A tudományos kommunikáció hagyományos modelljének válsága

A XX. század utolsó harmadában információrobbanás következett be a tudományos publikálásban: jelentősen emelkedett a kutatók és a kutatóintézetek száma, akik nagyságrendekkel több cikket publikáltak, mint néhány évtizeddel azelőtt. 2010-ben az Ulrichs’ folyóirat-adatbázis 54 000 lektorált tudományos folyóiratot tartott számon. Becslések szerint ez évi 2-2,5 millió tudományos cikk-termést jelent.

Az információrobbanás okai közül ki kell emelnünk a tudomány iparággá válását: megjelentek a piacon a nagy befektetők, akik szívesen szponzoráltak kutatásokat saját fejlesztéseik optimalizálása érdekében. Élesedett a konkurenciaharc: a különböző szponzori és pályázati támogatások megítéléséhez kialakultak az egyetemi rangsorok, ahol mindenki törekedett egyre jobb helyezést elérni.

A kutatók publikálációs tevékenységének minőségi és mennyiségi megugrása, a tudományok tagolódása, specifikációja; valamint a megnövekedett cikkmennyiség a folyóiratcímek számának és az egyes számok terjedelmének növekedésével járt. Erre hivatkozva a folyóiratkiadók az 1970-es évektől egyre nagyobb, a fogyasztói árindex emelkedését meghaladó mértékű előfizetői áremelést hajtottak végre. A tudományos publikálás (2. ábra) egy olyan válságba sodródott, ahol egyrészt áttekinthetetlen mennyiségűvé vált a szakirodalom a kutatók számára, másrészt előfizethetetlenné váltak a szükséges folyóiratok a kutatóintézetek, egyetemek könyvtárai részéről.

2. ábra

2. ábra