Az adatbázis megközelítés egyik alapvető jellemzője, hogy egy bizonyos fokú adatabsztrakciót biztosít. Az adatabsztrakció általánosan az adatok szervezésére és tárolására vonatkozó részletek elhagyását, illetve a leglényegesebb tulajdonságok kiemelését jelenti az adatok jobb megértése érdekében. Az adatbázis megközelítés egyik fő jellemzője, hogy támogatja az adatabsztrakciót, s így a különböző felhasználók az általuk preferált részletességi szinten láthatják az adatokat. Ezt az absztrakciót az adatmodell biztosítja. Az adatmodell olyan eszközök összessége, amelyek segítségével leírható egy adatbázis szerkezete. Az adatbázis szerkezetén az adattípusokat, az adatok közötti kapcsolatokat és a rájuk vonatkozó megszorításokat értjük. A legtöbb adatmodell az adatbázis lekérdezését és módosítását leíró alapműveleteket is tartalmaz.
Manapság egyre gyakoribb, hogy az adatmodell az alapműveleteken kívül olyan eszközöket is tartalmaz, amelyekkel az adatbázis
alkalmazások dinamikus aspektusa vagy viselkedése is leírható.
Ez lehetővé teszi, hogy az adatbázis tervezője megadhassa az adatbázis objektumain végezhető érvényes felhasználói műveleteket.
Ilyen műveletre példa az ÁTLAGSZÁMÍTÁS, amely HALLGATÓ objektumokra alkalmazható. Másrészről viszont
azokat az általános műveleteket, amelyek egy tetszőleges objektum beszúrására, törlésére, módosítására vagy lekérdezésére
szolgálnak, gyakran az adatmodell alapműveletei tartalmazzák. A viselkedés leírására szolgáló eszközök
alapvetőek az objektumorientált adatmodellekben, de már a hagyományosabb adatmodellekben is kezdenek megjelenni. Az
objektum-relációs modellek például az alap relációs modellt egészítik ki többek között ilyen eszközökkel. A relációs adatmodellben
is tervezik, hogy a relációkhoz viselkedést lehessen hozzárendelni perzisztens tárolt modulok, népszerű nevén tárolt eljárások
formájában.
Számos adatmodellt terveztek, amelyeket az adatbázis szerkezetének leírására általuk használt eszközök típusai szerint csoportosíthatunk. A magas szintű vagy koncepcionális adatmodellek olyan eszközöket nyújtanak, amelyek közel állnak ahhoz, ahogyan a legtöbb felhasználó látja az adatokat, míg az alacsony szintű vagy fizikai adatmodellek által nyújtott eszközök részletesen leírják, hogyan tárolódnak az adatok a számítógépen. Az alacsony szintű adatmodellek által biztosított eszközök általában számítógépes szakemberek számára készültek, nem a tipikus végfelhasználók számára. E két véglet között helyezkednek el a reprezentációs (vagy implementációs) adatmodellek. Ezek a modellek olyan eszközöket nyújtanak, amelyeket a végfelhasználók is megérthetnek, de nem állnak messze attól sem, ahogyan az adatok a számítógépen szerveződnek. A reprezentációs adatmodellek elrejtik az adattárolás bizonyos részleteit, ugyanakkor közvetlenül implementálhatók egy számítógépes rendszeren.
A koncepcionális adatmodellek olyan fogalmakat használnak, mint például az egyed, a tulajdonság és a kapcsolat. Az egyed egy olyan valós világbeli objektumot vagy fogalmat reprezentál, amely szerepel az adatbázisban, mint például egy alkalmazott vagy egy projekt. A tulajdonság vagy attribútum az egyedet leíró, a modell szempontjából érdekes jellemző, mint például az alkalmazott neve vagy fizetése. Egy két vagy több egyed közötti kapcsolat az egyedek között fennálló valamilyen viszonyt jelöl. Ilyen például a „dolgozik rajta” kapcsolat egy alkalmazott és egy projekt között. A későbbiekben bemutatásra kerülő egyed-kapcsolat (Entity-Relationship, ER) modell egy népszerű magas szintű koncepcionális adatmodell. Az ER modell kiegészíthető további absztrakciós eszközökkel, mint amilyen a generalizáció, a specializáció és a kategória.
A reprezentációs vagy implementációs adatmodellek azok, amelyeket a leggyakrabban használnak a hagyományos kereskedelmi DBMS-ekben. Ilyen például a széles körben használt relációs adatmodell, valamint a korai adatmodellek — a hálós és a hierarchikus modellek —, amelyeket a múltban széles körben használtak. Hamarosan részletesen bemutatjuk a relációs adatmodellt, a műveleteit és nyelveit. A reprezentációs adatmodellek az adatokat rekord szerkezetekben tárolják, ezért néha rekord alapú adatmodelleknek is nevezik őket.
Az objektum adatmodell csoport (object data model group, ODMG) olyan magasabb szintű implementációs adatmodellek egy új családjának tekinthető, amelyek közelebb állnak a koncepcionális adatmodellekhez. A későbbiekben bemutatjuk az objektum-adatbázisok és az ODMG által javasolt szabvány általános jellemzőit. Az objektum adatmodelleket gyakran használják magas szintű koncepcionális modellekként is, elsősorban a szoftvertervezés területén.