A tudományos tevékenység mérése

Eugene Garfield elmélete szerint a tudományos közlés értéke a tudományos közösségre gyakorolt hatásával mérhető. A tudományos közlemények és folyóiratok számszerűsített mérésével és az adatok feldolgozásával foglalkozó tudomány a tudományelemzés vagy scientometria. A tudománymetriai adatok elemzésével és minősítésével lehetővé vált a folyóiratok, a közlemények, valamint bizonyos mértékig a kutatók minősítése is különböző mutatók segítségével:

A citáció vagy idézés rendszerszerű mérése 1964-ben indult a Science Citation Index (SCI) megjelenésével. Az SCI egy olyan bibliográfia (ma a Thomson Reuters céghez tartozó Web of Knowledge adatbázis-család része), mely a közlemények bibliográfiai adatain kívül azok irodalomjegyzékét is tételesen feldolgozza, így megállapítható az egyes cikkek idézettsége, vagyis hatása (impaktja) az adott tudományterület fejlődésére.

A folyóiratok minőségének megállapítására szolgál a Journal Citation Reports (Thomson, Web of Knowledge) rangsor évente megállapított ún. impakt faktor (Impact Factor, IF) értéke, mely a vizsgált folyóiratban a számítás előtti két évben megjelent cikkek adott évi idézettségének és a két év cikkei számának hányadosa. Röviden: megvizsgálják, hogy adott évben mennyit idézi a szakirodalom a folyóirat előző két évben megjelentetett cikkeit, azaz a „szakma” mennyire építi be munkájába a folyóiratban olvasható közleményeket. Az IF- számítás alapja a SCI adatbázis citációs szolgáltatása.

További, szintén idézettség-alapú mérőszámok:

Frissességi mutató (Immediacy index): a folyóirat adott naptári évben megjelent cikkeire érkezett idézések és a cikkek számának hányadosa mutatja, hogy a szakma milyen gyorsan hivatkozik a folyóiratban közölt szakirodalomra.

H-index: a kutató teljes munkásságát idézettség szerinti csökkenő sorrendbe állítva megállapítható h szám, miszerint h darab olyan cikke van, ami legalább h idézetet kapott.

A kutatók értékelésének alapja hagyományosan a publikációs lista hossza (mennyit publikál) és idézettsége (hányan hivatkoznak a munkásságára), valamint a cikkei forrásának (folyóiratok) impakt faktora. Érthető módon, a kutatók minél többet szeretnének/ kénytelenek publikálni (innen ered a „publikálj vagy pusztulj” szlogen), minél magasabb impakt faktorú folyóiratban. Az egyes tudósok szakmai előrehaladása: kutatási pályázatok elbírálása, fokozatszerzés, vezetői és egyéb kinevezés, beosztás, álláspályázat alapja a megfelelő mennyiségű és minőségű publikációs tevékenység.

A XXI. század elején fokozódó jelentőséggel bírnak az intézményi rangsorok, s a hallgatókért, támogatásért, kutatási finanszírozásokért és intézményi akkreditációért - tehát az intézmény létéért - folytatott versenyben egyre nagyobb szerepet kap az intézmény kutatási potenciáljának megfelelő reprezentálása. Az intézmények ezért egyre tudatosabban törekszenek kutatási eredményeik összegyűjtésére és a tudományos teljesítményük láthatóságára: ha a publikációk könnyen megtalálhatók és olvashatók, akkor nagyobb valószínűséggel jutnak hozzá a kutatótársak és építik be saját kutatásaikba, vagyis idézik cikkeikben.