Amikor egy adatbázistáblát módosítunk, az adatbázis mérete nő. Ne feledjük, hogy az adatbázis nem csak adatrészből, hanem naplórészből is áll. Időnként és következetesen figyeljük az adatbázis helyhasználatát. Ezt megtehetjük az adatbázis-kezelő rendszerrel járó eszközök és segédprogramok segítségével, vagy tároláskezelő-szoftverrel vagy más adatbáziseszközzel. Az adatbázis-adminisztrátornak a következőket kell figyelemmel kísérnie a tárigénnyel kapcsolatosan:
a másodlagos kiterjesztések száma,
állománykiterjesztések,
eszköz töredezettsége,
elérhető szabad helyek,
a táblaterek mérete,
a táblaterekben lévő táblák és indexek, egyéb adatbázis-objektumok darabszáma és mérete,
a jelenleg nem használt fenntartott területek összmérete,
objektumok, melyek helyhiánnyal küzdhetnek.
Készítsünk tervet az adatbázis növekedésének kezelésére. Első lépésben nyerjük vissza azokat a tárhelyeket, amelyeket olyan adatbázis-objektumok foglalnak, amelyeket már nem használunk. Egyszerűen dobjuk el őket. Vannak olyan objektumok, amelyeket létrehoztunk, aztán elfeledkeztünk róluk, és többé nem használjuk őket. A használaton kívüli adatbázis-objektumok eldobásával a helyük felszabadul.
Ha még így sincs elég helyünk, az adatbázis által elérhető tárat ki kell terjeszteni. Ezt megtehetjük egy olyan ALTER utasítással, ami további helyet határoz meg egy vagy több adatbázisbeli táblatér számára. Néhány adatbázis-kezelő rendszer esetén az ALTER utasításban a növekedés összegét, máshol az új tárolási méretet kell megadni a táblatérhez. Az adatbázis-adminisztrátornak lehet, hogy egy új tárolóeszközt is az adatbázis rendelkezésére kell bocsátania. Ekkor adatbázis-objektumokhoz tartozó állományok lemezek közötti mozgatására is sor kerülhet.