A tudományos kommunikáció új paradigmája: a nyílt hozzáférés kezdeményezés

A tudományos közlésnek az elmúlt másfél évtizedben kialakult kritikus helyzete már jó ideje aggasztja a kutatói közösséget. A könyvtárak a folyóiratárak növekedése miatt pénzügyileg ellehetetlenülnek. A kereskedelmi kiadók a kutatást árunak tekintik, és annyira drágán adják a folyóiratokat, hogy a könyvtárak nem tudják megvásárolni a periodikumokat. Vagyis a tudományos kiadás óriási profitot termelő üzletté vált a kiadók számára, ugyanakkor a kutatás döntő hányadának finanszírozása közpénzekből történik. A hozzáadott érték, amely például a folyóirat-kiadás folyamatában a peer review, a folyóiratpresztízs stb. formájában megtestesül, messze nem indokolja azt a több évtizede tartó drágulást, amely a tudományos kiadók folyóirat-előfizetési rátáiban megfigyelhető.

A tudományos eredményekhez való nyílt hozzáférés mozgalommá szervezője és ma is egyik koordinálója a Nyílt Archívum Kezdeményezés (Open Archives Initiative). Tevékenységükben fontos állomás a Santa Fe Konvenció (1999). Itt állapodtak meg az interoperabilitásról, az archívumok kölcsönös kereshetőségéről. Az OAI keretrendszert ajánl a csatlakozó intézményeknek gűjteményeik közös kereshetőségére. Kétféle résztvevőt különböztet meg:

Az interoperabilitást az OAI Metadata Harvestin (OAI-PMH) metaadatgyűjtő modellje biztosítja. A szabványos, a Dublin-Core-ral kompatibilis, legalábbis annak minimális készletét tartalmazó metaadatsor teszi lehetővé a „harvesting” kifejezést magyarul talán jól tevékenységet, a globális hálózati „tudományos adatbetakarítást”.

A Nyílt Archívum Kezdeményezés meggyökereztetéséért való küzdelem újabb mérföldköve volt a Budapesti Nyílt hozzáférés Kezdeményezés (Budapest Open Access Initiative=BOAI). 2002. február 14.-én közzétett manifesztum: a tudósok döntő hányadának törekvése (tudományos eredményeik korlátozások nélküli szabad terjesztése) és az új technológia, az internet (azaz a kutatási eredmények hatásának megsokszorozódási lehetősége, az úgynevezett láthatóság (visibility) ötvözése jó alkalom arra, hogy a kutatásban évtizedek óta fenálló szűk keresztmetszeteket átvágják. Két egymást kiegészítő stratégiát ajánl a csatlakozók számára:

Az, hogy a mozgalom sikeres, mi sem bizonyítja jobban, hogy egyrészt a kiadók (Elsevier, Nature, Springer) alapvetően megváltoztatták a szerzőkkel kötött jogviszonyt, és megengedik a publikált kiadás bizonyos időben késleltetett közzétételét.

A repozitóriumokkal tehát egy új tudományos publikálási paradigma körvonalai ködlenek fel, amely intézményi szinten centralizált, befogja, megőrzi és szétteríti az intézmény kollektív intellektuális tőkéjét – ugyanakkor globális szinten decentralizált, elosztott, amelyhez az univerzális kulcs a metaadat betakarító szabvány.

Az intézményi repozitoriumok elterjedésével számos országos és európai projekt indult/indul el.

Az Egyesült Királyságban a Joint Information Systems Committee irányítja a 14 millió fontos támogatást élvező felsőoktatási intézményi repozitórium és infrastruktúra fejlesztési programot.

Az alternatív folyóiratokat jelentik az ingyenes, nyílt hozzáférésű periodikák. A Lund Egyetem Könyvtára 2003-ban megnyitotta a nyílt hozzáférésű folyóiratok címtárát, a DOAJ honlapot. Jelenleg több mint 2000 folyóirat található a címtárban.

A folyóiratok terén a nyílt hozzáférés a marketing fontos alkotórészét képezheti. A tudományos szerzőket leginkább a láthatóság érdekli. Azok a folyóiratok, amelyek a publikációk terjesztését az interneten a használati jogok korlátozó kezelésével megnehezítik vagy lehetetlenné teszik, hamar válnak nem szimpatikussá.

Ha a folyóiratkiadók érvényesülni szeretnének egy olyan tudományos közegben, amelyet leginkább az internet és a digitális információk gyorsított cseréje jellemzi, mindenképpen kínálniuk kell open access opciókat, még azt a változatot is, mikor a szerző maga fizet, akár időbeli embargó vagy funkcióban korlátozott párhuzamos változatról legyen szó.

A tudósok továbbra is azt a változatot fogják meghivatkozni, amely a nagyobb ismertséggel bír, függetlenül attól, hogyan jutottak az információhoz. Ezáltal a honlapokon vagy repozitóriumokban található párhuzamos változatok megnövelik a hivatkozások számát és a költségtérítéses ajánlatok megítélését.

A SHERPA/RoMEO lista http://www.sherpa.ac.uk/romeo/ (nem kötelező jelleggel) bemutatja a kiadók feltételeit a pre- és postprintek open access repozitóriumokban történő önarchiválásával kapcsolatban. A kiadók számára ez egyben lehetőség arra is, hogy szerzőbarát ajánlataikat ismertessék. A pre- és postprintek open access repozitóriumban történő önarchiválása és a folyóiratok előfizetésének lemondása közötti összefüggés még az olyan szakterületeken, mint a fizika, ahol jellegzetes a pre-print-kultúra, sem állapítható meg.

Figure 3.10. A SHERPA/RoMEO honlap

A SHERPA/RoMEO honlap


Az Association of Learned and Professional Society Publishers (ALPSP) által könyvtárakban az intézményi repozitóriumok témájával kapcsolatban lebonyolított felmérés során kiderült, hogy a könyvtárak számára az előfizetések lemondásának legfőbb oka a folyóiratok magas árai. A költségtérítéses folyóiratok szabadon hozzáférhető párhuzamos változatainak megléte az előfizetések lemondásánál nem játszik lényeges szerepet.

Az elektronikus folyóiratok elterjedésével és az e-only előfizetések számának emelkedésével az egyetemek komolyan kezdtek foglalkozni az elektronikusan elérhető tudományos tartalmak megőrzésének kérdésével. Tették ezt azért is, mert az online folyóiratokhoz való huzamos hozzáférést eddig sehol sem sikerült megnyugtatóan rendezni. Az eddigi kiadói magatartás is megváltozott és elindultak olyan közös projektek, amelyben kiadó és könyvtár társult/társul a digitális megőrzésre, mint közös feladatra.

A Digitális archiválási megállapodás az Elsevier Kiadó és a Holland Királyi Könyvtár között a digitális megőrzésre történelmi fontosságú dokumentuma. A létrehozandó digitális archívum a tudományos eredményekhez való örökös hozzáférést biztosítja. Az egyezmény egyben új alapokra helyezi a kiadók és könyvtárak közötti kapcsolatrendszert az elektronikus archiválás területén. A Királyi Könyvtár az Elsevier folyóiratok első hivatalos digitális archívuma. Ez azt jelenti, hogy a könyvtár az Elsevier lapok összes számából digitális példányt kap.

Hasonló kezdeményezést támogatott a Mellon Alapítvány az Egyesült Államokban, ahol a Digital Library Federation közreműködésével 12 egyetemi könyvtári repozitorium programja indult el. Ebből két olyan volt, amely szintén könyvtár és kiadó együttműködését célozta meg.

A könyvtárosok, lapterjesztők, kiadók és mások megsegítésére, a DLF pénzügyi támogatásával a Yale Egyetem munkatársai kidolgozták az elektronikus információ licencszerződésének mintáját. Ezenkívül a munkacsoport kifejlesztette a LIBLICENSE szoftvert, amelyet az egyetemi könyvtárak, tudományos kiadók ingyen letölthettek, és a licenceket saját elektronikus forrásaikhoz igazíthatták. A projekt tartalmazta a liblicense-I levelezőlistát is, mintegy 2500 nemzetközi résztvevővel. A mintalicenc, a szoftver, és digitális források eléréséhez kötendő szerződéshez szükséges információ megtalálható a LIBLICENSE honlapján.

A digitalizálás a könyvtári hozzáférés, a tárolás, elosztás és megőrzés forradalmasítását ígéri. A jó példák és a hozzá kapcsolódó szabványok intézményenként változnak, és a hangsúly a hozzáféréssel szemben a megőrzésre tevődik. Bár a legtöbb projekt elsődleges célja a történelmi emlékek megőrzése, a végső cél számos gyűjtemény esetében a hozzáférés megoldás, a megismertetés, az oktatás és további kutatás elősegítése.

Ellenőrző kérdés:

  1. Mi a nyílt hozzáférés eszméje, miért fontos?