4. fejezet - Összefoglalás

Az open access egy komplex rendszer, mely a rendelkezésre álló technológiai, informatikai infrastruktúra segítségével átrendezi a tudományos kommunikáció évszázados rendszerét.

A nyílt hozzáférés átfogó értelmezésben egy koncepció, mely a hagyományos publikálási modell újragondolásával alakult ki. Az újragondolás a technológiai változások tükrében mindenképpen szükségszerűvé vált, ám a megszokott rendszer és a financiális terhek tarthatatlansága forradalmi intenzitásúvá változtatta a folyamatot. A szemléletváltás folyamatos, a különböző tudományterületeken, földrajzi helyszíneken eltérő intenzitású. A kommunikációs folyamat egyes szereplői számára különböző kommunikációs és érvelési módszerek, formák alkalmazhatók a váltás, az elfogadás indukálásához.

Az open access technikai értelemben eszközök, szoftverek, szabványok, aggregátorok, szolgáltatások összessége, melyet a megfelelő kompetenciákkal rendelkező szakemberek terveznek, koordinálnak és működtetnek.

Szakmai szempontból a nyílt hozzáférés a tudományos könyvtárak és könyvtárosok fejlődési irányát - lehetőségét mutatja, mely kijelöli a megszokott alapismereteken felül elsajátítandó képességek körét.

A nyílt hozzáférés az elmúlt egy-másfél évtizedben ugrásszerű fejlődést mutatott mind technikai, mind mennyiségi és minőségi tekintetben.

Olyan technológiák, szoftverek és szabványok születtek, melyek céltudatosan az open access infrastruktúra működésének gördülékenységét, hatékonyságát szolgálják. A nyílt elérésű publikálás és szerzői archiválás intenzitását intézeti és finanszírozói rendeletek serkentik. Az open access két stratégiája alapján kialakultak a tudományos kommunikáció új modelljei, melyek kezdenek gyökeret verni a folyamat egyes szereplőinek a tevékenységében, ismeretrendszerében. A tudatosság jelenlegi fokán már elmondható, hogy a hagyományos módon publikált anyagokkal egyenlő minőségű nyílt hozzáférésű publikációk látnak napvilágot.

Az open access jelenség nem csupán földrajzilag és tudományterületeket átívelve terjed, hanem olyan tartalmakat, információkat is bekebelez, amelyek eddig a tudományos kommunikáció melléktermékei voltak: a fejlődés jelenlegi iránya a kutatási adatok gyűjtése, metaadatolása, archiválása és kereshetősége, nyílt elérése, valamint a cikkekhez kötése. Ehhez a lépéshez is kész vannak a tárhelyek, szabványok, kísérletek, tanulmányok. Megszületett az ún. "enhanced publications”, azaz a “gazdag” publikációk fogalma, amely olyan cikkeket jelent, melyekbe beágyazódnak vagy linkelődnek a kutatás során összegyűjtött adathalmazok (táblázatok, hangfájlok, mérési adatok, képek, interjúk, stb.) és a cikkhez fűződő kommentárok (http://www.driver-repository.eu/Enhanced-Publications.html).

Az elektronikus információhordozók térhódítása és a felhasználók információszerzési szokásainak, valamint a tudmányos kommunikáció átalakulása a tudományos könyvtárakat radikális változásra kényszeríti. Új szolgáltatások, munkafolyamatok kidolgozása és az ezekhez fűződő szaktudás elsajátítása elengedhetetlen.

A felsőoktatási könyvtáraknak jelentős szerep juthat a kommunikáció új rendszerében. Amennyiben felismerik és megragadják a lehetőséget, kulcsszereplővé válhatnak a publikációs folyamatban: a nyílt hozzáférés intézményi infrastruktúrájának kiépítésében és fenntartásában, ezekre épülő szolgáltatások kialakításában.