegesen elterjedt sablonokat. Ezek sajnos gyakran fordulnak elő a legkülönbözőbb helyen akár illusztrációként, akár egyszerű hangulatfestő elemként, ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy egy-egy ilyen ábrával pillanatok alatt romba dönthető egy tananyag professzionalizmusáról fáradtságos munkával kialakított kép.

Ellenőrző tesztek, kérdések, feladatok

Érdemes még szintén a tervezési időszakban eldönteni, hogy az anyag mennyi önellenőrző kérdés szükséges és hasznos. Ennek elsődleges szempontja lehet, hogy hol kell mérnünk a tanuló teljesítményét. Másképp érdemes hozzáállni egy olyan anyaghoz, melyet otthoni elsajátításra szánunk, mint egy egyetemi jegyzet esetében.

A kérdések szövegezésekor érdemes figyelni, hogy a legfontosabb információkra kérdezzünk rá. Ezzel nemcsak elősegítjük, hogy valós kép alakulhasson ki a tanuló tudásáról, de plusz lehetőséget adunk a lényeges ismeretek további elmélyítésére is.

A kérdések általában az anyag két különböző pontján tűnnek fel. Egyrészt minden egyes modul végére kerülhet egy-egy néhány kérdéses ellenőrző teszt, másrészt szokás egy összefoglaló kérdéssort beiktatni az anyag végén. A két megoldás között jóságban nem érdemes különbséget tenni. A legszerencsésebb, ha az anyagban, amennyiben lehetőségünk van rá, mindkettőt alkalmazzuk.

Online tesztek esetén lehetőségünk adódhat kérdésgyűjtemény készítésére. Ezzel azonban nem biztos, hogy minden alkalommal érdemes élni. Csoportos feldolgozású anyag esetén mindenképp ildomos, ha az ellenőrző tesztek hallgatóról-hallgatóra különböznek, így nyilván javítjuk annak esélyét, hogy a válaszok az illető saját tudását tükrözik. Ugyanakkor abban az esetben, ha a leendő olvasó egyénileg készül az anyagból, s a teszt ténylegesen csak önmegerősítésre szolgál, ez nem annyira fontos. Bár érdemes nem megfeledkezni arról, hogy azzal is egy új gyakorlási lehetőséget biztosítunk, ha a tanulónak lehetősége van ugyanabból az anyagból több véletlenszerű tesztet megoldania.

És ha már a véletlenszerűségnél tartunk, fontolóra kell venni, szükséges-e hogy a kérdések lehetséges válaszai véletlenszerűen változtassák sorrendjüket. Ennél az eszköznél is a fent említett szituációkat érdemes mérlegelni.

Soha ne felejtsünk el a kérdésekhez válaszokat, a tesztekhez megoldó kulcsot, a feladatokhoz megoldási kulcsot adni. Javasolt a megoldásokat a kérdésektől külön kezelni. Leginkább javasolt, hogy azokat vagy egy külön kis könyvben, vagy az anyag függelékeként adjuk ki. Elektronikus környezetben persze a kérdés megoldása leegyszerűsödik. A feladat megoldása után a tanuló visszajelzést kaphat a megoldás helyességéről.

Amit el kell döntenünk, az pusztán az ebben a visszajelzésben adott információ mennyisége. A legegyszerűbb esetben pusztán közöljük a megoldás helyességét, Érdemes azonban (elsősorban hibás megoldás esetén) megadni a lehetőséget, hogy a tanuló a helyes megoldást is megtekintse. Noha ez teszteknél a feladat elkészítésével tulajdonképpen automatikusan generálható, fordítsunk időt arra, hogy a bonyolultabb, kifejtős és levezetős feladatoknál adjunk legalább némi fogódzót.

Közzététel előtt

Az anyag közzététele előtt azt kétféle szempont szerint ellenőrizni kell. Egyrészt ellenőriztessük a tartalmat. Olvastassuk el a szöveget a tárgy szakértőivel, de még fontosabb, hogy olyanokkal is, akik a leendő célközönségből kerülnek ki. Ők fogják a leghasznosabb észrevételeket tenni az anyag logikai felépítésével, kezelhetőségével kapcsolatban. Természetesen a kapott kritikákat érdemes meg is fogadni. Ne felejtsük el, az olvasó nem a mi fejünkkel gondolkodik. Ami nekünk egyértelmű, s a magyarázatot felesleges szócsépélésnek tekintenénk, az másoknak korántsem biztos, hogy olyan magától értetődő.

Másrészt fordítsunk energiát az anyag technikai ellenőrzésére is (természetesen ez elsősorban elektronikus anyagokra értendő). Az, hogy az anyag kiválóan élvezhető a saját környezetünkben igen szép, de messze nem lehetünk biztosak abban, hogy fáradtságos munkával elkészített anyagunk ugyanolyan szép lesz a tanuló megjelenítőjén is. Az ilyen ellenőrzés eredményeként feltárt értelemzavaró hibákat kötelezően javítsuk. A kisebb formai eltérések, kényelmetlenségek esetén ha a javítás aránytalanul nagy munkával járna, legalább arra szánjunk időt, hogy adjuk meg azokat a pontos futtatási és megjelenítési paramétereket, amelyek teljesülése esetén a tartalom az általunk kívánt tökéletes formában jeleníthető meg.