3.5. A feldolgozó munka szabványosítása és eszközei

Formai feltárás

A katalógusok és más tájékoztató eszközök számára készülő bibliográfiai leírások és tételek készítésének módját, a katalógusok szerkesztését szabványok és szabványerejű könyvtári szabályzatok írják elő nemzetközi és nemzeti szinten egyaránt.

A nemzetközi szabványosítás és egységesítés célja az információ nemzetközi méretű visszakeresése és a visszakereshetőség biztosítása, amit a bibliográfiai leírások nemzetközi szintű cseréjével és kölcsönös felhasználhatóságával érhető el. A nemzetközi szabványosítás lehetővé teszi, hogy a könyvtárak áthidalják a nyelvi akadályokat, azaz nyelvi kölünbözőségeket azáltal, hogy a leírásokat formálisan értelmezhetővé, az adatelemeket felismerhetővé teszi.

A bibliográfiai leírás nemzetközi szabályozása az IFLA (International Federation of Library Associations and Institutions) ISBD (International Standard Bibliographic Description)- programja keretében készült nemzetközi ajánlások formájában valósult meg, amelyek alapján elkészültek az egyes nemzeti szabályozások, így a magyar könyvtári szabványok is a könyvtári feldolgozó munka egységesítésére.

Az ISBD-ajánlások az egységes szemléletű bibliográfiai leírást hivatottak biztosítani azzal, hogy meghatározzák azoknak az adatoknak a körét (dokumentumtípusonként), amelyeket a bibliográfiai leírásnak tartalmaznia kell, továbbá meghatározzák az adatok közlésének sorrendjét, szabályozzák a dokumentum azon forráshelyeit, ahonnan a bibliográfiai adatok megállapíthatók a leírás számára, szabályozzák az adatok közlésének módját (ebben a fő irányelv a dokumentumhoz való hűség), valamint bevezetik a leírás adatainak azonosítására az egyezményes jeleket (másnéven központozási jeleket).

Az egyezményes jelek gyakorlatilag írásjelek, amelyekre az adatok nemzetközi értelmezhetősége miatt van szükség. Használatuk kötelező, jelentéssel és funkcióval bírnak.

Az egyezményes jelek céljai:

1) a bibliográfiai leírás adatcsoportjainak elkülönítése,

2) a bibliográfiai adatelemek típusának felismerhetővé tétele,

3) kiegészítő információk közlése az adatelemekről,

4) valamint az adatforrások jelölése.

Magyarországon az első ISBD alapú szabvány 1978-ban jelent meg (MSZ 3424/1-78-as szabvány [MSZ3424_1]), amely a könyvek bibliográfiai leírásának szabályait fektette le a magyar könyvtári gyakorlatban. Ezután sorra jelentek meg a különböző dokumentumtípusok leírását szabályozó szabványok, a 2000-es évet követően pedig könyvtári szabályzatok.

Az aktuálisan hatályos könyvtári szabványok és szabályzatok folyamatosan karbantartott jegyzéke az OSZK Könyvtári Intézet honlapjáról érhető el.

Tartalmi feltárás

A tartalmi feltárás során az információkereső nyelvek/osztályozási rendszerek széles skálája áll a könyvtárak rendelkezésére. A külföldi és a hazai könyvtári gyakorlatban is általánosan elterjedt szokás több információkereső nyelv egyidejű használata a minél több szempontú tartalmi feltárás és információ visszakeresés biztosítása érdekében. Az egyes információkereső nyelvek között lényeges különbségek lehetnek, ezért a könyvtáraknak kell eldönteniük, hogy egyéni igényeiket mely információkereső nyelv/osztályozási rendszer elégíti ki a leginkább.

Információkereső nyelv/osztályozási rendszer fogalma: Azt az eszközt nevezzük így, melynek segítségével a dokumentumok vagy feldolgozási egységek tartalmi feltárását végezzük. Az információkereső nyelvnek/osztályozási rendszernek biztosítania kell: a dokumentumok, feldolgozási egységek tartalmának leírását, a dokumentumkép kialakítását, a tárolási struktúrák kialakítását, a felhasználói kérdések leírását, a keresőkép kialakítását.

Az információkereső nyelvek/osztályozási rendszerek típusai:

1. Szabályozottság szempontjából: természetes nyelvű vagy szabályozott nyelvű rendszerek lehetnek.

2. Az osztályozási kifejezések közötti függőségek szempontjából: hierarchikus vagy mellérendelő rendszerek lehetnek.

3. A valóság feldarabolása szempontjából: individualizáló vagy generalizáló rendszerekről beszélhetünk. Individualizáló rendszerek: mély tartalmi feltárást biztosítanak az egyedi információk mélységében. Például: ETO Generalizáló rendszerek: átfogó tartalmi feltárást biztosítanak. Például: BSO

4. Szerkezetük alapján: prekoordinált vagy posztkoordinált rendszerekről beszélhetünk. Prekoordinált rendszerek: A tartalmi feltárás, indexelés során az osztályozási kifejezésekből megadott szabályok szerint megtörténik az ún. mondatalkotás, a jelzetelemek sorrendbe rendezése. Például: jellemzően így járunk el az ETO használata során. Posztkoordinált rendszerek: A tartalmi feltárás, indexelés során az osztályozási kifejezésekből nem alkotunk mondatot. Itt nincs a fogalmaknak, osztályozási kifejezéseknek egy eleve meghatározott sorrendje. Például: jellemzően a tárgyszavas rendszerek

5. A felölelt ismeretek szerint: általános (egyetemes) és szakterületi rendszerekről beszélhetünk Általános rendszerek: Az emberi ismeretek egészét foglalják rendszerbe. Például: ETO, TO Szakterületi rendszerek: Egy szűkebb szakterület ismereteit ölelik fel. Például: jellemzően az információs tezauruszok.

6. A gépesítettség foka szerint: nem gépesített, félig gépesített és gépesített rendszerekről beszélhetünk. Nem gépesített: az osztályozási kifejezések megállapítása és azok rendezése is intellektuális úton történik. Például: ETO Félig gépesített: az osztályozási kifejezések megállapítása intellektuális úton történik, de a rendezést számítógép végzi. Például: PRECIS Gépesített: az osztályozási kifejezések megállapítása és azok rendezése is számítógéppel történik. Például: KWIC index.

Az Egyetemes Tizedes Osztályozás

A magyarországi könyvtárak körében legjellemzőbben használt és a legnagyobb hagyománnyal bíró információkereső nyelv az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO).

Az ETO a tudományfelosztáson alapuló, hierearchikus osztályozási rendszerek csoportjába tartozik, jellemzően számjegyekkel jelöli a tartalmat kifejező fogalmakat. legfrissebb magyar kiadása az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézet gondozásában jelent meg 2005-ben, három kötetben. [ETO] A jegyzetben szereplő feladatok megoldásai kizárólag ennek a kiadásnak a felhasználásával készültek.

Az ETO a tizedes törtek elvén felépített, számjelzetekkel jelölt fogalmak hierarchikus rendszere. Ezt a rendszert az ETO táblázatok tartalmazzák. Kiadásonként változó, hogy hány kötetben jelenik meg az ETO, de a felépítése minden esetben a következő: van egy ún. táblázatok rész, amely a fő-és segédtáblázatokat tartalmazza, és egy betűrendes mutató.

A főtáblázati részben az elsődleges, legfontosabb tárgykörök fogalmait és jelzeteit találjuk tíz főosztályba sorolva. A segédtáblázatok rész a főtáblázati számmal kifejezett főtárgykör pontosítására, finomítására szolgáló fogalmakat tartalmazza, valamint a jelzetek összekapcsolásának lehetséges módszereit. A betűrendes mutató a fogalmak betűrendjében sorolja fel a főtáblázati rész jelzeteit.

3.1. táblázat - Főtáblázatok: Az ETO főosztályai

Főosztály számaA főosztály témaköre
0 főosztály Általános kérdések
1 főosztály Filozófia. Pszichológia
2 főosztály Vallás. Teológia
3 főosztály Társadalomtudományok
4 főosztályJelenleg betöltetlen főosztály
5 főosztály Matematika és természettudományok
6 főosztály Alkalmazott tudományok
7 főosztály Művészetek. Játékok. Sport
8 főosztály Nyelvészet és irodalom
9 főosztály Régészet. Földrajz. Életrajz. Történelem

3.2. táblázat - Segédtáblázatok: Alosztások az ETO-ban

Jelzetek összekapcsolására szolgáló általánosan közös alosztások és jeleikÖnálló általánosan közös alosztások és jeleikNem önálló általánosan közös alosztások és jeleikNem önálló speciális alosztások és jeleik
+összekötés, összekapcsolás = nyelvi alosztás -02 ...általános ismérvek, tulajdonság.0.. pont nullás alosztás
/ átfogás, összefoglalás (1/9) földrajzi alosztás -03...általános ismérvek, anyag'... aposztrófos alosztás
: viszonyítás (mellérendelés) (=...) népi (etnikai alosztás) -05... általános ismérvek, személyek-0/-9 kötőjeles alosztás
:: sorrendrögzítés "..." idő szerinti alosztás   
[...] csoportképzés (0...) formai alosztás   
* külső forrásból származó jelzetek    
A/Z névalosztás   

Tárgyszó és deszkriptor

A tárgyszó kifejezést a magyar szaknyelvben meglehetősen sokféle értelemben használják. A következő meghatározások Ungváry Rudolftól származnak.

1. Értik rajta a hagyományos, Cutter által bevezetett, az összetett tárgyakat többnyire fő-, al- és melléktárgyszavakkal kifejező szerkezetet. Például az alábbi 7 tárgyszót, melyek az első kivételével mind összetett tárgyszavak és egymással nem kombinálhatók: Bibliográfia; Bibliográfia, Régi nyomtatványok; Bibliográfia, Régi nyomtatványok, 16. század; Művészet, Lexikonok; Alumínium, megmunkálás; Szalag, Réz, Felületi kezelés; Hidak, Pillérek

2. Értenek rajta minden, nem a tezaurusz szabvány szerint kezelt természetes nyelven alapuló osztályozó/indexelő kifejezést. Például az alábbi 12 teljesen egyenrangú, és egymással szabadon kombinálható kifejezést: Bibliográfia; Régi nyomtatványok; 16. század; Művészet; Lexikonok (vagy: Művészeti lexikonok); Alumínium; Megmunkálás (vagy Alumínium megmunkálás;) Réz; Szalag; Felületi kezelés (vagy: Rézszalag Felületi kezelés vagy: Rézszalagok felületi kezelése; Hidak; Pillérek (vagy: Hídpillérek)

3. Értenek rajta minden tartalmat kifejező természetes nyelven alapuló osztályozó kifejezést. Cutter tárgyszavainak azon kívül, hogy természetes nyelvűek, semmi közük a 2. értelemben vett tárgyszavakhoz. A 2. értelemben vett tárgyszavak lehetnek ú.n. szabad tárgyszavak, melyeket nem előre megadott (kötött) szótárból választanak ki, de ez nem változtat azon, hogy mind a szabad tárgyszavak, mind a kötött tárgyszójegyzék 2. értelemben vett tárgyszavai funkciójukban semmiben sem különböznek a tezauruszok deszkriptoraitól. Ezen az sem változtat semmit, hogy a modern integrált könyvtári és dokumentációs adatbáziskezelő rendszerekben kezelt tárgyszó- vagy deszkriptortételekben a tárgyszó, ill. a deszkriptor megnevezéséhez számos további adatelem kapcsolódik (különféle típusú megjegyzések és magyarázatok, forrásadatok, változásadatok stb.). A 3. értelemben a tárgyszó kifejezést valójában jobb híján használják, mivel a szakmailag pontosabb "természetes nyelven alapuló dokumentációs nyelv szava", vagy "természetes nyelven alapuló deszkriptor" meglehetősen körülményes és csak kevesen értik. (Deszkriptoron ugyanis speciális értelemben a tezauruszok lexikai egységeit, általános értelemben azonban minden olyan kifejezést értünk, mely információkereső nyelvi kifejezésként dokumentumok/információk tartalmának leírására használható.) Összefoglalva: a 2. értelemben vett tárgyszó és a deszkriptor között legfeljebb abban lehet különbség, hogy szabványos tezauruszba fölvett kifejezésről van-e szó (ebben az esetben deszkriptor), vagy nem szabványos tezauruszból származik, esetleg szabad tárgyszó.

A tárgyszó fogalmát a legrövidebben úgy határozhatjuk meg, hogy a tárgyszó nem más, mint a dokumentum tartalmát tömören, egyértelműen, közvetlen nyelvi formában kifejező szó vagy kifejezés. A tárgyszavaknak a következő csoportjait, kategóriáit különböztethetjük meg.

3.3. táblázat - Tárgyszókategóriák

Tematikus tárgyszavakSzemélyi, intézményi, testületi tárgyszavakFöldrajzi tárgyszavakFormai tárgyszavakIdő tárgyszavak
tudomány neve (logika, matematika)egyes személyek (Obama, Máté Péterkontinensek, országok, egyéb közigazgatási egységek (Észak-Amerika, Kuba, Csongrád megye, Vác)a dokumentum formájára utaló szavak ( lexikon, szöveggyűjtemény, DR-ROM, mikrofilm)időszakok, periódusok (hónap, év, nyár, tavasz)
tudományos fogalmak, szakkifejezések, elméletek (globális felmelegedés, kriptográfia)személyek csoportja (nők, gyermekek, idősek)természetföldrajzi helyek (Bakony, Zemplén, Tisza, Bodrogköz) konkrét időtartamok, időpontok (19. század, szeptember 11.)
tudományos, művészeti irányzatok (klasszicizmus, dadaizmus)társadalmi osztályok, rétegek (értelmiség, polgárság)   
szellemi termékek, alkotások és műfajok (játékfilm, Ószövetség)intézmények, szervezetek, testületek típusai (iskolák, alapítványok, civil szervezetek)   
anyagok dolgok, konkrét objektumok (személygépkocsi, Renault)konkrét intézmények, szervezetek, testületek (Füstölgők Társasága, Magyar Rákellenes Liga)   
növények, állatok (majmok, kalászosok)népek, nemzetiségek (magyarok, csángók)   
folyamatok, történések ( földrengés, cunami)    

A tárgyszó minden esetben egy következetesen megválasztott, nyelvileg szabályozott osztályozási kifejezés, alkalmazását minden esetben az osztályozást végző könyvtáros szakmai döntése előzi meg.

Abban az esetben, ha a dokumentumok tartalmát a természetes nyelv szavaival, fejezzük ki, hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy ilyenkor a feldolgozó könyvtáros szabad kezet kap, és olyan kifejezéseket használ, amilyeneket éppen aktuálisan a tartalomra nézve a legmegfelelőbbnek gondol vagy éppen ami az eszébe jut. Természetesebn ez nincs így. A tartalmi feltárás következetességét és az információvisszakeresés hatékonyságát csak úgy tudjuk biztosítani, ha a felhasznált természetes nyelven alapuló osztályozási kifejezések egy egységesített tárgyszójegyzékből vagy egy információs tezauruszból származnak.

Az információs tezauruszok elméletét az MSZ 3418:1987 Magyar nyelvű információkereső tezauruszok szerkezete, részei és formái című magyar szabvány tartalmazza. Az információs tezaurusz fogalma: Az információs tezaurusz egy-egy szakterület természetes nyelven kifejezett fogalmainak szabályozott, szükség szerint változtatható szótára, amely feltünteti a fogalmak közötti legfontosabb logikai kapcsolatokat. A tezaurusz osztályozásra használt szabályozott nyelvi kifejezései, a tezaurusz lexikai egységei a deszkriptorok és a nemdeszkriptorok.

A deszkriptorok közvetlenül használhatóak tartalmi ismérvként, a nemdeszkriptorok csak a deszkriptorokon keresztül. A deszkriptorok és a tárgyszavak között csupán annyi lényegi különbség van, hogy a deszkriptorok a nyelvi szabályozáson túl logikailag is szabályozott osztályozási kifejezések. A logikai szabályozás azt jelenti, hogy a fogalmak között fennálló relációkat is tartalmazza az információs tezaurusz. A tezaurusz fő részének egységei a deszkriptorcikkek és a nemdeszkriptorcikkek. A deszkriptorcikk a vezérdeszkriptorból, és a vele közvetlen kapcsolatban álló deszkriptorokból épül fel. A nemdeszkriptorcikk lényegében egy utaló, amely a nemdeszkriptorból és a helyette álló deszkriptorból áll.

A következő példák az OSZK tezauruszából, a Köztauruszból származnak. Ezt a tezauruszt használja az Országos Széchényi Könyvtár tárgyszavazási gyakorlatában, és ennek használata javasolt a magyarországi közkönyvtárak számára is.

A Köztaurusz folyamatosan karbantartott változata az OSZK Könyvtári Intézet honlapjáról érhető el. A téma iránt érdeklődők számára érdekes olvasmány lehet Ungváry Rudolf két korábbi, a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás hasábjain a 2001.1. és 3. számban megjelent írása.

3.4. táblázat - Jelmagyarázat

FavezérdeszkriptorGyűlöletvezérdeszkriptor
M: Növénymagyarázat H: gyűlölködés (nemdeszkriptor)szinonimája
F: fás szárú növényfölérendeltje (genus) F: érzelemfölérendeltje
A: gyorsan növő faalárendeltje (species) P: ellenségképrésze
A: lombos faalárendeltje R: átokkövetkezménye, okozata
T: erdőegésze (totum) E: indulateredete, oka
P: fatörzsrésze (pars) E: konfliktuseredete, oka
E: csemeteeredete, oka X: elégedetlenségegyéb asszociatív viszony
X: bonsaiegyéb asszociatív viszony  


Példák deszkriptorcikkekre:

ornitológia
ETO 598.2
H madártan
F állattan
P madár madárvonulás
X madárvédelem

madár
ETO 598.2
H aves
H& madárvilág ornithosis
HV szárnyas
F gerinces
A baromfi darualakú énekesmadár fészkelő madár galambalakú gázlómadár harkályalakú költöző madár ragadozó madár sarlós fecske strucc szalakótaalakú tojó tyúkalakú vízimadár
T ornitológia
P begy
E gyűrűzés
X hurzitisz marek-féle betegség