Chapter 1. Bevezetés

Table of Contents

A digitális könyvtár meghatározása

A digitális könyvtár az utóbbi évek egyik közkedvelt, ugyanakkor számos bizonytalanságot hordozó fogalma. A fogalom tartalma folyamatosan változik a technológiai fejlődéssel egyidejűleg. Eltérő megközelítése abból ered, hogy különböző szakmai közösségek saját szakterületüknek megfelelően értelmezik a tartalmát. Más-más szempontot tartanak hangsúlyosnak a kérdésben az adatbázisok specialistái, a hipertextek szakértői, a könyvtárosok, az információs szakemberek. Az internet tömeges elterjedésével egyidejűleg jelent meg az a nézet, hogy az egész web valójában egy digitális könyvtár – ezzel azonban az információtudomány szakemberei nem értenek egyet. A webes információk minősége és mennyisége sokkal inkább hasonlítható a Bábel tornya zűrzavarához, mintsem könyvtárhoz.

A digitális könyvtárak fejlődése nagymértékben növelte a kutatási eredmények hozzáférhetőségét és javított a kutatási folyamatok hatékonyságán, különös tekintettel az irodalomkutatásra. Az egyetemi könyvtári közösség élenjár ebben a folyamatban, és így a digitális könyvtár a felsőoktatási könyvtári szolgáltatásnak is fontos részévé vált.

A hagyományos könyvtári funkciók továbbra is fontosak, ezért a digitális könyvtár plusz felelősséget ró a könyvtárosokra. A diákok könyvtárral kapcsolatos elvárásai is megváltoztak, amire az új tanulóhelyek kialakítása is utal, hiszen ezek, a könyvtári környezetben létrehozott helyek annyira társasági, mint tanulási célokat is szolgálnak a tanulók számára. Csak kevesen vitatkoznának azzal a megállapítással, hogy az egyetemi könyvtárosok és a könyvtáros szakma szerepe jelentősen kibővült az elmúlt évtizedben. De ezt a szélesebb körű és fontosabb szerepet méltányolják egyetemi és főiskolai körökben? Paradox módon, ahogy a könyvtárak nélkülözhetetlenné válnak a tudományos információ elérésében (mind az elektronikus és a nyomtatott forma vonatkozásában), munkájuk egyre láthatatlanabbá válik a felhasználók számára. Nem szokatlan olyan véleménnyel találkozni a kutatók körében, hogy a könyvtár számukra irreleváns, hiszen nem járnak könyvtárba felvilágosításért, vagy folyóiratot, könyvet kölcsönözni. A kutatásukat teljesen elektronikus módon folytatják, és úgy hiszik, hogy a kutatási eredményeket a kutatói kollégák közössége kezeli, és a publikációkat csak a kutatási folyamat végtermékeinek tekintik. A könyvtáros szerepe a tudományos források közzétételében igen alábecsült és meg nem értett. Csak kevés kutató (és még kevesebb diák) tudja milyen költségesek az elektronikus források és milyen sok munka szükséges ahhoz, hogy ezek a források könnyen megtalálhatóak és hozzáférhetőek legyenek.

A digitális könyvtár meghatározása

A digitális könyvtár fogalmát Christine Borgman határozza meg a legteljesebben:

  1. A digitális könyvtárak digitális objektumok menedzselt gyűjteményei.

  2. A digitális könyvtárak a digitális objektumokat koherens módon teszik elérhetővé, olyan szolgáltatásokkal támogatva, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a felhasználók más könyvtári anyagokhoz hasonlóan visszakereshessék és felhasználhassák ezeket a forrásokat.

  3. A digitális könyvtárak úgy kezelik a digitális objektumokat, mint hosszú távra szánt, stabil forrásokat, ennek érdekében megfelelő folyamatokat alkalmaznak, hogy minőségüket és megőrzésüket biztosítsák.

A digitális könyvtárakban gyűjtött dokumentumok lehetnek eleve digitálisak és digitalizáltak. Technológiai szempontból a dokumentumok csak speciális technológiák segítségével olvashatók, ami megnehezíti megőrzésüket. A dokumentumoknak azonban van „társadalmi élete” is. Létrehozásuknak célja van, meghatározott közösségek számára készülnek, amelyek e dokumentumoknak jelentést adnak a bennük rejlő értelem mellett. Minél többet értünk meg abból, hogy miért és miként készülnek a dokumentumok, továbbá, hogy milyen a használatuk, annál jobb digitális könyvtárakat alakíthatunk ki.

A digitális gyűjtemények fejlesztése része a gyűjteményfejlesztés tágabb perspektívájának, és minden esetben minőségi szempontokon alapuló döntés kell, hogy legyen.

A könyvtári területen a digitalizálás legfőbb indokai a következők:

  • értékmentés, állagmegóvás, állományvédelem: az elöregedett, sérülékeny hordozókon őrzött információk mentése, az értékes, eredeti dokumentumok állagának megóvása érdekében,

  • archiválás: a digitális tartalmak hosszú távú megőrzése érdekében,

  • nyilvános szolgáltatás számára hozzáférés biztosítása: az egyáltalán nem vagy csak kis példányszámban elérhető, de közérdeklődésre számot tartó dokumentumok elérhetővé tétele a nagyközönség számára,

  • szolgáltatás hozzáadott értékkel: az eredeti papírformátumhoz képest valamilyen további funkcióval kiegészül,

  • reprodukálás: az eredeti dokumentum újrapublikálása érdekében,

  • jövedelemszerzés: a digitalizált változat értékesítése vagy a digitalizált tartalom által fölkeltett érdeklődés reklámpiaci értékesítése érdekében,

  • on-demand szolgáltatás: konkrét megrendelésre történő digitalizálás.

A digitális dokumentumok megőrzésének a szakértők az alábbi megközelítéseit foglalják össze:

  • a megőrzés folyamatos tevékenység,

  • a megőrzés előre meghatározott, megegyezés szerinti eredmények összessége. Bizonyos célok azt követelik meg ugyanis, hogy a megőrzött digitális objektum az eredetinek teljes értékű helyettesítője legyen, miközben más esetekben az ilyen típusú intenzív megőrzés szükségtelen,

  • a digitális megőrzés kiválasztási folyamat,

  • gazdasági-pénzügyi szempontból fenntarthatónak kell lennie,

  • ki kell egészítenie más könyvtári szolgáltatásokat,

  • jól megértett-elemzett folyamatnak kell lennie, annak ellenére, hogy ezen a területen nem elég erős a szabványosítás.

Végezetül, de nem utolsósorban ki kell mondanunk, hogy a digitális megőrzés csak egy a lehetséges opciók közül. Nem mindig szükséges, hogy anyagokat digitális formában őrizzünk meg. Az analóg formák is ésszerű alternatívát jelenthetnek.

A nyomtatott publikációk megőrzésének felelőssége történetileg a könyvtárakra hárult. Ez alapvetően egy passzív felelősség, hiszen megfelelő tárolási feltételek mellett a legtöbb papíralapú dokumentum évszázadokig olvasható. Az elektronikus dokumentumok megőrzése ezzel szemben aktív erőfeszítést kíván: ahhoz, hogy megőrizzük őket, alkalmas formát kell találnunk. A digitális hordozókat folyamatosan frissíteni kell, tartalmukat új technológiákra kell átvinni (migrálni) ahhoz, hogy tartalmuk olvasható maradjon.

Problémát jelent a megőrzés felelősségének kérdése is: a kereskedelmi kiadóknak, szolgáltatóknak a tőlük származó on-line források, folyóiratok és könyvek esetében nem elsődleges szempontjuk a hosszú távú megőrzés. Az egyetemek, a könyvtárak vállalnák a megőrzést, de őket meg a licencek akadályozzák meg ebben.

A figyelem középpontjában sokáig a technikai akadályok leküzdése állt és csak az utóbbi években helyeződött át a hangsúly arra a szempontra, hogy a veszélyeztetett digitális anyagok megmentése érdekében tett azonnali lépések helyébe a folyamatos begyűjtés és a hosszú távú megőrzés lépjen.

Történelmileg a digitális könyvtár fogalma V. Bush híres, 1945-ben született cikkében felvázolt Memex-rendszerből származik, amelyben a mai hipertext és web elődeként az információkat asszociatív keret fogja össze. A másik jelentős mérföldkő J. C. R. Licklider 1965-ben publikált „Library of the Future” c. könyve, amely a digitális könyvtár létrejöttét 30 évvel későbbre, 1994-re prognosztizálta. Ma már megállapítható, hogy Licklider alábecsülte a számítástechnikai erővonalakat, és túlértékelte a mesterséges intelligencia, a természetes nyelv számítástechnikai értelmezésének szerepét.

Az 1960-as évek jelentős gyakorlati számítástechnikai eredményei a könyvtári információfeldolgozás terén: a MARC formátum kifejlesztése, a bibliográfiai adatok elektronikus szabványosítása és alkalmazása az OCLC közös katalogizálási rendszerében, majd az online könyvtári katalógus, az OPAC megjelenése.

Az 1990-es évektől kezdődik a digitális könyvtári robbanás, a számítástechnika, a kommunikáció és a tömeges méretű digitális tartalmak együttes technológiai fejlődése. A digitális könyvtárról alkotott kezdeti elképzelések a klasszikus könyvtári koncepcióból indultak ki, és a létező gyűjtemények digitalizálására koncentráltak az információ folyamatos hozzáférésének megoldása, a hatékonyabb keresési módszerek, az állomány jobb kihasználása, az információ könyvtárak közötti megosztása, az állomány tökéletesebb védelme miatt. Hamar kiderült azonban, hogy a digitális könyvtár potenciális lehetőségei szétfeszítik a klasszikus könyvtári kereteket, és a kezdeti optimizmus után az 1990-es évek első felében nyilvánvalóvá vált, hogy a digitális könyvtár építése jóval bonyolultabb, mint amilyennek tűnt. A klasszikus könyvtárak évszázadok alatt tökéletesíthették rendszerüket, a digitális könyvtáraknak minderre csupán néhány évük volt.

Máig sincs a digitális könyvtárakra semmilyen általánosan elfogadott megoldás, sok irányban hiányos a szükséges globális infrastruktúra, de keletkezett számos meghatározó szabvány (Z39.50, OAI, Dublin Core, DOI).

Az elmúlt másfél évtizedben folyóiratok, konferenciák, workshopok sora jött létre ezen a területen. A legjelentősebb folyóiratok: D-Lib Magazine (1995 óta havonta jelenik meg), International Journal on Digital Library (a Springer kiadó 1997 óta megjelenő folyóirata), Ariadne (az UKOLN kiadásában), RLG DigiNews (kiadója az RLG = Research Libraries Group). A legfontosabb szakmai konferenciák: ADL (Advances in Digital Libraries), ACM Conference on Digital Libraries, JCDL (Joint Conference on Digital Libraries), ECDL (Europan Conference on Research and Advanced Technology for Digital Libraries).

Ellenőrző kérdések:

  1. Adja meg a digitális könyvtár meghatározását!

  2. Melyek a digitalizálás legfontosabb okai a könyvtári területen?