3.2. A tartalmi feltárás

Tartalmi feltárás: A tudásfeldolgozás folyamatát, amely a dokumentumban tárolt tudás rekonstrukciójából és az információkereső nyelv jelkészletének segítségével történő reprezentációjából áll tartalmi feltárásnak hívjuk.

A tartalmi feltárás egységei:

Metron: az információ terjedelmének (a szövegnek) legkisebb egysége, a még jelentéssel bíró legkisebb mennyiség. Lehet akár egy gondolat, egy tézis is.

Logon: a választott egységre vonatkozó minimális ismérvek száma.

Kognitívum (feltárási egység): olyan egység, amely tartalmi, szemantikai szempontból egységes.

A tartalmi feltárás szintjei:

egyszerű regisztráció: a bibliográfiai leírás adatai lapján határozza meg a tartalmat.

generalizáló osztályozási eljárások: a dokumentumok, feldolgozási egységek széles besorolási rendjét teszik lehetővé. Az ismeretek átfogó, generikus tartalmi-tematikai csoportosítására alkalmasak.

individualizáló osztályozási eljárások: a dokumentumok, feldolgozási egységek mélyebb tartalmi feltárást teszik lehetővé. Képesek az egyedi információk tartalmi leírására.

annotálás szintje: Az eljárás lényege, hogy a dokumentumról néhány soros, rövid szöveges ismertetőt közöl.

referálás szintje: a dokumentumról az annotációnál hosszabb és lényegre törő tartalmi ismertetés, referátum készül.

Az eddig felsorolt szintekre közösen jellemző, hogy annyi tartalmi információt próbálnak nyújtani a dokumentumról, feldolgozási egységről, hogy eldönthető legyen, szükséges-e kézbe venni az eredetit.

tömörítés szintje: Az eljárás eredménye a tömörítvény, amely úgy foglalja össze az eredeti dokumentum tartalmát, hogy minden lényeges információt, ábrát, táblázatot, stb. átvesz az eredetiből. A tömörítvény már pótolni képes az eredeti szöveget.

analitikus-szintetikus feltárás szintje: ebben az esetben már egyidejűleg több, azonos vagy hasonló témájú dokumentum tartalmi feltárására, és szintézisére kerül sor. Ennek eredményeként születnek: a szemlék, döntés-előkészítő tanulmányok, stb.