Az adatbázisok története szorosan összefügg az adatmodellek és ezzel együtt az adatbázis-kezelő rendszerekkel is. Mindenki ismeri a kialakulásukhoz vezető utat, a CODASYL ajánlást, a fejlődésük fontosabb állomásait, ami valóban végigkövette az adatmodellek hierarchikus, hálós és relációs útját. Mára pedig magukon hordozzák a '90-es évek és az ezredforduló vívmányainak a jegyeit. Fejlődésük ugyan lassult, de meg nem állt. Az objektum-orientált szemlélet átvételét követően a következő legnagyobb lépés az XML nyelv és technológiák befogadása lett.

1999-ben Tim Berners-Lee - a WWW kidolgozója - bemutatta legújabb ötletét, a Szemantikus Web programját. Ez magával hozta többek között az XML nyelv általános elterjedését és ezzel párhuzamosan megjelentek az első ún. XML dokumentumokra épülő adatbázisok. Az XML adatbázisokat kezelő rendszerek alapvetően nem, vagy nem tipikusan XML struktúrákban tárolják az adatokat (a feleslegesen terjengős XML dokumentum miatti helypazarlás elkerülésére). A helyzet itt is hasonló, mint a tipikus ANSI adatbázis architektúránál: ismét nem a fizikai, hanem a logikai adatbázis felépítése változott meg.

Az XML dokumentumok lekérdezésére jött létre a W3C konzorcium ajánlásaként az XQuery és XPath lekérdezőnyelv, amelyek a 2.0-s változatuktól kezdve közös adatmodellen alapulnak. Az XML alapú adatbázisok elterjedéséhez az adja az alapot, hogy az uralkodó trendek szerint ma nem a felhasználók, hanem szoftverek (B2B) állítanak elő és dolgoznak fel automatikusan és félautomatikusan üzeneteket/lekérdezéseket. Ebbe a képbe pedig az XML jól illeszkedik, mint az adatcsere eszköze. Az XQuery és XPath alapú megoldások az ilyen jellegű elvárásoknak sokkal jobban megfelelnek, mint az SQL alapú rendszerek, amelyekbe csak költséges transzformációs folyamatokkal lehetne az adatokat átvinni.

A jegyzet célja ezen világ alapvető eszközeinek a leírása és az XML adatbázisokban történő használatának bemutatása. A jegyzetnek nem célja, hogy az XML dokumentumok tárolása körül jelentkező általános problémák megoldását körüljárja, pusztán az alkalmazói szemléletre koncentrál. Komplex módszerek léteznek az XML dokumentumok tárolására, számos kísérleti rendszer is létezik, melyek túlmutatnak e jegyzet keretein.

Ellenben egy új XML dokumentum szerkezeti kialakításának és az egyes megközelítések előnyeinek és hátrányainak áttekintése a jegyzetnek része, mert ez az a pont ahol célszerű megismerni ezen módszerek által kínált különféle lehetőségeket annak érdekében, hogy hatékony dokumentum struktúrával tudjunk dolgozni. Emellett kitérünk a validálásra is, mert egy adatbázis nem pusztán csak adatok gyűjtőhelye, hanem segítségükkel komplexebb szabályok is megfogalmazhatóak amelyek felügyelik a tárolandó adatokra vonatkozó megszorításokat. Ehhez szintén szabványos technológiákat fogunk alkalmazni.