A tömörítés használható az adatbázis méretének csökkentésére. Az adatok tömörítésével az adatbázisnak kevesebb lemezterületre van szüksége. Néhány adatbázis-kezelő rendszer az adatbázis-állományok tömörítéséhez belső DDL opciókat biztosítanak. Ha ilyen nem érhető el, akkor a tömörítéshez más cégek szoftvereit is megvásárolhatjuk.

Ha a tömörítés adott, akkor az adat az adatbázisba szúráskor betömörítésre, olvasáskor kitömörítésre kerül. A tömörített adat írása és olvasása több processzorbeli erőforrást igényel, mint a nem tömörített adat írása és olvasása: a adatbázis-kezelő rendszernek a be- és kitömörítő kódot is futtatnia kell, ha a felhasználó beszúrja, módosítja vagy olvassa az adatot.

Az input/output adatlapszinten történik. Mivel egy adatlapon több sor fér el, egy input/output több adatot nyer ki, amely optimalizálja az adatkeresés teljesítményét és növeli annak a valószínűségét, hogy az adat a gyorsítótárban van.

A tömörítést az adatbázis-adminisztrátornak mindig mérlegelnie kell. Az egyik oldalról lemezterületet mentünk meg és csökkenhet az input/output költség. Másrészt nagyobb lesz a processzor terhelése az adatok be- és kitömörítése miatt.

Nem minden adatbázis-index vagy tábla esetén érdemes az adatbázis-adminisztrátornak elgondolkodnia a tömörítésen. Bizonyos esetekben lehetséges, hogy a tömörített állomány nagyobb lesz, mint a tömörítés nélküli.