Szervezeti és fejlesztési kérdések

Az intézményi repozitóriumoknak két követelményt kell kielégíteniük a jelenlegi tudományos kommunikáció rendszerében:

A két követelmény az intézmény kétirányú kommunikációját mutatja: a disszemináció az intézmény hazai és nemzetközi láthatóságát segíti elő, míg az archiválási funkció az intézményi információmenedzsment szerkezetébe épül be teljesítményfigyelés és értékelés tekintetében. Ezek a követelmények megosztják az érdekelt felek különböző csoportjait mind a meghatározott feladat, mind nézőpont szempontjából.

            A felhasználóknak kedvez a disszeminációs követelmény, hiszen könnyebben hozzáférhetnek a szakterületükhöz kapcsolódó kutatási eredményekhez tértől és időtől függetlenül. Az információszolgáltatók, mint az intézményi könyvtárak, összetett képet tudnak alkotni a repozitóriumok működésével kapcsolatban, mivel nemcsak a szolgáltatások minőségéről kapnak visszajelzéseket a felhasználóktól, hanem a repozitóriumok fenntartásában és működtetésében is érdekeltek. A szerzők alkotják a legproblematikusabb csoportot a változó publikálási folyamatban, mivel a hagyományos kiadási kultúrára épült szokásokat és gondolkodásmódot a legnehezebb átformálni. A kutatók általában lojálisabbak a szakterületükhöz, mint az őket foglalkoztató intézményhez, így a szakterület kutatói között kialakult szokás fogja meghatározni a nyílt hozzáférésű publikáláshoz és az önkéntes repozitóriumi feltöltésekhez való viszonyukat.  A szerzők esetében felmerülő ellenállást ellensúlyozva a finanszírozó testületek is befolyásolhatják a publikálási szokásokat azáltal, hogy meghatározzák a kutatási eredmények kötelező feltöltési helyét és idejét. Azok az intézmények, amelyek több szakterületen dolgozó kutatót egyesítenek és változatos publikálási szokásokat és köteletezettségeket kell figyelembe venniük, egyrészről nyitottabbak a kiadási változások bevezetésére, másrészről kezelniük kell a felmerülő feszültséget a különböző szakterületek repozitóriumi feltöltésekre vonatkozó elvárásaival kapcsolatban. Az intézmény felsővezetése és a finanszírozó testületek teljesítménymérésre vonatkozó követelményeit feltétlenül figyelembe kell venni a repozitórium felállításánál, mivel igényeik meghatározhatják az adattár belső struktúráját.

            Egy intézményi repozitórium a működése szempontjából nem kényszerül a tudományos publikálás kultúrájában megjelenő újdonságok alkalmazására, de az olyan változások bevezetése, mint az open access, növeli az intézmények teljes szövegű kollekciójának értékét. A felsőoktatási intézményeknek érdekük a nyílt hozzáférésű publikációs rendszer támogatása, és ehhez kapcsolódóan repozitóriumok felállítása, hiszen egyre növekvő számú kutatónak kell eleget tennie finanszírozói vagy szakterületen előírt feltöltési kötelezettségnek, ami intézményi repozitórium hiányában tudományterületi repozitóriumokba történik. Az intézményen kívül tárolt kutatási anyagok kihívást jelentenek az intézmény tudományos eredményeinek kiértékelésénél és egy központi gyűjtemény kialakításánál. Elmondható, hogy az open access fejlesztések, konkrétabban egy repozitórium kidolgozása és felállítása, hosszútávú befektetést jelent az intézmények számára. A teljeskörű kihasználtság érdekében, a repozitórium legyen megbízható és hatékony, vagyis megfelelő alapokra épüljön, biztos infrastruktúra támogassa, és kapjon helyet az intézményi politikában is. A fejlesztéseknél a következő területekre kell összpontosítani: (1) infrastruktúra, fenntarthatóság, (2) tartalmi döntések, (3) felhasználók bevonása és képzése.

Infrastruktúra és fenntarthatóság

Mivel egy repozitórium fenntartása hosszútávú elkötelezettséget jelent az intézmények számára, ezért a technikai infrastruktúra (szoftver és hardver) kiválasztása és kapcsolódó pénzügyi kérdések számbavétele elengedhetetlen egy nagy láthatóságú és hatékony szolgáltatásrendszer üzemeltetése esetén.

            Az új rendszerek fejlesztésének fontos kiindulópontja az igények és követelmények felmérése. Különbséget lehet tenni a kötelezően előírt követelmények és opcionális igények között, amelyek nem szólnak bele a rendszer működésébe, de az igények kielégítésével fokozható a rendszer hatékonysága. A döntéseket mindig az intézmény érdekeit figyelembe véve kell meghozni. Az infrastruktúrára vonatkozó döntéseknél fontos szempontok lehetnek, hogy az intézmény belső vagy külsős szakembereket bíz meg az infrastruktúra kialakításával, illetve a meglévő intézményi munkaerő milyen képzettséggel rendelkezik a rendszer üzemeltetéséhez. Ezeknek a döntéseknek pénzügyi vonzataik is vannak, amik hatással vannak a fejlesztések irányára és ütemezésére. A finanszírozás legsarkalatosabb kérdései a hardver és szoftver kiválasztása és az adminisztratív munkaerő megszervezése.

            A szoftver kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy a technikai fejlesztések eredményeképpen az új verziókat is be kell szerezni, és ehhez kapcsolódva számos döntést kell meghozni: Ki fogja a frissítéseket elvégezni? Milyen külső tényezőket kell figyelembe venni a frissítések ütemezésénél? Tesztelésre van-e igény és van-e rá szükség? A szoftver technikai kérése mellett felmerül a helyi igényekhez való igazítása és a funkciók intézményre szabása. A nyílt forráskódú (open source) szoftverek nagy előnye, hogy az alaprendszerben is lehet változtatásokat eszközölni és az átalakított verziót meg lehet osztani a többi intézménnyel.

Mivel a repozitóriumokhoz kapcsolódó fejlesztések még újkeletűek, a szabványok még nem lettek kidolgozva rendszer minden területére. Az olyan szabványok, mint az OAI-PMH, a szoftver szerves részeként már kifejlődőtt szabályok szerint működnek. A fejlesztések irányvonalát az intézmények politikai döntéseinek kellene meghatározni.

A technikai követelmények mellett az adatmegőrzés és adatkezelés kérdéseivel is szükséges foglalkozni egy repozitórium felállításánál. Először is döntést kell hozni azzal kapcsolatban, hogy ki és hol végzi az archiválást, vagyis, hogy intézményen belül a repozitórium fogja ezt a feladatot ellátni, vagy esetleg egy külsős archiválási szolgáltató lesz a felelőse. Továbbá, döntést kell hozni a megőrzésre kerülő fájlformátummal kapcsolatban is. Két lehetőség közül lehet választani: az egyik, hogy eleve a hosszútávú megőrzésre alkalmas fájlformátumban kerülnek a tartalmak az adattárba, vagy hogy a repozitórium elfogad minden fájlformátumot és időközben szűri ki az elavult fájlformátumokat és megfelelőre konvertálja azokat.

A fenntarthatóság másik sarkalatos kérdése a repozitóriumi tartalmakat kezelő munkaerő képzettsége. Egy rendszer működőképessége jelentős mértékben függ a benne dolgozó szakemberek hatékonyságától, így folyamatos képzésük a repozitórium fejlesztésének lényeges eleme.

Tartalomkezelés

A tartalom nélküli repozitórium még a legmodernebb fejlesztések mellett is használhatatlan. A tartalmak tekintetében viszont számos döntést kell meghozni annak érdekében, hogy az adattár felhasználói elégedettek legyenek a szolgáltatásokkal. Az egyik legfontosabb kérdés a tárolt dokumentumtípusok meghatározása. A különböző fájltípusok eltérhetnek a leírás, metaadat, illetve tárolás tekintetében, éppen ezért egyértelműen definiálni kell, hogy milyen dokumentumokat milyen formában lehet a repozitóriumba feltölteni.

A feltöltésre jogosultak körét is szükséges meghatározni. Az intézményi repozitóriumok esetében arról kell döntést hozni, hogy az adattárba feltölthet-e intézményen kívüli kutató is, illetve nem kutatással foglalkozó szerző - pl. egy online folyóirat szerkesztője - is igénybe veheti-e az adattár szolgáltatásait.

Annak érdekében, hogy az adatok a szabványoknak megfelelően kerüljenek be a repozitóriumba, a feltöltési folyamatokat fontos egyértelműen strukturálni. Döntéseket kell hozni azzal kapcsolatban, hogy ki töltse fel a tartalmakat, milyen ellenőrzésen essenek át a feltöltött metaadatok, és ki a felelős az adatkezelésért. Abban az esetben, ha a szerzők maguk töltik fel a dokumentumokat, akkor ajánlott egy katalogizálásban jártas könyvtáros szakember beiktatása a folyamatba, aki csak a feltöltött adatok ellenőrzése után engedi be az anyagokat a repozitóriumba.

A repozitórium belső felépítésének megtervezésénél meg kell határozni a jogosultsági szinteket is. A feltöltött anyagok hozzáférése mellett tartalmakon alapuló statisztikák és értékelések elérését is szabályozni kell. Kérdésként merül fel, hogy ki férhet hozzá a statisztikai adatokhoz: maguk a felhasználók kérhetik le azokat, vagy csak az adminisztrátorok férhetnek hozzá a tartalmakat összesítő információkhoz.

 A jogosultsági szintek meghatározásánál számos tényezőt figyelembe kell venni. Először is, hogy az intézmény milyen indittatásból követeli meg a tartalmak feltöltését. Amennyiben országos rendelet határozza meg a disszertációk vagy szakdolgozatok feltöltését és közzétételét, akkor egy felsőoktatási intézmény köteles ezt az igényt kielégíteni. Hasonló helyzet állhat fenn olyan pályázati követelmény esetén, amely előírja a finanszírozott kutatás eredményeinek közzétételét. A szerző is befolyásolhatja az általa feltöltött tartalmak hozzáférési jogosultságát: felhatalmazhatja a repozitóriumot a munkái disszeminációjára, vagy írásban megtilthatja a munkák közzétételét.

A tartalmak nyílt hozzáférését befolyásolja a kiadók, ill. pályázati feltételek által megadott embargó időszak. Amint a korlátozások lejárnak, a tartalmakat nyílt hozzáférésűvé lehet változtatni, amennyiben a szerzők másként nem rendelkeznek.

A tartalomkezelés kulcsfontosságú tényezője az, hogy a feltöltések önkéntesek, vagy rendelet alapján történnek. Az önkéntes feltöltés akkor működik gördülékenyen, ha a szerzők megértik és magukévá teszik az open access publikálás elveit. Nagy kihívást jelent a repozitórium kezelőinek a szerzők bevonása és a nyílt hozzáférésű szemléletmód elterjesztése intézményi keretek között.

Felhasználók bevonása és képzése

Ahhoz, hogy a repozitórium működésében érdekelt összes felet hatékonyan mozgósítani lehessen, szervezett marketingkampányra van szükség. A sikeres kampány jellemzője, hogy a különböző igényeket figyelembe véve a felhasználás személyes és intézményi előnyeit megerősíti és az intézményen belül a legszélesebb körben együttműködést ér el a kutatók között.

Első lépésben az érdekelt feleket kell számba venni és rangsorolni. A kutatókat az intézmény szervezeti felépítése, illetve rangidősség szerint is lehet csoportosítani. A kutatók megszólításánál mindkét szempontot figyelembe kell venni, hiszen a tanszéki és szakterületi kötődések erősebbek, mint az intézményi affiliáció, illetve a szakterületen belül hírnevet szerzett rangidős kutatók is erős hatással vannak a kutatótársak véleményére.

A kutatók bevonásának egyik hatékony módja a repozitórium-használattal járó személyes előnyök hangsúlyozása, mint pl. az adattár tartalmainak és statisztikai eredményeinek felhasználása az egyéni kutató tevékenységének értékelésénél, pályázatok, illetve felterjesztések benyújtásánál és fokozatok megszerzésénél, vagy a repozitórium adataira épülő publikációs listák készítése.

A személyes érdekek mellett a szerzők hozzáállását befolyásoló tényezők még a szakterületen kialakult publikálási szokások. Fizikusok között például megszokott a lektorálás előtt álló tudományos anyagok (preprintek) feltöltése egy tudományterületi archivumba (arXiv). A tudományterületi repozitóriumi szolgáltatásokat használó kutatók nyitottak az intézményi adattárak igénybevételére is, hiszen ők tapasztalatból ismerik a feltöltések hosszútávú előnyeit.

Egyre szélesebb körben használják a kutatók a repozitóriumokat, hiszen a jelenlegi pályázati rendszerben megszokott elvárás lett a kutatási eredmények közzététele, amit repozitóriumokon keresztüli nyílt hozzáférés biztosításával valósítanak meg. A párhuzamos feltöltések elkerülése végett érdemes az intézményi repozitóriumot berendezni úgy, hogy az ilyen típusú követelményeknek a kutatók egyetlen feltöltéssel eleget tudjanak tenni.

A célközönség és érdekeik megismerése mellett fontos lépés a kampány tartalmi felépítésének összeállítása. A tudományos kommunikáció folyamatának átalakulása hatással van a kutatók publikálási szokásaira, egyre intenzívebben jelentkezik a nyílt hozzáférés a mindennapi munkájukban (ld. pályázati, intézményi előírások, kiadói feltételek). Habár a repozitóriumok felállításának nem feltétlenül kell kapcsolódnia a nyílt hozzáférésű publikáláshoz, de számolni kell az open access térhódításával és az intézményi adattárak fejlődésére tett hatásával. Hasznos azt is hangsúlyozni, hogy az információmegosztás nem csak az intézmény helyi érdekeit és szükségleteit elégíti ki, hanem kapcsolódva a nemzeti és globális információcseréhez a repozitórium beléphet a nemzetközi kutatási vérkeringésbe.

Elengedhetetlen a repozitórium céljainak definiálása: az intézményi láthatóság növelése, pályázatok bevonzása, illetve kapcsolódás a tudományos világhálóhoz. Amennyiben a kutatók megértik és elfogadják az intézmény által megfogalmazott célokat és ezzel együtt az open access elvek előnyeit, pozitívabban fordulnak az intézményi repozitóriumhoz adatfeltöltés céljából.

A kampánycsomag tartalmazzon tájékoztatást a tartalmak feltöltési folyamatáról, a feltölthető tartalmak típusáról, a feldolgozás menetéről, a jogosultságok kezeléséről, illetve a hosszútávú megőrzéssel kapcsolatos kérdésekről (dokumentumelévülésről, konvertálásról).

A repozitóriumi bemutatókat három különböző felhasználói csoport igényeinek megfelelően kell elkészíteni: a véghasználó, aki információt szeretne nyerni a rendszerből, a szerző, vagy szerző által megbízott személy, aki a feltöltéseket intézi, és a rendszeradminisztrátor. Átfedés lehet a csoportok között, pl. a legtöbb esetben a végső felhasználó egybeesik a dokumentumokat feltöltő szerzővel, vagy a könyvtári adminisztrátor felhasználói kérdésekre válaszolva keresést végez a rendszerben.

A felhasználóképzés különböző formában történhet. A kutatók leggyorsabb megszólítási módja a tanszékeken szervezett csoportos prezentáció. A személyes konzultáció is igénybe vehető, főleg azoknál a kutatóknál hasznos, akik sok, különféle tartalom feltöltését szeretnék elvégezni. A szóbeli segítségnyújtás mellett írott mankókat is lehet mellékelni tájékoztatók, kézikönyv, illetve a rendszer weboldalán beillesztett súgók és leírások formájában.