2. fejezet - Intézményi repozitóriumok

Tartalom

Digitális könyvtárak, archívumok, repozitóriumok
Intézményi repozitóriumok
Érdekelt felek
Az információfelhasználók
Az információszolgáltatók
Információközvetítők
Metainformáció-kezelők
Szervezeti és fejlesztési kérdések
Infrastruktúra és fenntarthatóság
Tartalomkezelés
Felhasználók bevonása és képzése
Népszerűsítés
Innovációs jellemzők
Közösségi háttér
Időzítés
Kommunikációs csatornák
Népszerűsítési stratégiák
Alapok felmérése
Kezdeti tudatosítás
Célzott tartalomtoborzás
Közvetített feltöltés
Próbatanulmány
Visszajelzés
Intézményi támogatás
Mandátumok, feltöltési kötelezettség
Munkafolyamat és adminisztráció
Feltöltés
Feltöltés utáni munkafázis
Megőrzés
Szervezeti adminisztráció
Ráépülő szolgáltatások
Feltöltéshez segítségnyújtás
Tartalomkereső szolgáltatások
Hozzáférést biztosító szolgáltatások
Egyéb szolgáltatások
Extra szolgáltatások
Integratív törekvések
Követhető példák
CDS: CERN Document Server
TARDis: University of Southampton e-Prints
NARCIS

Digitális könyvtárak, archívumok, repozitóriumok

A “digitális könyvtár” fogalmának a hálózatok korában számos definíciója lehetséges. Szélsőséges értelmezésben előfordul, hogy magát az Internetet digitális könyvtárként aposztrofálják, ahol bármi megtalálható, mindenki talál számára hasznos dokumentumot/információt, időtakarékos és növekvő szervezetről van szó. Ezek az ismérvek megegyeznek Ranganathan öt törvényével – egyetlen kivétellel. A harmadik törvény hiányzik a felsorolásból, ugyanis nem igaz az, hogy az Interneten megtalálható dokumentumok mindegyikének van felhasználója, azaz valaki, aki hasznosnak tartja. Egy szervezetorientált megközelítésben a digitális eszközöket és információforrásokat alkalmazó, digitális szogáltatásokat nyújtó intézményt is nevezhetünk digitális könyvtárnak.

Szorosabb, könyvtártudományi rendszerszemléletű (alárendelő) definícióként elmondható, hogy a digitális könyvtárak olyan elektronikus gyűjtemények, melyek tartalmát képező tételek (adat, dokumentum) valamely szempont szerint összetartoznak. A digitális gyűjteményeket úgy alakítják ki, hogy a meghatározott felhasználói kör számára elsődleges, kiemelt információforrásként szolgáljanak valamilyen célból. Például a tudományterületi repozitóriumok az adott szakterületen dolgozó kutatók elsődleges információforrásai, a digitalizált régi térképek archívuma a földrajztudomány és a történelem szakemberei számára bírnak különleges értékkel, a Digitális Irodalmi Akadémia a kortárs magyar irodalom kedvelőinek és tanulmányozóinak kiindulópontja, az Europeana az európai kultúra iránt érdeklődők kedvenc virtuális gyűjteménye.

Elfogadható az a mellérendelő megközelítés, amely szerint a digitális könyvtár a hagyományos, nyomtatott dokumentumalapú intézmény virtuális kiterjesztése – azaz a könyvtár egy vagy több gyűjteménye digitális formában érhető el -, míg az intézményi repozitórium a digitálisan született publikációk archívuma.

A valóságban azonban leginkább hibrid megoldásokat találunk: egy-egy intézményben kialakított digitális adattár egyes gyűjteményei digitális könyvtári, míg mások a kutatói repozitóriumi kategóriába sorolhatók.

A digitális könyvtárak és repozitóriumok viszonyának lehetséges értelmezései

  1. Alárendelő

    Digitális könyvtárak

    • Digitalizált gyűjtemények

    • Online adatbázisok

    • Intézményi e-print-tárak

    • Tudományterületi archívumok

    • Fotótárak

    • stb.

  2. Mellérendelő

    Melléremdelő típusok

  3. Hibrid

    A Cambridge Egyetem intézményi repozitóriumának felépítése az egyetem intézményi struktúráját követi (http://www.dspace.cam.ac.uk/community-list), de helyet kaptak konkrét projekthez kapcsolódó (Arcadia) vagy valamilyen témára koncentráló digitális gyűjtemények (CamRAD) is.

Hibrid lista

Intézményi repozitóriumok

Az intézményi repozitóriumok (archívumok vagy adattárak) a nyílt hozzáférés zöld utas stratégiájának alapelemei. A szerzői archiválás tudományterületi és/vagy intézményi archívumban történik.

Az intézményi repozitóriumok olyan digitális gyűjtemények, melyek valamely kutatóintézmény(ek)hez köthető publikációkat, digitálisan született vagy digitalizált dokumentumokat gyűjtenek, rendszereznek, szolgáltatnak és archiválnak.

Tartalmuk szerint léteznek egy-egy dokumentumtípusra koncentráló (pl. szakdolgozat, doktori dolgozat, digitalizált folyóirat, fotó, zene, oktatási anyagok, irattári dokumentumok), valamint ezek összességét befogadó hatalmas strukturált archívumok. A Szegedi Egyetemen több kisebb, tartalomspecifikus repozitóriumot állítottak fel Contenta néven (http://contenta.bibl.u-szeged.hu/), míg a Debreceni Egyetem Elektronikus Archívuma (http://dea.lib.unideb.hu) egyetlen archívum különböző gyűjteményeiben őrzi és szolgáltatja a különböző dokumentumtípusokat.

A továbbiakban az intézményi repozitóriumokat elsősorban eredeti funkciójuk, tehát a tudományos kommunikáció folyamatában vizsgáljuk az egyes kutatóhelyeken – elsősorban felsőoktatási intézményekben – létrehozott kutatási eredmények archiválása szempontjából.