Ahhoz, hogy egy populációval (sokasággal) kapcsolatban
következtetéseket vonjunk le, elvben akár az összes tagjáról információt
kellene gyűjtenünk. Ezt a gyakorlatban általában nem tehetjük meg.
Ehelyett mintavétel segítségével kell megbízható következtetésekre
jutnunk. Ezt a folyamatot statisztikai
következtetésnek nevezzük.
A ,,statisztika'' kifejezés
olyan numerikus mennyiségre utal, melyet a mintából számolunk ki. Két
hasznos statisztika például az (
x Ż
) mintaátlag és az
s X 2
tapasztalati szórásnégyzet:
x Ż
= 1
N ∑
i=1
N X
i ,
(C.14)
s X 2
= 1
N−1
∑
i=1
N ( X
i − x Ż
) 2
.
(C.15)
Azt a folyamatot, melynek során a mintából megbecsüljük a
sokaság adott paraméterét vagy paramétereit, pontbecslésnek nevezzük.
C.3. Példa.
Legyen
X
1 ,
X 2
,…,
X N
egy véletlen minta
N
független és azonos eloszlású,
μ
X
várható értékű és
σ X 2
varianciájú valószínűségi változóra vonatkozóan.
Legyen
x Ż
a mintaátlag. Ekkor
E[
X Ż ]=E[ 1
N ∑ i
X i
]=
1 N
∑ i
E[ X
i ]=
1 N
×N μ
X =
μ X
,
(C.16)
ahol
E[ X
i ]=
μ X
, mivel minden megfigyelés ugyanolyan
μ
X
átlagú eloszlásból jön. Ez az eredmény azt
sejteti, hogy az
x Ż
mintaátlag megközelíti a populáció
μ
X
átlagát, ha
N
kellően nagy. A statisztika nyelvén szólva, a
mintaátlag a várható érték torzítatlan becslése. Megmutatható, hogy a
mintaátlag varianciájára
E[ (
x Ż
−E[
x Ż ])
2 ]=
σ X 2
/N.
(C.17)
Mivel a populáció varianciája általában ismeretlen, ezt gyakran
az
s X 2
tapasztalati szórásnégyzettel helyettesítjük. Az
s
X /
N
mennyiséget az átlag
standard hibájának nevezzük.
A központi határeloszlás-tétel
A normális eloszlás talán a legszélesebb körben alkalmazott
eloszlás, hiszen rengeteg olyan véletlen jelenség van, mely ezzel az
eloszlással modellezhető. Ez a központi
határeloszlás-tétel néven ismert statisztikai elv
következménye.
C.1. Tétel
(Központi határeloszlás-tétel) Tekintsünk egy
μ
X
várható értékű és
σ X 2
varianciájú sokaságból származó
N
elemű mintát. Az
x Ż
mintaátlag eloszlása a
μ
X
várható értékű,
σ X 2
/N
varianciájú normális eloszlást közelíti,
amennyiben a minta elemszáma nagy.
A központi határeloszlás-tétel a valószínűségi változó
eloszlásától függetlenül érvényes. Tegyük fel például, hogy
N
-szer mintát veszünk egy ismeretlen eloszlású
adathalmazból. Legyen
X
i
az a valószínűségi változó, mely azt jelöli, hogy
az
i
-edik esetet helyesen prediktálja-e az adott
osztályozó. Tehát
X
i
=1
, ha az eset helyesen prediktált, 0 egyébként. Az
X Ż
mintaátlag jelöli az osztályozó várható
pontosságát. A központi határeloszlás-tétel azt sugallja, hogy a
várható pontosság (a mintaátlag) általában normális eloszlású, bár nem
feltétlenül normális az az eloszlás, melyből a minták
származnak.
Ha egy populáció paramétereit becsüljük, hasznos ennek a
becslésnek a megbízhatóságáról is szólni. Példaképpen tegyük fel, hogy
véletlen megfigyelések eredményeiből szeretnénk a
μ
X
átlagot becsülni. Ha pontbecsléssel, például az
x Ż
mintaátlag által szeretnénk eredményre jutni, nem
feltétlenül kapunk elfogadható eredményt. Különösen igaz ez kis
elemszámú minták esetében. Ehelyett eredményesebb, ha sikerül olyan
intervallumot találnunk, melybe az átlag nagy valószínűséggel
beleesik. Azt a módszert, mely a kérdéses intervallumot szolgáltatja,
intervallumbecslésnek nevezzük. Legyen
θ
a megbecsülendő paraméter. Ha
P( θ
1
≤θ≤
θ 2 )=1−α,
(C.18)
akkor a
( θ
1 ;
θ 2 )
intervallumot
1−α
megbízhatósági
szintű konfidencia-intervallumnak nevezzük.
fig_app:confidence_interval. ábra a 95%-os szintű
konfidencia-intervallumot mutatja 0 várható értékű, 1 szórású normális
eloszlásra nézve. A bevonalkázott terület a teljes görbe alatti
egységnyi terület 95%-a. Más szavakkal, 95% annak az esélye, hogy ha
egy mintát generálunk ebből az eloszlásból, a becsült paraméter
−2
és
+2
közé esik.
Tekintsük véletlen megfigyelések egy
X
1 ,
X 2
,…,
X N
sorozatát. Az
x Ż
mintaátlag segítségével 68%-os szinten meg
szeretnénk becsülni a populáció
μ
X
átlagát. A központi határeloszlás-tételre
támaszkodva tudjuk, hogy
x Ż
a
μ
X
várható értékű és
σ X 2
/N
varianciájú eloszlást közelíti, ha
N
kellően nagy. Egy ilyen eloszlás a (0 várható
értékű, 1 varianciájú) standard normális eloszlásúvá alakítható a
következő módon:
Z=
x Ż
− μ
X
σ X
/ N
≈
x Ż
−μ
s X
/ N
≈ℵ(0,1),
(C.19)
ahol a szórást a minta empirikus szórásával közelítettük. A
standard normális eloszlás táblázatából kiolvasható, hogy
P(−1≤Z≤1)=0,68
. A valószínűség átírható a következő
módon:
P(−
s X
/ N
≤ x
Ż −
μ X
≤ s
X /
N )=0,68,
vagy ekvivalens módon
P(
x Ż
− s X
/ N
≤ μ
X ≤ x Ż
+ s X
/ N
)=0,68.
Emiatt
μ
X
68%-os konfidencia intervalluma
x Ż
± s X
/ N
.