A vezérjeles gyűrű eliminálja az ütközést: van egy speciális keret (vezérjel, token), s egy állomás csak akkor adhat keretet, ha birtokolja a vezérjelet. Az állomás az adás után a vezérjelet továbbadja a soron következő állomásnak.
Az állomások logikailag gyűrű topológia alapján működnek (megelőző, rákövetkező csomópont), de fizikailag a csomópontok egy ún. TCU (Trunk Coupling Unit) egységhez csatlakoznak (fizikailag csillag topológia). A TCU reléket és működtető elektronikát tartalmaz, a logikai gyűrű szervezése a TCU feladata. Ez biztosítja, hogy egy állomás kikapcsolásakor (esetleg meghibásodásakor) a gyűrű záródjék.
Ma már kevésbé elterjedt, de a működési filozófiát célszerű áttekinteni.
Vezérjeles gyűrű működési elve:
Ha egy állomás keretet akar továbbítani, először meg kell várnia vezérjelet (token-t).
Ha megjött a vezérjel, a továbbítandó keretet (amely tartalmazza a feladó és a célcímet) bitenként továbbítja.
Minden állomás bitenként veszi és (a rákövetkező felé) továbbküldi a keretet.
A címzett állomás a beolvasott keretet feldolgozza, s ugyanúgy továbbítja, mint a többi állomás, azzal a különbséggel, hogy a címzett a válasz biteket is beállítja a keret végén (jelezve a sikeres, vagy sikertelen átvitelt).
A keretet a feladó állomás távolítja el a gyűrűből. A feladó a válasz biteket is feldolgozza.
A feladó állomás továbbküldi a vezérjelet.
A vezérjel továbbadásának alternatív megoldásai:
Lassú gyűrű (4 Mbps): Egyszerre csak 1 keret van a gyűrűben. A vezérjelet a feladó állomás csak a keret visszaérkezése után továbbítja.
Gyorsabb gyűrű (16 Mbps): Egyszerre több keret van a gyűrűben. A vezérjelet a feladó állomás a keret elküldése után azonnal továbbítja a rákövetkező állomásnak (early token release).