3.6. A könyvek formai analízise. A formai feltárás forráshelyei

A könyvek megjelenési módjukat tekintve nem időszakosak, hanem egy vagy több kötetben befejezett egészként jelennek meg.

Mielőtt a könyv forráshelyeinek tárgyalásába kezdenénk állapítsuk meg, hogy a könyv egy lapjának két oldala van, amelyek közül az elülső oldalt homlokoldalnak, a hátsó oldalt pedig hátoldalnak nevezünk.

A könyveket a leírás forráshelyei szempontjából két nagy egységre oszthatjuk:

1. előzékre és

2. szövegtestre.

A könyv előzékének nevezzük a könyv szövegét, azaz a szövegtestet megelőző lapokat. Az előzék lapjai közé tartoznak:

- címlap

- előcímlapok (vagy másnéven szennylapok)

- kiadói kötéstábla vagy borítófedél homlokoldala

(Nem része az előzéknek a könyv levehető védőborítója.)

A címlap homlokoldalát címoldalnak, hátoldalát verzónak nevezzük. A címoldal (másnéven rektó) tartalmazza a könyv legfontosabb címeit és szerzőségi adatait a legteljesebb formában.

Továbbá az előzék címoldalon kívüli forráshelyei alkotják együttesen az egyéb előzéket.

Többféle címoldal megoldással találkozhatunk könyvek esetében:

- egyszerű címoldal: egyetlen oldal tartalmazza a könyv legfontosabb címeit és szerzőségi adatait.

- páros címoldal: oldalpárban gondolkodik, a címoldalon szereplő adatokat átmenően, megismétlés nélkül tartalmazza két egymással szemben lévő oldal együttesen (ez a két oldal együtt minősül címoldalnak).

- többes címoldal: oldalpárban gondolkodik, külön előzékoldal tartalmazza a többkötetes könyv egészére, és külön előzékoldal az adott kötetre jellemző bibliográfiai információkat.

A könyv szövegteste a főszövegen kívül további járulékos részeket foglal magába, mint például a tartalomjegyzéket, mutatókat, irodalomjegyzéket, előszavakat, bevezetőket, függelékeket, mellékleteket. A szövegtest forráshelyei közé soroljuk a könyv gerincét és a könyv külső borítását, amit fűzött könyvek esetén borítófedélnek, kötött könyvek esetén kötéstáblának nevezünk.

A kolofon (másnéven záradék) a könyv kiadására, valamint előállítására vonatkozó lényeges adatokat tartalmazó forráshely, amit vagy a könyv verzóján vagy a könyv végén, általában az utolsó páros számú oldalán találunk meg.

Az előbb ismertett forráshelyeken közölt bibliográfiai adatok nem egyformán vehetők figyelembe a bibliográfiai leírás elkészítésekor, mivel a forráshelyek között a leírási szabványok rangsort állítanak fel. A legmagasabb, azaz legerősebb forráshely a címoldal, ezt követi a sorban az egyéb előzék és a kolofon, majd a könyv összes többi része, és végül a könyvön kívüli forráshelyek (mint például kézikönyvek, bibliográfiák, szabványok, könyvtári segédletek).

A bibliográfiai leírás készítésénél és értelmezésénél fontos, jelentéssel bíró szerepe van annak, hogy az egyes bibliográfiai adatelemek értékei/előfordulásai a feldolgozott dokumentum mely részéből, azaz a dokumentum mely forráshelyéről származnak. A szabvány minden egyes bibliográfiai adatelem vonatkozásában meghatározza az elsődleges forráshelyeket (főforrásokat), ahonnan az adatot elsősorban kell venni a bibliográfiai leírás számára, illetve a másodlagos forráshelyeket (megengedett források), amelyek akkor vehetők figyelembe, ha a főforrásban nem találjuk meg a szükséges adatot. A hagyományos bibliográfiai leírásban a megengedett forrásból származó adatokat szögletes zárójelpárba, mint egyezményes jelbe foglaljuk.

A főforrás tehát az a forráshely, ahonnan az adatot elsősorban kell venni a leírás számára (ha ott az adat előfordul).

Megengedett forrásnak nevezzük a könyv azon részét, ahonnan az adatot akkor lehet leírni, ha az a főforrásban nem szerepel, és megengedett forrásként ki van jelölve.

Megkülönböztetünk ezenkívül tiltott forrást az egyes bibliográfiai adatok vonatkozásában, ahonnan az adatot még akkor sem szabad a leírásban szerepeltetni, ha sem a főforrásban, sem a megengedett forrásban nem találtuk meg.

Ha valamely adatot a források párhuzamosan több változatban tartalmazzák, mindig a legmagasabb forrás szerint kell leírni az adatot, még akkor is, ha az hiányosabb vagy téves. Az ilyen módon leírt adat kiegészítésére vagy helyesbítésére a leírás megjegyzés adatcsoportjában van lehetőségünk.