A relációs adatok a felhasználók számára logikailag táblákba vannak szervezve. A táblákban lévő adatokat azonban nem elegendő csak a memóriában tárolni, hiszen onnan az adatok elvesznek, ha a számítógépet kikapcsoljuk. Azaz a táblabeli adatoknak valamilyen módon háttértárakra kell kerülniük. A háttértárak lehetnek merevlemezek, lemez alrendszerek, hordozható tárolók, optikai tárolók vagy szalagos eszközök. A háttértárakon az adatok állományok formájában jelennek meg.
Az adatbázis-adminisztrátor egyik kulcsfontosságú feladata az adatbázis adatainak a tárolását megtervezni. Ehhez az adatbázis-adminisztrátornak ismernie kell, hogy az adattárolás milyen fizikai mechanizmusokkal valósul meg.
Az adatbázis-kezelő rendszerek nem minden tárolási technológiával tudnak együtt dolgozni. Az adatbázis-adminisztrátornak sok tárolási technológiát kell kipróbálnia, hogy meghatározza, hogy a cég adatbázis-kezelő rendszere melyekkel működik a legjobban. A megfelelő tárolási technológia kiválasztásához vegyük figyelembe a teljesítményt, a megbízhatóságot, használhatóságot, és az árat.
Az adatbázis-kezelő rendszerek esetén a legalapvetőbb tárolási technológia a merevlemezen történő tárolás. A merevlemez hátránya, hogy a lemezmeghajtó mechanikai részei miatt sebezhetőbb, mint a számítógép más részei. Ennek a hátránynak a kiküszöbölésére azonban használhatunk RAID technológiát.
Az adatbázis-kezelő rendszer teljesítménye függ az input/output műveletek sebességétől. Az adatbázis-kezelő rendszer minél gyorsabban tud egy input/output műveletet elvégezni, az adatbázis-alkalmazás annál gyorsabban fut. Sokkal lassabban lehet az adatot egy háttértárolóról beolvasni, mint a memóriából. Néhány új háttértároló rendszerbe emiatt gyorsító mechanizmust építettek, amely úgy működik, hogy az adatok automatikusan beolvasásra kerülnek a memóriába. Ezzel csökken a klasszikus input/output műveletekhez rendelt várakozási idő.
Az adatbázis-kezelésben a tárolás központi kérdés, és az idő múlásával még többet kell vele foglalkozni, mert egyre több és több adatot szeretnénk tárolni. És az adatokat nem csak ideiglenesen tárolja a cég, hanem hosszú időn keresztül megőrzi és felhasználja. Ehhez azért manapság is már egyre több heterogén, több terabájtos tárolási rendszer érhető el a piacon. A növekvő tárak kezelésére különböző tárolási technológiák léteznek, mint a SAN (Storage Area Network) és a NAS (Network-attached Storage). A SAN egy speciális hálózat tárolási eszközök összekapcsolására. Segítségével a szerverek ezt a háttértárhálózatot egy normál háttértárolónak látják, és a megszokott módon tudják használni. (Közvetlenül a géphez kapcsolható, nagyobb rack, amelybe több winchestert teszünk. A szerver egy logikai háttértárként látja a háttértároló-rendszert.) A NAS egy olyan tároló eszköz, mely hálózaton keresztül biztosít tárhelyet a szervereknek (egy olyan eszköz, mint a rack, amibe a winchestert tesszük, csak ezt a hálózatban switch-hez kell kapcsolni.)
Az adatbázis-adminisztrátor egyik nagy feladata a fizikai adatbázisterv elkészítése. A fizikai adatbázis-tervezés egyik fontos része, hogy az adatbázis-adminisztrátornak hatékony tervet kell készítenie az adatok megfelelő tárolásához és a háttértároló területének a helykihasználásához. A következő célokat érdemes szem előtt tartani a tárolási rendszer kialakításakor:
legfontosabb az adatvesztés megelőzése,
biztosítani kell, hogy a megfelelő tárolókapacitás elérhető legyen és a tárolási megoldás könnyen skálázható legyen, ha a tárolási igény nő,
olyan megoldást kell választani, amely az adatok gyors elérését biztosítja a szolgáltatás minimális megszakításával vagy megszakítás nélkül,
olyan tárolási megoldást kell választani, amely hibatűrő és hiba esetén gyorsan javítható,
olyan tárolási megoldást kell választani, ahol lemezeket cserélhetünk és bővíthetünk leállás nélkül,
olyan költséghatékony tárolási megoldást kell találni, amelyet a cég megengedhet magának.