Tervezés során előfordulhat, hogy a tervező átal használt
-edfokú görbe nem biztosít kellő változtathatóságot, vagy különböző fokszámú görbék folytonos kapcsolódását kell biztosítani. Az ilyen problémák magasabb fokszámú görbe alkalmazásával kiküszöbölhetők. Ennek első lépéseként azt az
-edfokú Bézier-görbét hozzuk létre, amely ugyanazt az alakot állítja elő, mint a korábbi
-edfokú. A fokszámnövelés során természetesen a kontrollpontok száma is nő.
Adott a Bézier-görbe
...
kontrollpontjaival.
Keressük azokat a
...
kontrollpontokat, amelyekre
azaz
teljesül. A bal oldalt a
mennyiséggel megszorozva
A bal oldal második tagján az
indextranszformációt végrehajtva
együtthatóira a
egyenlőséget kapjuk, amit átrendezve
A
tehát a
és
pontok
együtthatójú konvex kombinációja. Ezért a
poligon a
poligon konvex burkán belül van, tehát
közelebb van a görbéhez, mint
. A 3.13. ábra
esetén mutatja a fokszámnöveléssel kapott új kontrollpoligon szerkesztését. Mint az ábrán látható, a fokszámnövelés szemléletesen a kontrollpoligon csúcspontjainak levágását jelenti.
A fokszámnövelés ismételt alkalmazásával egy poligonsorozatot kapunk. Bebizonyítható, hogy az így kapott
kontrollpoligon
esetén az eredeti
pontok által meghatározott Bézier-görbéhez konvergál. Ez a konvergencia azonban lényegesen lassabb, mint a 3.6. szakaszban tárgyalt, a de Casteljau-algoritmus ismételt alkalmazásával kapott poligonok sorozatáé.
A fokszánövelés inverze, azaz a fokszám csökkentése általában nem lehetséges, magasabb foszámú Bézier-görbe csak közelíthető alacsonyabb fokszámúval.