A bináris információt sok esetben nem alapsávi impulzusok formájában visszük át a csatornán, hanem egy (alsó- és felső frekvenciahatár megadásával) jól meghatározott frekvenciatartománnyal rendelkező (sáváteresztő) csatornán kell továbbítanunk. A rendelkezésre álló frekvenciasáv középértéke adja a vivőfrekvenciát, melyen valamilyen modulációs eljárással tudjuk megjeleníteni a továbbítandó bit értékét (Jelmagyarázat: A-amplitúdó, ωv - vivőfrekvencia leírója, t - egy bit átviteli időtartamon belüli időpillanat jezője):
Az (1) értéket a vivőfrekvencia jelenléte; a (0) értéket a vivő hiánya jelzi. Rossz tulajdonsága a diszkrét komponens jelenléte.
S(1)(t)= A·sin(ωv·t)
S(0)(t)= 0.
Az (1) értéket a vivőfrekvenciánál egy meghatározott frekvencialökettel (ωd) kisebb; a (0) értéket pedig a vivőnél a megadott frekvencialökettel nagyobb frekvencia jelzi.
S(1)(t)= A·sin((ωv-ωd)·t)
S(0)(t)= A·sin((ωv+ωd)·t)
Az (1) értéket a vivőfrekvenciával azonos; a (0) értéket pedig a vivőhöz képest ellentétes fázisú jel jelzi.
S(1)(t)= +A·sin(ωv·t)
S(0)(t)= -A·sin(ωv·t)
A jelfüggvény fázisszögeltolással is felírható:
S(1)(t)= A·sin(ωv·t)
S(0)(t)= A·sin(ωv·t+π)
Ez a felírási forma általánosítási lehetőséget nyit a többszintű PSK alkalmazására: 180 fok helyett több kisebb eltolási érték alkalmazásával egy átviteli időegységben több bit átvitele is megoldható. Különösen gyakran alkalmazott a 4 szintű PSK (Quadrate PSK, QPSK), ahol 0, 90, 180 és 270 fokos eltolásokat alkalmaznak. ("Egy időegység alatt két bitnyi információ vihető át!")