A 3.9-től 3.13-ig számozott ábrák az egyedtípusoknak a kapcsolattípusokban való részvételére mutatnak példákat az extenzióik megjelenítésével, azaz az egyedhalmazokban és kapcsolathalmazokban szereplő egyed-előfordulások és kapcsolat-előfordulások felsorolásával. Az ER diagramokon azonban a hangsúly nem a példányok, hanem a sémák reprezentálásán van. Ez sokkal hasznosabb az adatbázis-tervezés során, mivel az adatbázisséma ritkán változik, míg az egyedhalmazok tartalma gyakran. Ráadásul a sémát általában könnyebb megjeleníteni, mint az adatbázis extenzióját, mivel sokkal kisebb.
A 3.2. ábra a VÁLLALAT ER adatbázissémáját ábrázolja ER diagramként. Most áttekintjük az ER diagramok teljes jelölésrendszerét. Az egyedtípusokat, mint például a DOLGOZÓ, az OSZTÁLY és a PROJEKT, téglalapokkal ábrázoljuk. A kapcsolattípusokat, mint például a MUNKAHELYE, a VEZETI, az IRÁNYÍTJA és a DOLGOZIK_RAJTA, rombuszokkal jelöljük, amelyeket egyenes vonalakkal kötünk össze a részt vevő egyedtípusokkal. Az attribútumokat oválisokkal ábrázoljuk, és minden attribútumot egy egyenes vonal köt az egyedtípusához vagy a kapcsolattípusához. Az összetett attribútumok komponens attribútumait hozzákapcsoljuk az összetett attribútumot jelképező oválishoz, ahogy az a DOLGOZÓ Név attribútumánál látható. A többértékű attribútumokat dupla szegélyű oválisokba írjuk, ahogy az az OSZTÁLY Helyszínek attribútumánál látható. A kulcs attribútumok nevét aláhúzzuk. A származtatott attribútumokat szaggatott szegélyű oválisokba írjuk, ahogy az az OSZTÁLY Dolgozók_száma attribútumánál látható.
A gyenge egyedtípusokat úgy különböztetjük meg, hogy dupla szegélyű téglalapokba írjuk a nevüket, az azonosító kapcsolatukat pedig dupla szegélyű rombuszokba, ahogy az a HOZZÁTARTOZÓ egyedtípusnál és a HOZZÁTARTOZÓJA azonosító kapcsolattípusnál látható. A gyenge egyedtípus részleges kulcsát szaggatott vonallal húzzuk alá.
A 3.2. ábrán az összes bináris kapcsolattípus számosságát úgy jelöltük, hogy egy 1-est, egy M-et vagy egy N-et írtunk a kapcsolódó élekre. A VEZETI kapcsolatban az OSZTÁLY:DOLGOZÓ számossága 1:1, míg a MUNKAHELYE kapcsolatban az OSZTÁLY:DOLGOZÓ számossága 1:N, a DOLGOZIK_RAJTA kapcsolatban pedig a számosság M:N. A részvételi megszorítást úgy adjuk meg, hogy szimpla vonalat húzunk a részleges részvétel esetén, míg dupla vonalat a totális részvétel esetén (létezésfüggőség).
A 3.2. ábrán megadtuk a szerepkörneveket a FŐNÖKE kapcsolattípusnál, mert a DOLGOZÓ egyedtípus játssza mindkét szerepet a kapcsolatban. Vegyük észre, hogy a számosság 1:N a főnöktől a beosztott felé, mivel a beosztott szerepkörű dolgozóknak legfeljebb egy közvetlen főgöke van, míg a főnök szerepkörű dolgozók nulla vagy több dolgozónak lehetnek a főnökei.
A 3.14. ábra összefoglalja az ER diagramok jelölésrendszerét.
Az adatbázisséma tervezése során az egyedtípusok, az attribútumok, a kapcsolattípusok és (különösen) a szerepkörök neveinek megválasztása nem mindig nyilvánvaló. Olyan neveket célszerű választani, amelyek a lehető legjobban utalnak a séma különböző konstrukcióihoz kapcsolódó jelentésre. Az egyedtípusok számára mi egyes számú főneveket választunk, nem pedig többes számút, mert az egyedtípus neve az adott egyedtípushoz tartozó minden egyes egyedre vonatkozik. Az ER diagramjainkban azt a konvenciót követjük, hogy az egyedtípusok és a kapcsolattípusok neveit csupa nagybetűvel, az attribútumnevek első betűit szintén nagybetűvel, a szerepkörneveket pedig csupa kisbetűvel írjuk. Ezt a konvenciót alkalmaztuk a 3.2. ábrán is.
Általános gyakorlat, hogy az adatbázis követelmények szövegszerű leírásában előforduló főnevek az egyedtípusok neveit, az igék pedig a kapcsolattípusok neveit jelzik. Az attribútumnevek általában azokból a további főnevekből származnak, amelyek az egyedtípusoknak megfelelő főneveket írják le.
Egy másik elnevezési szokás az, hogy a bináris kapcsolatok neveit úgy válasszuk meg, hogy a séma ER diagramja balról jobbra és felülről lefelé legyen olvasható. Általában mi is követtük ezt az irányelvet a 3.2. ábrán.
Időnként nehéz eldönteni, hogy a minivilág egy konkrét fogalmát egyedtípusként, attribútumként vagy kapcsolattípusként célszerű-e modellezni. Ebben az alfejezetben adunk néhány rövid irányelvet arra vonatkozóan, hogy melyik konstrukciót célszerű választani konkrét szituációkban.
Általában a sématervezési folyamatot egy iteratív finomítási folyamatként kell tekinteni, ahol először egy kezdeti tervet hozunk létre, majd iteratívan finomítjuk azt, amíg meg nem kapjuk a legmegfelelőbb tervet. A gyakran használt finomítási lehetőségek közül az alábbiakban felsorolunk néhányat:
Egy fogalmat először attribútumként modellezhetünk, amit aztán kapcsolattá finomíthatunk, ha azt tapasztaljuk, hogy az attribútum egy másik egyedtípusra hivatkozik. Gyakori eset, hogy az olyan attribútumpárok, amelyek egymás inverzei, bináris kapcsolattá finomíthatók. A finomításnak erről a fajtájáról részletesen tárgyaltunk a 3.6. alfejezetben.
Hasonlóan, egy több egyedtípusban is létező attribútumot egy független egyedtípussá léptethetünk elő. Tegyük fel például, hogy az EGYETEM adatbázisban több egyedtípus (például HALLGATÓ, OKTATÓ és TANTÁRGY) is rendelkezik egy Tanszék attribútummal a kezdeti tervben; a tervező ekkor dönthet úgy, hogy létrehoz egy TANSZÉK egyedtípust egyetlen attribútummal (Tanszék_neve), amelyet megfelelő kapcsolatokon keresztül összekapcsol a három egyedtípussal (HALLGATÓ, OKTATÓ és TANTÁRGY). A TANSZÉK további attribútumait/kapcsolatait a későbbiek során is megadhatjuk.
Az előző eset inverz finomítása is alkalmazható. Ha például az eredeti tervben létezik egy TANSZÉK egyedtípus egyetlen attribútummal (Tanszék_neve), és csak egyetlen másik egyedtípushoz, a HALLGATÓ-hoz kapcsolódik, akkor a TANSZÉK-et a HALLGATÓ egy attribútumává fokozhatjuk le.
A 3.8. alfejezet tárgyalja a kapcsolatok fokára vonatkozó lehetőségeinket. A 4. fejezetben további finomításokról lesz szó a specializációval/generalizációval kapcsolatban.
Sok alternatív grafikus jelölés létezik az ER diagramok ábrázolására.
Ebben az alfejezetben egy, a kapcsolatok strukturális megszorításainak megadására használt alternatív ER jelölést mutatunk be. Ezt a jelölést használva egy (min, max) egészszám-párt írunk egy R kapcsolattípusban részt vevő E egyedtípus részvételéhez, ahol 0 < min < max és max > 1. A számok azt jelentik, hogy minden E-beli e egyed esetén e-nek legalább min, legfeljebb max R-beli kapcsolatelőfordulásban kell részt vennie bármely időpillanatban. Ennél a módszernél min = 0 jelenti a részleges, míg min ≥ 0 a totális részvételt.
3.15. ábra - A VÁLLALAT séma ER diagramja (min, max) jelölésű strukturális megszorításokkal és szerepkörnevekkel.
A 3.15. ábra a VÁLLALAT adatbázis sémáját ábrázolja a (min, max) jelölés használatával.[12] Rendszerint vagy a számosság/szimpla vonal/dupla vonal, vagy a (min, max) jelölést használjuk. A (min, max) jelölés pontosabb, és tetszőleges fokú kapcsolattípusok strukturális megszorításainak megadására használhatjuk. Mindazonáltal nem alkalmas magasabb fokú kapcsolatok bizonyos kulcsra vonatkozó megszorításainak megadására, ahogy azt majd a 3.8. alfejezetben tárgyaljuk.
A 3.15. ábra a VÁLLALAT adatbázisséma összes szerepkörnevét is ábrázolja.
[12] Bizonyos jelölésrendszerek — különösen azok, amelyeket az objektummodellezési módszertanok (mint például az UML) használnak — a (min, max) jelölést az általunk mutatotthoz képest az ellenkező oldalra írják. A 3.15. ábra MUNKAHELYE kapcsolata esetén például az (1, 1) szerepelne az OSZTÁLY oldalán, míg a (4, N) a DOLGOZÓ oldalán. Mi itt Abrial (1974) eredeti jelölését használtuk.