Az állásidő költsége cégenként változik. Minden cégnek magának kell megbecsülnie az állásidő költségét, mely becslést az ügyfeleire, a rendszereire és az üzleti műveleteire alapozhatja.
A brókerek számára az állásidő katasztrófa. Más piaci területeken szolgáltató cégek számára, amelyek manuális rendszerek használatával vészelik át a leállást, az állásidő nem olyan nagy csapás. A leállás nyomot hagy minden cég üzleti tevékenységén és bármilyen méretű állásidő költséget jelent a cég számára. Mikor az állásidő költségét becsüljük, vegyük figyelembe a következőket is:
a leállás során elvesztett üzletek
bármilyen per jogi költségei
a csökkenő részvényértékek
Az leállás negatívan befolyásolhatja a vállalat imázsát.
Néhány cég nem akar pénzt költeni a szoftvereire és a szolgáltatásaira, hogy fejlessze az elérhetőséget, mert nem ismerik az állásidő valódi költségét. Ez a gondolkodás akkor változhat meg, ha elkészül a becslés, amely az összes lehetséges kockázati tényezőhöz tartozó költséget tartalmazza.
Az elérhetőséget alapvetően a teljes idő azon százalékában fejezik ki, mely alatt egy szolgáltatásnak működnie kell. Például egy 99%-os elérhetőséggel rendelkező rendszer az idő 99%-ban elérhető lesz és működni fog míg 1%-ban lesz elérhetetlen. Az elérhetőség meghatározására szolgáló másik mérőszám az MTBF (mean time between failure), azaz a meghibásodások közötti átlagos időtartam. Pontosabban az MTBF a megbízhatóság mértéke, nem pedig az elérhetőségé. Azonban a megbízhatóságnak bizonyos hatása van az elérhetőségre, általában minél megbízhatóbb a rendszer, annál elérhetőbb is.
Az internet korában az adatbázisoktól azt várják el, hogy leállás nélkül működjenek, azaz az év 365 napján, a nap 24 órájában. Ez egy évben 525600 perces működési időt jelent. Azonban a tisztán 100%-os elérhetőséget elérni nem lehet. Az öt kilences kifejezést gyakran használják a magas elérhetőségű rendszerek leírására, ami 99,999%-os működést jelent. Az öt kilences olyan rendszereket ír le, amelyek alapvetően 100%-osan elérhetőek, de természetesen néhány leállás elkerülhetetlen. A 99,999%-os elérhetőség évi 5 perc leállást jelent, míg például a 99%-os évi 87,6 órát, azaz több mint 3 napot.
Néhány rendszer megvalósítja az öt kilences elérhetőséget. Annak ellenére, hogy egy cég nem követeli meg a magas elérhetőséget, az adatbázis-adminisztrátor még tehet lépéseket ebbe az irányba. De azért, mert a magas elérhetőséget egy rendszerrel meg tudjuk valósítani, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg is kell valósítani. Egy magas elérhető rendszer jóval többe kerül, mint egy hagyományos rendszer, amelybe terveztek leállásokat is. Az adatbázis-adminisztrátor feladata felvilágosítani a végfelhasználókat, hogy egy magas elérhetőségű rendszer milyen költségekkel jár.
Ha egy új rendszerhez, adatbázishoz, vagy alkalmazáshoz cél a magas elérhetőség, akkor körültekintő elemzés szükséges annak meghatározására, hogy a felhasználók mennyi állásidőt viselnek el, és hogy a leállásnak milyen hatása lehet. A magas elérhetőséget a felhasználók nagyon szeretik, annyit szeretnének belőle, amennyit csak lehet. Az adatbázis-adminisztrátornak a feladata, hogy a követelmények realitását vizsgálja.
Az, hogy egy cég mennyi elérhetőséget valósít meg az adatbázisa esetében, a költségektől függ, azaz attól, hogy alkalmazás tulajdonosa mennyi elérhetőséget tud finanszírozni. Előfordulhat, hogy a magas elérhetőség valósítható, de nem költséghatékony, így a cég nem támogatja. Az adatbázis-adminisztrátornak proaktív módon kell az alkalmazás tulajdonosaival együtt dolgoznia, és teljes mértékben tisztázniuk kell az elérhetőséggel járó költségeket.