1. fejezet - Open Access

Tartalom

A tudományos kommunikáció folyamata
A tudományos tevékenység mérése
A tudományos kommunikáció hagyományos modelljének válsága
A nyílt hozzáférés (open access)
A nyílt hozzáférés definíciója
Az open access története
A nyílt hozzáférés módjai, stratégiái
Szerzői jogok
A tudományos kommunikáció szereplői és az open access
Kutatók
Kiadók
Intézmények: egyetemek, kutatóintézetek
Kutatásfinanszírozók
Könyvtárak, könyvtárosok
Az open access tartalmak elérése, kereshetősége
Aggregátor-szolgáltatások
Nemzetközi repozitórium-infrastruktúra
DRIVER és OpenAIRE
COAR
Művészetek, humán- és társadalomtudomány: kimaradnak?
Hitek és tévhitek a nyílt hozzáférésről
A tudományos kommunikáció jövője
Lektorálás
A tudományos hatásvizsgálat alternatív módszerei

A tudományos kommunikáció folyamata

A tudomány lényege a kommunikáció: a kutatók eredményeik közlésével deklarálják jogukat az újításokra. A középkori tudósok egymással levelezve ismertették-vitatták meg nézeteiket, majd 1665-ben útjára indult az első két tudományos folyóirat: a Journal de Scavans és a Philosophical Transactions of the Royal Society (of London). A XVII sz. második felétől tehát kialakult egy rendszer, miszerint a kutatók egymás munkáját olvassák, majd azokat mérlegelik - bírálják - továbbgondolják, azaz kialakítják saját elméletüket, melyet szintén publikálnak, közölnek a tudóstársakkal. A XX. századra az elolvasott művek idézésének gyakorlata is kialakult, melyek mentén visszakövethető az egyes vívmányok ötletadója akár több referencia-generáción át is (1. ábra).

A tudományos művek számának növekedésével szükségessé vált kontroll bevezetése a kommunikációs folyamat különböző pontjain. A számottevő tudományos folyóiratok kizárólag az ún. előbíráló rendszer által jóváhagyott, azaz az adott szakterület legalább két független szakértője által lektorált cikkeket közölnek (peer review).

1. ábra: A tudományos kommunikáció életciklusa

1. ábra: A tudományos kommunikáció életciklusa