Sajnos az adatbázis-adminisztrátorok általában a teljesítményproblémákat reaktív módon kezelik. A probléma már fellépett, amikor a felhasználó válaszidőproblémával hívja az adatbázis-adminisztrátort vagy amikor egy adatbázis kifutott a helyből. A probléma bekövetkezte után kell orvosolni azt. Az ilyen tevékenység tisztán reaktív.
Sok proaktív lépést is reaktívként kell tekinteni. Egy kész alkalmazás kódjának az átírása nem tekinthető proaktívnak. Proaktív szemlélet az lenne, ha a problémát javították volna, mielőtt az alkalmazást befejezik, azaz a kódot hatékonyan írták volna meg.
Sok eseményvezérelt eszközt lehet használni a teljesítményhangolás egyszerűbbé tételére. Azaz amikor előredefiniált események történnek, akkor az eseményvezérelt eszköz automatikusan előredefiniált műveletek indít el. Ez az első lépés a teljesítménykezelés felé. A teljesítmény kezelése különbözik a teljesítmény monitorozásától, mert a kezelés kombinálja a monitorozást egy részletes tervvel, amely a fellépő problémát feloldja.
A teljesítménykezelés 3 különböző komponenst tartalmaz: monitorozás, elemzés és javítás.
A monitorozás a környezet vizsgálatát, az eszközök kimenetének áttekintését és a rendszer futásának általános figyelését tartalmazza. A monitorozás a problémák azonosításának folyamata.
Az elemzés üzenetek vagy riportok százait vagy ezreit generálhatja. Egy megfigyelő folyamat összegyűjti az odatartozó információkat a teljesítmény elemzéséhez és optimalizációs döntésekhez. Egy megfigyelő folyamat nem tud döntéseket hozni az összegyűjtött információ alapján. A döntéshozatalhoz elemzés szükséges, és azt általában egy tanult technikai szakember, az adatbázis-adminisztrátor végzi.
Az optimalizáció javító művelet. Néhány teljesítménykezelő eszköz lehetővé teszi, hogy a szakember a teljesítménykezelés bizonyos részeit automatizálja. Azaz ezek az eszközök automatizálják a javító műveletek indulását, amikor az eseményfigyelő eszközök előre megadott feltételeket azonosítanak. Az adatbázis-adminisztrátornak úgy kell beállítani az automatikus indítást, hogy az biztosan jó időben induljon el. A teljesítménykezelő eszközök és megoldások egyre intelligensebbekké válnak. Olyan beépített tudással rendelkeznek, amelynek a segítségével az eszköz automatikusan optimalizálni tudja az adatbázis-kezelő rendszert. És olyan képességgel rendelkeznek, hogy az eszköz meg tudja tanulni, hogy mi működik legjobban a hangolási gyakorlatokból.
Teljesítménykezelést csak egy proaktív teljesítményterv használatával lehet végrehajtani. Még a probléma bekövetkezte előtt sok problémát lehet azonosítani és megoldást adni rájuk. Ha megfelelő tervvel rendelkezik az adatbázis-adminisztrátor, akkor a teljesítményproblémák javítása könnyebé válik, illetve néhány teljesítményprobléma elkerülhető.
A valódi teljesítménykezeléshez az adatbázis-adminisztrátornak egy alkalmazás teljesítményét már annak befejezése előtt terveznie kell. Ehhez az adatbázis-adminisztrátornak az alkalmazásfejlesztés teljes életciklusában részt kell vennie és biztosítania kell, hogy a teljesítmény az alkalmazásba bele legyen tervezve.
A teljesítményproblémák reaktív kezelésére mindig szükség van, mert előre nem látott teljesítményproblémák mindig jelentkeznek. Lehetetlen minden típusú teljesítményproblémát előrelátni; egy idő után minden rendszer és alkalmazás változik. A teljesítményproblémák reaktív kezelése nem rossz dolog, de kézi és időigényes folyamat. A proaktív teljesítménykezelés előregondolt, tervezett és automatizált, amely csökkenti a reaktív monitorozást és hangolást. Így a proaktív teljesítménykezelés csökkenti a ráfordított időt, erőfeszítést és az emberi hibát.
Az adatbázis-adminisztrátoroknak és a fejlesztőknek ideális esetben az alkalmazásokat a lehető legjobb teljesítményűre kell tervezniük. A teljesítményt az alkalmazásfejlesztés életciklusában korán, a tervezés és a létrehozás alatt figyelembe kell venniük. Ehhez a tervezéshez jó, ha valamilyen módszertant alkalmaznak. Az olyan szigorú folyamatok hatására, amelyek az értékelhető eredményre fókuszálnak, az alkalmazások és az adatbázisok jó teljesítménye egyszerűen megvalósulhat. Így elkerülhető a költséges újratervezés, legalábbis a teljesítmény problémák tekintetében.
Minél korábban történik a probléma azonosítása és javítása, annál kisebb a költsége. A proaktív teljesítménykezelés csökkentheti az alkalmazásfejlesztés költségét, mert a teljesítménykezelés azelőtt megtörténhet, mielőtt az alkalmazás a termelési környezetben működni kezd. Egy működő alkalmazásban a hibajavítás sokkal költségesebb. A termelési környezetben lévő teljesítményproblémák növelhetik azt az időt, amely az üzlet szempontjából kritikus munkák elvégzéséhez szükséges, mint például az ügyfelek kiszolgálása. Továbbá néhány teljesítményprobléma leállást okozhat. Itt jegyezzük meg, hogy a teljesítmény és a karbantarthatóság a rendszer két olyan tulajdonsága, amelyek egymás ellen hatnak.
Az alkalmazások teljesítményének becslése különbözik az egyedi adatbázis-lekérdezések elemzésétől és optimalizálásáról. A teljesítményt a teljes alkalmazásra kell értelmezni, mert az egyedi lekérdezések optimalizálása más lekérdezések kárára válhat. Ezért jó, ha az adatbázis-adminisztrátor egy modellt készít, amelynek a segítségével elemezni lehet, hogy az egyes lekérdezések optimalizálásának milyen hatása van az adott lekérdezés és más lekérdezések teljesítményére. Egy ilyen modell lehetővé teszi a teljes rendszer teljesítményének az optimalizálását. A pontos teljesítménymodell létrehozása egy iteratív folyamat. Az egyes változásokat át kell vizsgálni és frissíteni kell, illetve meg kell mérni, hogyan hatnak a hatékonyságra.
Az adatbázis-adminisztrátoroknak, a rendszer-adminisztrátoroknak, az alkalmazásfejlesztőknek és a kapacitástervezőknek együtt kell dolgozniuk, meg kell osztaniuk minden olyan információt és üzleti rendszerkövetelményt, amely hatással lehet a teljesítménykritériumokra.
Az erőforrás használati információk és a teljesítménystatisztikák összegyűjtése és elemzése egy másik értékes teljesítményhez kapcsolódó feladat. A történeti teljesítmény és erőforrás használati információk lehetővé teszik az adatbázis-adminisztrátornak, hogy hetekkel, esetleg hónapokkal előre megjósolja a hardverfrissítések szükségességét. Az adminisztrátorok nyomon követhetik a kulcsfontosságú teljesítménystatisztikákat (input/output műveleteket, naplóváltásokat, pufferek használatát stb.) és a történeti információkat az adatbázisban nyomkövetési táblákban tárolhatják. Így értékes történeti információkhoz fér hozzá az adatbázis-adminisztrátor, amely információkról riportokat lehet készíteni, illetve elemezni lehet őket. Az adatbázis-adminisztrátorok nyomon követhetik a teljesítményt és az erőforrás-fogyasztást, és megjósolhatják, hogy mikor lesz a hardvererőforrás a megnövekedett adatbázis-használat miatt nagyobb mértékben kihasználva. A történeti információk megmutatják azokat a periódusokat, amikor a megnövekedett felhasználói aktivitás miatt az adatbázis-teljesítmény kisebb, mint az átlagos. A történeti teljesítményinformációk nagyon hasznosak az adatbázis-adminisztrátor számára, amikor megpróbálják megérteni az alkalmazás-, az adatbázis- és a rendszerteljesítmény jellemzőit.