Érdekelt felek

Az open access előterörése áthelyezte a súlypontot a kiadók által kínált publikálási csatornákról az intézményi és tudományterületi repozitóriumokra. Az információkeresési technikák fejlődésével és a hagyományos információkezelés strukturális és funkcionális átrendeződésével a tudományos kommunikáció folyamatában aktívan résztvevő felek szerepe is megváltozott. A nyílt hozzáférésű publikáláshoz kapcsolódva nagyobb jelentőséget kapnak a repozitóriumokra vonatkozó intézményi döntések, illetve a repozitóriumokra épülő szolgáltatások létrehozása és fenntartása, így hangsúlyosabbá válik az adatárakkal közvetlenül foglakozó szakemberek munkája is. Ahhoz, hogy tisztán áttekintehető legyen a repozitóriumok szerepe az átalakuló tudományos kommunikációban, szükséges meghatározni a folyamatban érdekelt résztvevőket és álláspontjaikat.

            Az információkezelés tekintetében az érdekelteket négy nagyobb kategóriába sorolhatjuk: információfelhasználók, információszolgáltatók, információközvetítők, akik a tartalomszolgáltatás különböző fázisaiért felelősek, és a metainformáció-kezelők, akik a folyamat hatásait vizsgálják és nem a folyamat eredményeire koncentrálnak (Catherine Jones 14).

Az információfelhasználók

            A felhasználók elsődleges célja a kutatási eredmények elérése további felhasználásra. Kutatási területenként változik, hogy milyen típusú dokumentumokat (folyóiratcikk, monográfia, technikai leírás, kutatási adatok, nem publikált anyagok) részesítenek előnyben a felhasználók, illetve a hivatalos publikálási folyamat melyik stádiumából származzon a keresett anyag. Egyre növekvő esetben kritériummá válik a dokumentumok elektronikus elérhetősége tekintet nélkül a publikálás időpontjára vagy a dokumentum korára. Összességében az egyes szakterületekhez tartozó felhasználókat nem tekinthetjük homogén csoportoknak, mivel különféle igényekkel rendelkeznek az információ mélysége és formátumára vonatkozóan.

Az információszolgáltatók

            Az információszolgáltatók csoportja több egyénből, illetve intézményből áll össze, amelyek szoros összeköttetésben állnak egymással. A hagyományos tudományos kommunikációs folyamat alapján a szerzők függenek a kiadóktól, míg a felhasználók és az intézmények, különös tekintettel a könyvtárakra, hatással vannak előfizetéseik révén a kiadókra. Így, a szolgáltatók szerepeit és feladataikat kölcsönhatásaikban kell megvizsgálni.

Szerzők

A publikálási folyamat alapkövei és kiindulópontjai maguk a szerzők, akiknek az elsődleges célja a kutatási eredményeik minél szélesebb körű terjesztése, disszeminációja. A gyakori és minőségi folyóiratokban történő publikálás viszont a tudományos karrier elsődleges feltétele, ezért az elismert, publikálásban nevet szerzett szerzők nagy része nem támogatja a tudományos kommunikáció folyamatában megjelenő változásokat. Az egyre nagyobb jelentőséggel bíró open access kiadás ambivalens érzéseket vált ki a tudományos szerzők körében, hiszen egyfelől üdvözlik a nagyobb láthatósággal bíró kiadási lehetőséget, másfelől nincsenek meggyőződve az alternatív publikálási csatornák tudományos jellegéről. A szerzők affiliációs intézményei nagymértékben hatással lehetnek a nyílt hozzáférésű kiadás, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó repozitóriumi dokumentumelhelyezés megítélésére. Mivel az intézmények nyújtják a kutatáshoz szükséges forrásokat, jogot formálhatnak az intézmény keretein belül született tudományos eredmények hozzáférési jogosultságaival kapcsolatban. Az érdekek ilyen bonyolult összefonódása - miszerint a szerző tudományos munkáján alapuló és anyagi vonzattal nem járó szakmai elismertsége azokból az intézményi költségekből táplákozik, amelyek a kutatáshoz szükséges tartalmak megvásárlásához szükségesek -, és ezen érdekek egyensúlyba tartása kihívást jelent az intézmények számára. Mivel a szerzők szolgáltatják az intézményi adattárak tartalmait, ezért az ő együttműködésük elengedhetetlen a repozitóriumok működése szempontjából.

Lektorok

A lektorok tudományos területükön elismert szakemberek, akik a disszeminációs folyamatban a tudományos eredmények lektorálását, vizsgálatát végzik. A lektorálás célja, hogy a tudományos tartalmak hitelességét tanúsítsák. A lektorok pénzügyi kompenzációt nem kapnak munkájukért, viszont szakmai hírnevük növekszik a tudományterületen belül, illetve esetenként szerkesztőbizottsági tagként is részt vehetnek a folyóirat kiadásban. Mivel a publikálási folyamatban való aktív részvétel hozzájárul a szakmai elismertség megerősítéséhez, illetve a legtöbb lektor szerzőként is megjelenik a tudományos életben, az lektorok érdekeit is az szolgálja leginkább, ha a hagyományos felépítésű tudományos kommunikáció érintetlenül marad.

Kiadók

A kiadók olyan szervezetek, amelyek a tudományos eredményeket információs árucikké alakítják és a felhasználók felé terjesztik. Maga a terminus nem feltétlenül jelenti azt, hogy a publikált anyag fizetés ellenében jut el a felhasználókhoz. Számos kiadó esetében, mint például a tudományos társaságoknál, a kiadás költségei beépülnek az adott tudományterülethez tartozó tudományos csoportok más irányú finanszírozásába. A kiadók munkája többletértéket ad a dokumentumokhoz: minőségellenőrzés, szerkesztés, nyilvánosság, illetve terjesztés elektronikus vagy nyomtatott formában. Ezeknek az értéknövelő szolgáltatásoknak az ára az, hogy a szerző a legtöbb esetben lemond a szerzői jogairól a kiadó javára.

A tudományos kommunikáció változásaival a kiadók szerepe több szempontból is megkérdőjeleződik. A hagyományos nyomtatott terjesztés esetén a kiadók megtartják a kiadott anyagok másolatait, viszont hosszútávú megőrzésre vonatkozó stratégiát nem dolgoznak ki. Az elektronikus nyomtatás előretörésével és az elektronikus dokumentumok tárolásánál ez a kérdés még nagyobb szerepet kapott nemcsak a kiadók, hanem az elektronikus másolatokat kezelő intézményi adattárak működésénél. Ezek a változások szorosabb együttműködésre sarkallják a kiadókat és a repozitóriumokat, mivel a kiadók nyílt hozzáférésű kiadás melletti elkötelezettsége határozza meg, hogy milyen formátumú és felhasználói jogosultságú dokumentumok kerülnek feltöltésre és megőrzésre a repozitóriumokba.

Könyvtárak és információszolgáltatásaik

A kutatást és oktatást támogató szervezeteknek hozzáférést kell biztosítani az információkhoz a felhasználók részére. Ezt a feladatot általában az intézmények könyvtárai látják el különféle információszolgáltatásokon keresztül. A könyvtárak elsődleges feladata az, hogy a felhasználói közösség igényeit és érdeklődését figyelembe véve válassza ki a dokumentumforrásokat és hozzáférést biztosítson azokhoz az intézmény által erre a célra meghatározott pénzügyi kereteken belül. Az elektronikus kiadás és az egyre szélesedő elektronikus felhasználás előretörésével a könyvtárak szerepe is átalakulóban van, hiszen a dokumentumok hitelesítése és jogosultságkezelése is a könyvtárak feladatát képezi. Továbbá, az open access, illetve a globális láthatóság fontosságának erősödése miatt, az intézmények egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a kutatók tudományos eredményeinek összegyűjtésére és demonstrálására, ami ugyancsak az intézményi könyvtárak feladatkörét bővíti. Ahogy a tudományos publikálás folyamata átalakul, a könyvtárak szolgáltatásrendszere és a könyvtári feladatokat ellátó szakemberek összetétele is megváltozik. A repozitóriumok növekvő jelentősége központi szerepet juttat az adattárakat építő és kezelő, illetve a repozitóriumokra épülő szolgáltatásokat nyújtó könyvtári szakembereknek.

Információközvetítők

Az információközvetítők úgy járulnak hozzá a tartalomszolgáltatáshoz, hogy alternatív dokumentumtárolási helyeket adnak meg. A közvetítőknek nem feladatuk a tartalmak kezelése és terjesztése.

Aggregátorok és absztraktszolgáltatások

Túlmutatva a kiadói munkán, ami egy adott szakterület tudományos eredményeit gyűjti össze folyóiratok formájában, az aggregátorok és absztraktszolgáltatások magasabb szintű információgyűjtésre összpontosítanak. A felhasználó számára elsősorban dokumentumkeresőként funkcionálnak, a kért dokumentum nem ismert lelőhelyeit keresik meg. Továbbá olyan, dokumentumra épülő információanalitikus szolgáltatásokat nyújtanak, mint pl. a citációs index. Ahogy a repozitóriumok egyre nagyobb szerepet kapnak, előtérbe kerülnek az ilyen típusú szolgáltatások is, amelyek információkat gyűjtenek a különféle disszeminációs forrásokból és egy közös keresőfelületen lehetőséget biztosítanak a felhasználók számára a téma szerinti keresésre.

Keresőmotorok

A változások nemcsak a tudományos kiadást és disszeminációt érintik, hanem észrevehető módon átalakul a felhasználók keresési technikája is. A Google Scholar alapjaiban változtatja meg a tudományos információkeresést, hiszen elvárássá kezd alakulni az az igény a felhasználók körében, hogy az általános keresőmotorok is, egyszerű keresőtechnikával tudományos eredményeket hozzanak fel találatként. Az intézményi repozitóriumokban archivált nyílt hozzáférésű dokumentumok pedig bővítik a keresőmotorok által vizsgált tartalmakat.

Metainformáció-kezelők

A metainformáció-kezelők csoportja a tartalmakhoz kapcsolódó adatokra összpontosít. Mivel nem foglalkoznak a tartalomszolgáltatás egyes részfeladataival, úgy mint a tartalmak elérésével és disszeminációjával, nagyobb rálátást nyernek a folyamat egészére és a felmerülő problémákra.

Finanszírozók

A finanszírozók pénzügyi támogatást nyújtanak intézményeknek, programoknak és projekteknek a kutatások fejlesztése érdekében. Elsődleges elvárásuk, hogy a kutatási eredmények mindenki számára elérhetők legyenek. A kutatás sikerességét nehéz nyomon követni, hiszen a finanszírozott programban vagy projektben dolgozó kutatók nem feltétlenül egy intézményhez tartoznak. Általános szokás, hogy a szerző megemlíti a finanszírozót a publikációkban, ami megnehezíti az aggregátoroknak a dokumentumok csoportosítását finanszírozó testületek szerint. A repozitóriumok fejlesztésénél figyelembe vették ezt a kritériumot is, és számos esetben feltöltésnél lehetőség van a finanszírozó testület megnevezésére is. Másik alternatívaként a finanszírozó megköveteli a projekt kutatási eredményeinek feltöltését egy erre a célra létrehozott vagy kijelölt repozitóriumba. Ez a megoldás viszont feszültséget kelthet a kutató intézményének és a finanszírozó testületek elvárásai között.

Intézmények

Az intézmények finanszírozzák a kutatókat, az intézményi könyvtárat, szolgáltatásait és a repozitóriumot. Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb szerep jut a külső finanszírozásnak az intézmények működtetésében, így az intézmények is törekednek arra, hogy kutatási eredményeik láthatóságát és ezzel egyidejűleg magának az intézménynek a vizibilitását és hatását fokozzák. Ebben a tekintetben az intézményi repozitóriumoknak jelentős szerep jut a statisztikák és a kutatási eredményeket összefoglaló jelentések készítésében. A repozitóriumok a láthatóság kulcsfontosságú eszközeivé válhatnak. 

Nemzeti testületek, szervezetek

A repozitóriumok nemzeti szervezete elsősorban egy érdekképviseleti szerv, amely összefogja és támogatja a repozitóriumi kezdeményezéseket az ország egész területén. Feladata az, hogy kommunikációt kezdeményezzen a különböző repozitórium-menedzserek között és tanácsadást nyújtson a fejlesztések irányával kapcsolatban. A szervezet elsődleges célja, hogy az egymástól független intézményi fejlesztések eredménye egy összefüggő repozitóriumi hálózat legyen, amely lehetőséget ad tartalomcserére és közös szolgáltatásrendszerek kiépítésére. Számos országban maga a szervezet is hirdet és finanszíroz programokat, pályázatokat, amelyekben a fejlesztéseknek konkrétan meghatározott céloknak kell megfelelniük. Ilyen tekintetben a nemzeti testület munkássága hatással lehet az egyes intézmények open access és repozitóriumfejlesztési politikájára.