Külföldi országok digitális könyvtárai és projektjei

Egyesült Államok

Az Egyesült Államokban leginkább az egyetemi könyvtárak indítottak el először digitalizálási projekteket. Ezért nem véletlen, hogy a két legaktívabb szervezetnek a módszerek kidolgozásában az RLG (Research Libraries Group) és a Digitális Könyvtárak Szövetsége (DLF = Digital Library Federation) tekinthető.

1995. május 1-jén az USA tizennégy legnagyobb kutatói könyvtára és két másik szervezet vezetői aláírtak egy ambiciózus egyezményt. Nem szokványos, mert a hagyományosan függetlenül működő amerikai könyvtárak egy új együttműködésről döntöttek. Nagyra törő a közös szándék miatt, amelyben – mint aláírók – a Digitális Könyvtárak Szövetsége (Digital Library Federation = DLF) létrehozásában állapodtak meg. A szövetség célja, hogy összegyűjtse – a nemzeten belüli, és azon kívüli – digitális anyagokat, amelyek hozzáférhetők lesznek bármely a hallgató, oktató és polgár számára, és amelyek dokumentálják az USA nemzeti örökségét és kultúráját.

Az ösztönzés a Kongresszusi Könyvtártól érkezett, amely az 1990-es évek közepén az „Amerikai Emlékezet” című projektet indította el, és amely mára több mint 70 millió digitális cikk internetes elérését teszi lehetővé. Az is előmozdította az egyezmény megszületését, hogy addigra már elszórtan több digitális gyűjtemény is született a különböző intézményekben, amelyek keresték a szélesebb körű együttműködést. A DLF létrehozásáról szóló megállapodást a Kongresszusi Könyvtáron kívül a Nemzeti Archívum és Okmány Hivatal, a New York-i Közkönyvtár, tizenkét nagy egyetemi könyvtár, és a Council on Library and Information Resources = CLIR nonprofit magánszervezet írták alá, aki otthont is ad a szövetségnek.

Az 1995. évi megállapodás az alábbi hét feladatot tűzte ki célul:

  • gyűjtemények digitalizálása egy nyilvános, az interneten elérhető digitális könyvtár részére;

  • közös adatkezelési struktúra létrehozása;

  • koordinált finanszírozási stratégia kidolgozása;

  • a válogatási irányelvek meghatározása;

  • a közös szabványok és a „legjobb gyakorlat” elfogadása;

  • a nyilvánosság számára korlátozott hozzáférésű témák megvitatása;

  • a digitális könyvtár használatának értékelése.

A fejlődését tekintve a DLF programja túlnőtt az eredeti célokon. A 2000-ben megfogalmazott stratégiai terv „kutatókönyvtárak konzorciumának” nevezte a szövetséget, „amely átalakítja önmagát és feladatát, kihasználva a hálózati és digitális technológiákat”. 2002-ben tevékenységének átfogó értékelése után a DLF arra az elhatározásra jutott, hogy még öt évig, legalább 2007-ig folytatja tevékenységét.

A DLF taglétszáma azóta megkétszereződött és szorosan együttműködik az RLG-vel és az OCLC-vel olyan már nemzetközi méretű projektekben amelyek a következő területekre koncentrálnak:

  • a szabványok és a „legjobb gyakorlat” meghatározása a digitális gyűjtemények építésében és hálózati hozzáférésükben;

  • az élenjáró kutatás és fejlesztés koordinálásában;

  • olyan projektek és szolgáltatások indításában, amelyekre szükségük van a könyvtáraknak, de egyedül nem tudják kifejleszteni.

A Digitális Könyvtári Szövetség mellett a RLG kezdett a 90-es évektől behatóan foglalkozni a digitalizálás és a digitális megőrzés problémájával. (A szervezet úttörőnek számít a beszerzéssel, használattal és megőrzéssel kapcsolatos együttműködés területén – az Ariel kifejlesztője). Már 1996-ban kiadtak olyan tanulmányokat, amelyek nemcsak a digitális megőrzés problémáit elemezték, hanem megfogalmaztak egy sor ajánlást is mint pl. szabványok és irányelvek kidolgozása az adatcsere formátumra vonatkozóan. Ilyen fejlesztésnek tekinthető a METS (Metadata Encoding and Transmission Standard = metaadat-kódolási és átviteli szabvány) kialakítása vagy a már nemzetközi együttműködésben és az OCLC támogatásával, 2006 elején publikált PREMIS (Preservation Metadata: Implementation Strategies) Data Dictionary, amely a digitális megőrzési folyamat leírás kézikönyveként tekinthető. Az amerikai szakemberek mellett a British Library, a Göttingeni Egyetemi Könyvtár, a Holland Nemzeti Könyvtár, a Német Nemzeti Könyvtár és az Ausztrál Nemzeti Könyvtár munkatársai vettek részt. Az általuk kidolgozott metaadatok a szükséges hardver- és szoftverkörnyezettől egészen a digitális objektum időbeni migrációs fázisainak dokumentálásáig terjednek.

American Memory Project http://memory.loc.gov

A Library of Congress, az amerikai nemzeti könyvtár 1982-ben indította első digitalizálási programjait és szolgáltatásait -- (Optical Disk Pilot Project (1982–1987), TOMAS (tövényhozási dokumentumok gyűjteménye), CORDIS (köteles példány szolgáltatáshoz köthető archíválási porgram) -- majd ezek folytatásaként 1995-ben hirdette meg az „American Memory Project”-et, azzal a céllal, hogy elektronikus formátumban távoli eléréssel tegye közkinccsé a könyvtár Americana gyűjteményének legfontosabb dokumentumait: szöveges emlékeket, fényképeket, grafikai alkotásokat, hangfelvételeket, mozgóképeket. A gyűjteményt elsősorban iskoláknak, könyvtáraknak, és az azt otthonról elérő magánembereknek szánták és használati kereteit a közkönyvtári olvasótermekben megszokottakhoz hasonlítva a digitális tartalmak szabad megismerését, interpretációját, és újrafelhasználását engedélyezték.

A program kiemeli azt is, hogy a digitalizálásra válogatás egyik szempontja az eredeti dokumentumok állagát is figyelembe veszi, a rossz állapotban lévő, és ezért eredeti használatukban korlátozott dokumentumokat előnyben részesítik.

A könyvtár, bár különálló programokban végezte digitális könyvtárának kialakítását, már a kezdetektől törekedett arra, hogy a technológiai környezet, a szolgáltatások struktúrája és eszközei hasonlóak legyenek, mert célul tűzte ki, hogy a programoknak végül integrálódniuk kell a Library of Congress rendszerébe mind a felhasználó, mind az azokat létrehozó könyvtári munkafolyamatok szempontjából.

2000-re a gyűjtemény már több mint 5 millió dokumentumhoz nyújtott hozzáférést és a programot egy szintén 2000-ben keletkezett, a digitális könyvtárak helyzetét elemző cikk már az egyik legkomplexebb, legtöbb anyagot tartalmazó szolgáltatásként jellemzi. Bár a digitális gyűjtemény elsősorban a Library of Congress állományán alapul, a kialakuló szolgáltatás építésébe fontos történelmi anyaggal rendelkező egyéb könyvtárak, múzeumok is bekapcsolódhattak 23 gyűjteményt hozva létre (A részvétevőket egy, az Ameritech adománya által lehetővé tett pályázaton választották ki). Jelenleg a több mint 100 tematikus gyűjteményben 9 millió dokumentumot használhatunk a portálon.

A hatalmas digitális gyűjtemény könyvtár abban az értelem is, hogy a digitális dokumentumok köré különféle szolgáltatások épülnek. Jól átgondolt és a Library of Congress katalógusával több ponton érintkező a keresőszolgáltatása, online űrlapon alapuló „Kérdezd a könyvtárost” tájékoztatás kapcsolódik a gyűjteményhez. Az induláskor meghirdetett oktatási célkitűzéseket pedig külön a gyermekeknek és családoknak, illetve a tanároknak szóló portál segíti. A gyermekportál játékokkal, időegyenessel, rövid szöveggel néhány képpel, filmmel, hangfelvétellel feldolgozott témákat tartalmaz. Tanárok számára a tananyaghoz kötődő forrásgyűjteményeket, elemzésüket segítő további anyagokat, prezentációkat, óravázlatokat, diákok számár a gyűjteményen alapuló feladatokat kínál a portál.

Figure 2.13. Tanárok honlapja az American Memory gyűjteményben

Tanárok honlapja az American Memory gyűjteményben
Tanárok honlapja az American Memory gyűjteményben: összeállított tananyagokkal, módszertani tanácsokkal, oktatást segítő bloggal, forrásgyűjteménnyel

A digitális gyűjteményekben való navigálási lehetőségeket alapvetően meghatározza a gyűjtemények sokszínűsége a gyűjteményekhez tartozó metaadatok tekintetében. Egyes gyűjtemények dokumentumszintű metaadatokkal rendelkeznek a könyvtár katalógusában, más esetekben csak csoportos katalógus rekordok állnak rendelkezésre vagy különböző keresési segédletek tájékoztatnak listás formában a gyűjteményhez tartozó dokumentumokról. Mindezeket illetve a digitális könyvtár egyes teljes szövegű dokumentumaihoz tartozó kereshető szavait használja az összes digitális gyűjteményre vonatkozó közös keresés. Az eredménylistában a dokumentum címét és gyűjteményét láthatjuk és a dokumentum vagy a gyűjtemény nyitólapja irányában navigálhatunk.

Többféle böngészés is rendelkezésünkre áll: tematikus, földrajzi, időrendi és dokumentum típus szerinti megközelítésben először a releváns gyűjtemények összességét vagy némelyikét választva kereshetünk, vagy indulhatunk a gyűjtemények listájától, ahol részletes leírást kapunk a gyűjteményekről az adott gyűjtemény speciális keresési segédletein alapuló speciális keresési lehetőségekről.

A könyvtári katalógusban megtalálható leírások irányából is navigálhatunk a digitális gyűjtemény egyes tételeinek irányába.

Egyéb nemzeti digitális gyűjtemények

A nemzeti könyvtárak általában egyéb nemzeti jelentőségő kulturális intézményekkel együttműködésben mindenütt elindították digitalizálási programjaikat, amelyhez egyes estekben web-archiválási törekvések is csatlakoztak. A cél minden esetben az, hogy az adott nemzeti közösség kulturális javait digitálisan összegyűjtsék, megőrizzék és a jogi lehetőségek figyelembe vételével minél szélesebb körben hozzáférhetővé tegyék. A gyűjtött és közrebocsátott dokumentumok között szerepelnek eredetiben nem vagy nehezen tanulmányozható kulturkincsek,, kéziratok, ritka nyomtatványok, térképek, audiovizuális és képi dokumentumok mellett már digitálisan született tartalmak.

Az Ausztrál Nemzeti Könyvtár 1996-ban indította a PANDORA http://pandora.nla.gov.au/ (Preserving and Accessing Networked Documentary Resources of Australia) programot azzal a céllal, hogy gyűjtse, megőrizze és közreadja az Ausztráliában keletkezett online dokumentumokat. Egyike a legkorábbi web archíválási programoknak így gyakorlata, módszerei, szelektálási alapelvei mintával és tanulságokkal szolgáltak későbbi hasonló törekvések számára.

A PANDORA az Ausztráliára és az ausztálokra vonatkozó webtartalmakat gyűjti, elsősorban kulturális jelentőségük illetve tudományos kutatás számára való fontosságuk alapján válogat az online tartalmak között. Mindent meg kíván őrizi, ami az ausztrál emberek és közösségek kulturális, szociális, politikai és gazdasági tevékenységét dokumentálhatja. A feladat méretei miatt a PANDORA jelenleg mint az állami könyvtárak és nemzeti gyűjtemények közös programja működik.

Az Archívum több módon használható:

  • kereshető a tartalmak teljes szövegéből képzett indexek és bibliográfiai leírások alapján a Trove keresőben http://trove.nla.gov.au/ ,

  • a Pandora honlapján tárgyi és egyéb alfabetikus böngészésekkel.

  • a Yahoo és a Google is indexeli a tartalmakat, de csak az egyes dokumentumok bibliográfiai leírásai alapján, a teljes szövegeket ők nem használhatják erre a célra.

A nemzeti könyvtár a PANDORÁ-n alapulva a kutatók számára citációs szolgáltatást működtet és lehetővé teszi számukra, hogy számukra fontos anyagok archiválását kezdeményezzék.

A francia nemzeti könyvtár Gallica http://gallica.bnf.fr/ digitális gyűjteménye 2,3 millió dokumentumot ajánl. A teljes gyűjteményben vagy dokumentumtípusonkénti egységeiben kereshetünk egyszerű vagy összetett kereséssel. A sokszor nagyon nagy találati halmazokban való könnyű eligazodást a halmaz utólagos szűkítését lehetővé tévő szempontok (típus, szerző, kiadási idő, téma, nyelv, az eredeti dokumentum tulajdonosa, hozzáférési jogosultságok) segítik.

Figure 2.14. A Gallica nyitólapja

A Gallica nyitólapja

A British Library http://www.bl.uk/ digitális gyűjteményén belül érdekes kezdeményezésként érdemes kiemelni az „Internationa Dunhuang Project”-et, (http://idp.bl.uk/) amely a „Selyem út online” alcímet viseli és információkat, kéziratokat, képeket, műtárgyakat, textiliákat tesz eléhetővé az interneten. A vállalkozáshoz kutatási projektek kapcsolódnak és oktatási anyagok épülnek rá. Az együttműködésben a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára is részt vett.

Ellenőrző kérdések és feladatok:

  1. Vegye számba a nemzeti digitális könyvtárak azon szolgáltatásait, amelyek az iskolai oktatás számára kínálnak segítséget!

  2. Melyik nemzeti digitális könyvtárat hasonlíthatjuk leginkább az Internet Archive-hoz elsődleges célkitűzése alapján?