RARP (Reverse Address Resolution Protocol), RFC 903:
A RARP protokoll alkalmazása speciális esetekben szükséges (tipikusan hálózati boot, vagy hálózatról történő IP cím meghatározása esetén.) Egy (vagy több) RARP szerver egy táblázatban (RARP táblázatban) tartja nyilván a fizikai címekhez tartozó hálózati címeket. A táblázatot a rendszeradminisztrátor tartja karban. Az IP cím - Ethernet cím összerendelés statikus (azaz egy Ethernet címhez mindaddig ugyanaz az IP cím lesz hozzárendelve, amíg a rendszeradminisztrátor meg nem változtatja azt). Ha több RARP szervert üzemeltetünk, akkor mindegyiken ugyanazt az összerendelési táblázatot kell alkalmaznunk.
Működési vázlata:
RARP kérdés: Ki tudja az X fizikai cím hálózati címét?
A kérdés keretét üzenetszórásos küldéssel az alhálózat valamennyi csomópontja megkapja.
A RARP szerverek feldolgozzák a kérdést: Ha megtalálják a táblázatukban az X fizikai címet, akkor a táblázatban található hálózati címmel megválaszolják a RARP kérdést.
BOOTP (BOOTstrap Protocol), RFC 951:
A RARP csak egy üzenetszórási tartományon belül működik, minden üzenetszórási tartományban RARP szervert kell üzemeltetni. A BOOTP egy IP/UDP csomagformátumot alkalmazó protokoll, ahol az IP címet igénylő kliens és a kérését kiszolgáló szerver külön üzenetszórási tartományban is lehet. A folyamat működési váza lényegét tekintve azonos a RARP folyamat vázával.
Ha a kliens és a szerver különböző üzenetszórási tartományban van, akkor a kliens üzenetszórási tartományábn egy BOOTP ügynökre (BOOTP Relay Agent) van szükség. A BOOTP ügynök feladata, hogy a kliens kérését továbbítsa a szerverhez, ill. a szervertől jövő válaszokat továbbítsa a klienshez. Címösszerendelési táblázat nincs az ügynököknél.
A BOOTP ügynök feladata nem túl bonyolult, hiszen a kliens által üzenetszórással küldött keretben egy szabályos IP csomag szerepel; a BOOTP ügynöknek csak az IP csomag feladó és célcímét kell lecserélnie a saját ill. a BOOTP szerver IP címére, s a csomag már továbbítható is a másik üzenetszórási tartományban lévő szerver felé.
Dinamikus IP címmeghatározás (Dynamic Host Configuration Protocol, DHCP), RFC 1531:
A DHCP egy IP címtartomány dinamikus kiosztását teszi lehetővé az igénylők között. A "dinamikus kiosztás" azt jelenti, hogy egy bizonyos kliens nem biztos, hogy mindig ugyanazt a címet kapja. Statikus (BOOTP-vel kompatibilis) kiosztásra is alkalmas, de ennek nagyon nehézkes és munkaigényes adminisztrációja miatt előszeretettel alkalmazzák a dinamikus (véletlenszerű) címkiosztást. A kliensek a DHCP esetén egy (megújítható) időszakra kapják az IP címet. Ha az időszak lejár (s nem sikerül a megújítás) a kliensnek kötelezően el kell engednie az IP címet (azaz, az ezzel az IP címmel folytatott kommunikációs viszonyai megszakadnak).
A folyamat működési váza módosult a BOOTP-hez képest, bár nagyon sok ötletet "örökölt" onnan (pl. Relay Agent, IP/UDP csomagszerkezet).
A DHCP működési vázlata:
DHCP kérdés: Ki tud adni egy IP címet? (DHCPDISCOVER)
A kérdés keretét üzenetszórásos küldéssel az alhálózat valamennyi csomópontja megkapja.
A DHCP szerverek feldolgozzák a kérdést: Ha a kezelt címtartományukban még van szabad IP cím, akkor azzal megválaszolják a DHCP kérdést. (DHCPOFFER)
A kliens a hozzá érkező DHCP válaszokból választ egyet, s visszajelzi a választását a megfelelő DHCP szervernek. (DHCPREQUEST)
A DHCP szerver „könyveli” a címválasztást (foglalt lett a cím), s a könyvelésről megerősítést küld a kliensnek. (DHCPACK/DHCPNAK)
DHCPDECLINE: A szervertől kapott IP cím érvénytelen (használt).
DHCPRELEASE: A kliensnek nincs tovább szüksége az IP címre.
