A tartománymegszorítások előírják, hogy az egyes rekordokon belül minden egyes A attribútum értékének egy atomi értéknek kell lennie a dom(A) tartományból. Az 5.1.1. alfejezetben már tárgyaltuk, hogy milyen módon írhatók le a tartományok. A tartományokhoz társított adattípusok közé tartoznak tipikusan az egész és a valós számok esetén használt standard numerikus adattípusok (ilyenek a short integer, az integer, a long integer, illetve a float és a dupla pontosságú float). Szintén rendelkezésre állnak a karakter, a logikai, a fix és változó hosszúságú sztring típusok, csakúgy, mint a dátum, az idő, az időbélyeg és pénz, valamint egyéb speciális adattípusok. Más lehetséges tartományok leírhatók egy adatttípushoz tartozó értékek résztartományaként vagy egy felsorolásos adattípussal, amelynél az összes lehetséges érték explicit módon meg van adva.
Az egyedintegritási megszorítás kimondja, hogy az elsődleges kulcs értéke nem lehet NULL. Ez azért van így, mert az elsődleges kulcs értékét az egyes rekordok azonosítására használjuk egy relációban. Megengedve a NULL értékeket az elsődleges kulcs számára, nem tudnánk egyértelműen azonosítani minden rekordot. Ha például két vagy több rekordnak is NULL lenne az elsődleges kulcsa, akkor nem tudnánk megkülönböztetni őket, amikor megpróbálnánk más relációkból rájuk hivatkozni.
A kulcsmegszorítások és az egyedintegritási megszorítások az egyes relációkra vonatkoznak. A hivatkozási integritási megszorítást két reláció között értelmezzük, és a két relációban lévő rekordok közötti konzisztencia megteremtése érdekében használjuk. Informálisan a hivatkozási integritási megszorítás kimondja, hogy egy reláció egy rekordjának, amely egy másik relációra hivatkozik, egy létező rekordra kell hivatkoznia abban a relációban. Például az 5.4. ábrán a DOLGOZÓ Osz attribútuma annak az osztálynak a számát adja meg, ahol az egyes dolgozók dolgoznak; ezért az értékének minden DOLGOZÓ rekordban meg kell egyeznie az OSZTÁLY reláció valamely rekordjának Oszám értékével.
A hivatkozási integritási megszorítás formálisabb definíciójának a megadásához először definiáljuk a külső kulcs fogalmát. A külső kulcsra az alábbiakban ismertetett feltételek megadnak egy hivatkozási integritási megszorítást két relációséma, R 1 és R 2 között. Az R 1 relációséma egy FK attribútumhalmaza külső (idegen) kulcsa R 1-nek, amely hivatkozik az R 2 relációsémára, ha eleget tesz a következő feltételeknek:
Az FK-beli attribútumoknak és az R 2 PK-val jelölt kulcs attribútumainak páronként azonos a tartománya; ekkor azt mondjuk, hogy az FK attribútumok hivatkoznak az R 2 relációsémára.
Bármely r 1(R 1) aktuális állapotának egy t 1 rekordjában egy FK-beli érték vagy megjelenik egy r 2(R 2) aktuális állapotának valamely t 2 rekordjában PK értékeként, vagy az értéke NULL. Az előbbi esetben t 1[FK] = t 2[PK], ekkor azt mondjuk, hogy a t 1 rekord hivatkozik a t 2 rekordra.
Ebben a definícióban R 1-et hivatkozó, R 2-t hivatkozott relációnak nevezzük. Ha e két feltétel teljesül, egy hivatkozási integritási megszorítás áll fenn R 1-ről R 2-re vonatkozóan. Egy sok relációt tartalmazó adatbázisban általában sok hivatkozási integritási megszorítás szokott lenni.
E megszorítások megadásához mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal a jelentéssel vagy szereppel, amit az egyes attribútumhalmazok az adatbázis különféle relációsémáiban játszanak. A hivatkozási integritási megszorítások tipikusan a relációsémákkal reprezentált egyedek közötti kapcsolatokból származnak. Tekintsük például az 5.4. ábtán látható adatbázist. A DOLGOZÓ relációban az Osz attribútum arra az osztályra hivatkozik, amelyen a dolgozó dolgozik; ennélfogva az Osz-t a DOLGOZÓ OSZTÁLY relációra hivatkozó külső kulcsának jelöljük. Ez azt jelenti, hogy az Osz értékének a DOLGOZÓ reláció bármely t 1 rekordjában meg kell egyeznie az OSZTÁLY elsődleges kulcsának — az Oszám attribútumnak — az OSZTÁLY reláció valamely t 2 rekordjában szereplő értékével, vagy az Osz értéke lehet NULL, ha a dolgozó nem tartozik egyik osztályhoz sem, vagy csak később lesz egy osztályhoz hozzárendelve. Az 5.4. ábrán 'Kovács László' dolgozó rekordja a 'Kutatás' osztály rekordjára hivatkozik, jelezve azt, hogy 'Kovács László' ezen az osztályon dolgozik.
Megjegyzendő, hogy egy külső kulcs hivatkozhat a saját relációjára is. Például a Főnök_szsz attribútum a DOLGOZÓ-ban a dolgozó főnökére hivatkozik; ez egy másik dolgozó, akit a DOLGOZÓ relációban egy rekord szemléltet. Ennélfogva a Főnök_szsz egy olyan külső kulcs, amely a DOLGOZÓ relációra önmagára hivatkozik. Az 5.4. ábrán a 'Kovács László' dolgozóhoz tartózó rekord 'Szabó Mária' dolgozó rekordjára hivatkozik, jelezve, hogy 'Szabó Mária' 'Kovács László' főnöke.
Egy folytonos vonalú nyilat húzva minden egyes külső kulcstól ahhoz a relációhoz, amelyre az adott külső kulcs hivatkozik, diagramszerűen jeleníthetjük meg az integritási megszorításokat. A világosság kedvéért, a nyílhegy a hivatkozott reláció elsődleges kulcsára mutathat. Az 5.5. ábra mutatja az 5.3. ábra sémáját az ilyen módon ábrázolt hivatkozási integritási megszorításokkal.
Minden integritási megszorítást meg kell adnunk a relációs adatbázissémára (azaz a definíciója részeként definiálva), ha azt szeretnénk, hogy ezek a megszorítások érvényre legyenek juttatva az adatbázisállapotokban. Ezért a DDL tartalmaz olyan szolgáltatásokat a különféle típusú megszorítások megadásához, hogy a DBMS automatikusan kikényszeríthesse azokat. A legtöbb relációs DBMS támogatja a kulcs- és egyedintegritási megszorításokat, és rendelkezik eszközökkel a hivatkozási integritás támogatására. Ezeket a megszorításokat az adatdefiníció részeként adhatjuk meg.