Az ebben a fejezetben tárgyalandó görbeleírási módszert szinte egyidőben, egymástól függetlenül dolgozta ki a a Citroën művek munkatársa P. de Casteljau és a Renault művek tervezője P. Bézier.
Tekintsük a
pontokat, valamint a
skalárt! A
szakaszt osszuk fel
arányban, és a kapott pontot jelöljük
-el (lásd a 3.1. ábrát)! A
szakasz ugyanilyen arányú felosztásával kapott pontját
-el, majd a
szakasz osztópontját
-vel jelöljük.
változtatásával
egy görbét ír le, melynek paraméteres alakját a
osztópontok segítségével
alakban írhatjuk fel. A
pont
esetén a
és
pontokon áthaladó és ott
, illetve
érintőirányú parabolának a pontja.
esetén is elvégezhetők a fenti műveletek, és ekkor a parabolának a
és
pontok közötti ívén kívül eső pontjait kapjuk. A 3.1. ábra a
és
pontok szerkesztését mutatja.
Ennek a parabolaszerkesztésnek az általánosításaként fogható fel a de Casteljau-algoritmus, ami a Bézier-görbe előállítására alkalmas.
Adottak a tér
pontjai és a
skalár. A pontokat összekötő töröttvonal
oldalait osszuk fel
arányban, és az osztópontokat jelöljük
-vel. Így a kiindulásinál eggyel kevesebb számú pontot kapunk. Az osztópontok által meghatározott töröttvonal oldalait is osszuk fel
arányban, és ezt az eljárást addig folytassuk, míg egyetlen osztópontot kapunk. Ezen rekurzív felosztás formális leírása:
ahol
Ezek a lineáris kombinációk
esetén végrehajthatók és egy
pontot kapunk eredményül. Azonban ha
, akkor az algoritmus csak konvex kombinációkat tartalmaz, ami nagyfokú numerikus stabilitást eredményez.
A
pontok által meghatározott görbét Bézier-görbének nevezzük. A
...
pontokat Bézier-pontoknak vagy kontrollpontoknak nevezzük, az általuk meghatározott poligont pedig Bézier-poligonnak vagy kontrollpoligonnak, magát a felosztási algoritmust pedig de Casteljau-algoritmusnak. A felosztás során kapott pontok a következő háromszögalakba rendezhetők:
Az
esethez tartozó szerkesztést mutatja a 3.2. ábra.