Állandó azonosítók

Az elmúlt két évtizedben az Internet a tudományos információforrások platformjává vált. Az elektronikus közzététel/publikálás előnye egyértelmű az azonnali elérés és a könnyű, olcsó terjesztés szempontjából. A stabil információs infrastruktúra kiépítésének egyik fő motivációja azonban a digitális környezet hosszútávú megőrzése. A digitális megőrzés nem csupán az új adathordozókra illetve formátumokba történő migrálást és a karbantartást jelenti, hanem egy alapvető követelménynek tesz eleget: a dokumentumoknak egyértelműen azonosíthatónak és megtalálhatónak kell lenniük.

Az elmúlt évek jól ismert kellemetlen tapasztalata a linkszakadások (megszűnt, ill. nem az eredeti dokumentumra mutató linkek) jelensége. Mivel a publikálás és kutatás a megbízható utalókon alapszik, a hibás hivatkozások aláássák az elektronikus környezetnek publikációs médiumként kialakuló szerepét.

Digitális adattárban elhelyezett dokumentumok esetén fontos, hogy a dokumentum létező egyedi azonosítóit megfelelő formátumban tároljuk le, valamint az adattárban elhelyezett digitális példány is kapjon olyan egyedi azonosítót, melyen keresztül stabilan lehet hivatkozni rá.

Egyedi azonosítók:

  • DOI

    Digital Object Identifier (DOI) [13] egy, a HDL (CNRI Handle System) rendszeren alapuló dokumentumazonosító. A rendszert az International DOI Foundation tartja fenn, melynek főbb tagjai nagy tudományos kiadóvállalatok. A jelentősebb tudományos szakfolyóiratok cikkei DOI-val rendelkeznek.

    A DOI jelenleg ISO szabványosítás alatt áll (ISO/DIS 26324).

    A DOI azonosítók általános formája a következő:

    <DIR>"."<REG>"/"<DSS>

    A DIR kód értéke 10, a DOI rendszert jelöli az előtagban. A REG az előtag második része a dokumentumok azonosításáért felelős szervezet számára kiosztott szám. A ponttal elválasztott DIR és REG együtt képezik a handle előtagját. A DSS a handle utótagja, mely lehet egy beszélő karakterlánc is. (Pl.: 10.1088/0004-637X/703/1/L72 ami a következő cikk DOI-ja: The Astrophysical Journal Letters, Volume 703, Issue 1, pp. L72-L75 (2009) Ebből a DOI-ból a következő módon képezhető URL, ami a cikkhez vezet: http://dx.doi.org/10.1088/0004-637X/703/1/L72 ).

    A doi.org DOI feloldója (rezolvere) a http://dx.doi.org/ . Ez használható manuálisan (egy mezőbe kell az azonosítót bemásolni a weblapon), vagy mint a fenti példa mutatja, az URL-ben mögé kell toldani. A DOI a böngészők szintjén is támogatott - pl. Firefox kiegészítő létezik a kezeléséhez.

    DOI azonosítókat csak regisztrációs ügynökségeken keresztül lehet szerezni. Ilyenek pl. a CrossRef és a DataCite.

  • ISBN

    Ez a legrégebbi, az Internetet megelőző, hagyományos könyvkiadási/-kereskedelmi/könyvtári alkalmazású egyedi azonosító [14,15]. Könyvek esetében ezt lehet az MTMT céljaira alkalmazni. Az ISO 2108 szabvány definiálja (MSZ ISO 2108:2005). A jelenlegi gyakorlat szerint elektronikus könyvek is kaphatnak ISBN-t.ISBN-A -nak nevezik a DOI rendszer segítségével feloldható létező ISBN-eket. (Pl.: 10.97812345/99990 ahol a 9781234599990 a 13 jegyű ISBN.

  • NBN

    National Bibliographic Numbers (NBN) [9]. A Finn Nemzeti Könyvtár fejlesztette és regisztrálta.

    Az NBN nemzeti könyvtárak számára fenntartott névtér. Az URN:NBN központi, globális regisztere a Library of Congress-ben van. Mindegyik nemzeti könyvtár egy-egy ISO3166 szabvány szerinti két karakteres résztartományért felelős. Minden nem ISO 3166 szerinti kétbetűs kód további országok számára van fenntartva. A három-vagy több-betűs nem ISO 3166 szabványú kódot regisztrálni kell.

    A NBN-URN általános szintaxisa:

    URN:NBN:<ISO országkód>-<kiosztott NBN karakterlánc>

    URN:NBN:<ISO országkód:rész-névtér>-<kiosztott NBN karakterkánc>

    URN:NBN:<nem ISO prefix>-<kiosztott NBN karakterlánc>

    Példa:

    urn:nbn:de:kobv:11-10063181

    (de: Germany, kobv:11 résznévtér, 10063181 kiosztott NBN karakterlánc)urn:nbn:hu-3006

    (hu Hungary, nincs résznévtér, 3006 kiosztott NBN karakterlánc)

    A rész-névterek regisztrálása az adott ország nemzeti könyvtárának feladata.A regiszternek elérhetőnek kell lennie a weben, s hozzáférhetőnek a globális, és lehetőség szerint más nemzeti regiszterek számára.

    A kiosztott NBN.URN karakterlánc további tervezése és szintaxisa, valamint az azonosítók feloldása az adott nemzeti könyvtár hatásköre. Az RFC 3188 szabvány definiálja [10].

    Alkalmazások:

    Számos nemzeti könyvtár fejlesztett ki konkrét NBN-URN alapú alkalmazást. A svéd Uppsalai Egyetemi Könyvtár DIVA projektjében a DIVA portálon elérhető valamennyi dokumentumnak van egyedi azonosítója.

    A Svéd Királyi Könyvtár az URN:NBN:SE névtéren belül kialakított egy résznévteret a DIVA számára.A svéd Királyi Könyvtár feloldója az URN-en kívül Handle/DOI, valamint ARK azonosítók feloldására is alkalmas.

    Hasonló példa a Német Nemzeti Könyvtár EPICUR projektje az online disszertációk számára. Az NBN-URN használata kötelező a DINI-Zertificatban.

    A fenti két példa sarokkövei:

    • NBN generálás és kiosztás

    • NBN feloldó

    • Szabványos metaadatok tárolása mindegyik NBN dokumentumhoz

    • A dokumentumok archiválása

    Az NBN nyomtatott és elektronikus források elnevezésére kifejlesztett megoldás.A feloldása a nemzeti könyvtár hatásköre, s nincs megfelelően definiálva az egyes szolgáltatások tekintetében. Egyes nemzeti könyvtárak adatcserét alkalmaznak, de nincs központi feloldó szolgáltatás valamennyi lehetséges NBN-URN számára.Nincs üzleti háttere, kizárólag a nemzeti könyvtárak hatásköre.

  • Adatbázisazonosítók

    A tudományos közlemények azonosításában felhasználói oldalról fontos szerepet játszanak a nemzetközi adatbázisok és tartalomszolgáltatók által használt saját azonosítók. Ilyen azonosítók a PubMed és a Pubmed Central által használt PMID és PMCID, a Web of Science által használt WoS ID, a Scopus által használt Scopus ID vagy a Magyar Tudományos Művek Tára által használt MTMT azonosító. Szerepük azért jelentős, mert a legtöbb szolgáltató ennek segítségével direkt elérést biztosít a közleményekhez a saját felületén, illetve többek biztosítanak különböző API-kat (Application Programming Interface). Az API-k lehetővé teszik, hogy a leíró adatokat automatizált úton, gépi lekérdezéssel vissza lehessen kérni a tartalomszolgáltatótól az azonosítóra hivatkozva. Alapvető bibliográfiai adatokra (szerző(k), cím) való hivatkozással is visszakérhetők adatok ezektől a rendszerektől, de ebben az esetben nem lehetünk biztosak az egyértelmű megfeleltetésben.  Megjegyzendő, hogy egyre elterjedtebb a DOI-n keresztüli lekérdezés lehetősége is, ami még általánosabb és biztos találatot eredményez.

Adattár által biztosított stabil link mint egyedi azonosító

Ahhoz, hogy a kutatók meg tudják osztani egymással és a világgal tudományos munkáikat, fontos, hogy olyan hivatkozási adatokat tudjanak megadni referenciapontként, melyek idővel sem változnak meg, és állandónak minősülnek. Mivel az URL-ekkel kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy minden figyelmeztetés nélkül válhat egy-egy link elérhetetlenné, így a webes hivatkozások hosszú távon megbízhatatlannak bizonyulnak, hacsak az adatszolgáltató nem biztosítja ennek ellenkezőjéről a felhasználókat. Állandó azonosító létrehozásához és biztosításához olyan módszer alkalmazása szükséges, mely független a tárolás és az alkalmazás helyétől. Az ilyen azonosítók létrehozásában nyújt segítséget az adattárak számára a CNRI Handle System szolgáltatása, melynek köszönhetően globálisan egyedi azonosítók rendelhetők az egyes tételekhez. A CNRI minden intézmény vagy adattár számára biztosít egy azonosító előtagot, melyhez helyben készíthetők el az egyedi azonosítók az előtaghoz kapcsolódóan, így egy dokumentum azonosítója sem fog ütközni más rendszerek által generált azonosítókkal. A Handle System szerepköre az előtag kiosztásán túl egy linkfeloldó üzemeltetése is, ami azt jelenti, hogy a felhasználó megad egy Handle értéket, melyet a rendszer felold, és automatikusan átirányít a dokumentumot szolgáltató rendszer weboldalára. Ehhez futtatni kell a szolgáltatást nyújtó rendszer oldalán is egy Handle server-nek nevezett alkalmazást, mely a beérkező kérések fogadásáért és feloldásáért felelős. A handle értéke kétféleképpen adható meg:

hdl: 2437/130048

http://hdl.handle.net/2437/130048

Mindkét forma ugyanarra a tartalomra mutat, de utóbbit egyszerűen használhatjuk böngészőn keresztül.