Az adatbázis-adminisztrátornak az adatok tárolásához választania kell az állományrendszer és a raw partíció között. A témáról még az Adat- és tároláskezelés című fejezetben is olvashatunk.

Állományrendszer esetén az írásokat az operációs rendszer puffereli. Amikor az operációs rendszer az írásokat puffereli, az adatbázis-kezelő rendszer nem tudja, hogy az adatok fizikailag a lemezen vannak-e vagy sem. Ha az adatbázis-kezelő rendszer gyorsítótár-kezelője (cache manager) próbálja az adatokat a lemezre írni, az operációs rendszer késleltetheti az írást, mert az adat még az állományrendszer gyorsítótárában van. Ha hiba történik az adatbázis adatai nem lesznek 100%-ig helyreállíthatóak.

Ha raw partíciót használunk, az adat az adatbázis-gyorsítótárból közvetlenül a lemezre kerül, nincs köztes állomány-rendszerbeli vagy operációs rendszerbeli gyorsítótár. Ha az adatbázis-kezelő rendszer gyorsítótár-kezelője írja az adatot a lemezre, akkor az beavatkozás nélkül íródik fizikailag a lemezre. A raw partíció esetén az adatbázis-kezelő rendszer biztosítja, hogy elég hely legyen elérhető. Állományrendszer esetén az operációs rendszer kezeli az adatbázis használatához szükséges tárhelyet.

Teljesítmény tekintetből nézve nem előnyös a kétszeres gyorsítótárazás, azaz az állomány-rendszerbeli vagy operációs rendszerbeli gyorsítótárazás és az adatbázis-kezelő rendszerbeli gyorsítótár. Az adatbázis-kezelő rendszer gyorsítótára elegendő. Sőt a plusz munka, hogy másodjára is gyorsítótárazzuk az adatot, erőforrás-igényes, ezért negatívan befolyásolja az adatbázis-műveletek teljesítményét.