Hitek és tévhitek a nyílt hozzáférésről

Az open access mozgalom számításai szerint az évente megjelenő két és fél millió tudományos cikknek 15%-a válik szerzői archiválás útján nyílt hozzáférésűvé. A már említett RoMEO adatbázisban 1194 kiadó adja közre önarchiválási politikáját. A portál statisztikája szerint a kiadók 68%-a engedi a szerzői archiválás valamilyen formáját (a pre- ill. post-print közreadását). Egy másik felmérés szerint a folyóiratok 90%-a engedi a szerzői archiválást, ám a szerzők mégsem élnek ezzel a lehetőséggel.

Az elmúlt években több tudományterületen végezték el a nyílt hozzáférésű és a csak előfizetők számára elérhető cikkek idézettségének összehasonlító vizsgálatát (Hajjem 2005, Lawrence 2001). A felmérések statisztikai bizonyítékokkal szolgálnak a szerző által archivált és elérhetővé tett cikkek citációjának tudományterülettől függő 25-250%-os emelkedéséről az előfizetéses cikkek idézettségéhez viszonyítva.

A nyílt hozzáférés előnyei legalább öt komponensből állnak:

  1. időtényező: az archiválás rövidebb idő alatt több idézetet eredményez

  2. használat: több letöltés több citációt jelez/indukál

  3. verseny: az OA cikkek relatív citációs előnye a nem nyílt elérésű cikkekkel szemben

  4. minőségi előny: a jobb minőségű cikkek OA előnye magasabb

  5. minőségi részrehajlás: a szerzők szívesebben archiválják a nívósabb cikkeiket

Az intézményi repozitóriumok jelentései azt jövendölik, hogy intézményi kötelezvény nélkül az archiválás 15% körül marad, míg egy kötelező rendelet esetén néhány éven belül 95-100%-os önarchiválást lehet elérni.

A tudományos cikkek nyílt elérhetővé tétele erősen foglalkoztatja és megosztja a tudóstársadalmat [1]. A határozott (pozitív vagy negatív) vélemények mellett különösen térségünkben jellemző a tájékozatlanság mind a könyvtárosok, mint a kutatók körében. Az információhiány mellett a tévhitek okoznak rendkívüli károkat és akadályozzák a kommunikációt a nyílt hozzáférést támogató kollegák és a kutatók között. A leggyakoribb tévhitek –amint azt az alábbiak illusztrálják - könnyedén cáfolhatók.

  1. „AZ ISI nem indexeli az OA folyóiratokat.”

    A Thomson Reuters körülbelül 200 nyílt elérésű, s számos un. hibrid folyóiratot (a hibrid folyóiratokban publikáló szerzők cikkfeldolgozási díj fejében nyílt hozzáférésűvé tehetik cikkeiket) indexel az ISI Web of Science-ben, az előfizetéses folyóiratok értékelésével megegyező kritériumok alapján. A vizsgált OA anyag folyamatosan növekszik, s elkezdték a digitális repozitóriumok anyagának indexelését is.

  2. „Az OA folyóiratok gyenge minőségűek.”

    A folyóiratok minőségének jelenlegi mérőszáma az Impakt Faktor, melyet a Thomson Reuters cég citációs szolgáltatásának (Journal Citation Reports, JCR) részeként egy több mint ötven éves képlet (a folyóirat előző két évben megjelent cikkeire adott évben kapott idézetek száma osztva a folyóiratban az előző két évben megjelent cikkek számával) alapján számít. Annak ellenére, hogy ez a képlet az egyéni teljesítménynek igen gyenge mércéje, mindeddig a JCR maradt a legismertebb és legelterjedtebb mutatója a folyóiratok, és ezen keresztül a kutatások minőségének. A Web of Science adatbázisban indexelt OA folyóiratok közül több igen magas IF-val büszkélkedhet, pl. a PloS Biology, amely első hivatalos impakt faktorával az Általános Biológia kategória élére tört.

  3. “A publikációs díj fizetése korrumpálja a lektorálást.”

    Ha ez igaz lenne, az rendkívül romboló hatású lenne a tudományos kommunikáció rendszerére. De nem igaz. Az OA folyóiratok tűzfallal választják el a lektorálási folyamatot a publikációs díjfizetés rendszerétől. Ezt a tévhitet terjesztő kiadók az utóbbi időben maguk is hibrid folyóiratokat indítottak, ezért ez a vád valószínűleg eltűnik majd.

  4. “Az OA folyóiratok üzleti modelljei nem fenntarthatóak.”

    A fenntartható OA üzleti modellek kidolgozása és kipróbálása folyamatos. A fenntarthatóság forrásai a cikkfeldolgozási díjon (article processing charge - APC) kívül a szponzori támogatás, hirdetések és nyomtatott változat árusítása. Sikeres példa a 40 folyóiratot kiadó Medknow Publications OA-modellje: a nyomtatott változat előfizetés alapú, a cikkek ingyenesen elérhetők online. E modell bevezetése óta megnőtt a beküldött cikkek száma és a hivatkozások mértéke is, sőt az előfizetések száma is emelkedett.

Két teljesen üzleti alapú kiadó, a BioMed Central (246 folyóirat) és a Hindawi Publishing Corporation (475 cím) a szerzők által fizetendő cikkelőállítási díjra építette üzleti modelljét.



[1] Csak néhány példa az elmúlt évek tudományos folyóiratokban megjelent kapcsolódó cikkeiből:

Harnad, S. The self-archiving initiative. Nature 410, (26 April 2001) 1024-1025.

Wren, J.D. Open access and openly accessible: a study of scientific publications shared via the internet. British Medical Journal. 330 (14 May 2005) 1128-1129.

Shattil, S.J. Open access, yes! Open access, no! Blood 103, 9 (2004) 3257.

Walker, T.J. Authors willing to pay for instant web access. Nature 411 (31 May 2001) 521.

Lawrence, S. Free online availability substantially increases a paper’s impact. Nature 411 (31 May 2001) 521.