A fejezetben megnéztük, hogy az adatbázis-kezelő rendszernek milyen háttértárigénye van. Megnéztük azt, hogy a háttértár kiválasztásához milyen szempontokat kell figyelembe venni. Megvizsgáltuk, hogyan lehet kiszámolni azt, hogy az adatbázis-kezelő rendszernek mekkora tárigénye lesz az adataink tárolásához. Ehhez megismerkedtünk a táblatér, az adatrekord, az index, az indexrekord, az adatlap, a kiterjesztés, állománykiterjesztés fogalmakkal és ezek kapcsolatával. Ezek közül részleteztük az adatrekord, az indexrekord és az adatlap szerkezetét is. Betekintettünk a tárolás mechanizmusába. Az adatbázis-adminisztrátornak meg kell becsülnie, hogy az adatbázisnak mekkora tárterületre van szüksége. Ennek a munkának egy része, hogy ki tudja azt számolni, hogy a táblák és az indexek az adminisztratív információkkal együtt mennyi tárhelyet foglalnak el a lemezen. A továbbiakban részleteztük az adatbázis-kezelő rendszerek egyik legfontosabb állománycsoportját, az adatbázisnapló jellemzőit. A naplózáshoz áttekintettük a tranzakciók fogalmát és az ACID tulajdonságait, és megvizsgáltuk, hogy az adatbázisnaplóba milyen típusú naplóbejegyzések kerülnek. Megismerkedtünk a naplóváltás és a redundáns naplózás fogalmakkal. Megnéztük azt, hogy az adatbázis növekedésével kapcsolatban az adatbázis-adminisztrátornak milyen feladatai vannak. Szempontokat vettünk át az állományok háttértáron való elhelyezésével kapcsolatban. Megnéztük a raw partíció és a tömörítés előnyeit és hátrányait. És végül megvizsgáltuk, hogy milyen munkával jár az adatbázis-adminisztrátor számára annak a kezelése, hogy az adatbázis folyamatos növekszik.