A tervezői gyakorlatban egy bonyolultabb felületet nem lehet egyetlen folttal leírni, hanem egymáshoz kapcsolódó foltok hálójával. A modellezendő felületeknek gyakran csak jellemző görbéit (feature lines) ismerjük. Még gyakoribb, hogy a felület alakját meghatározó görbéknek csak pontjait ismerjük. Ilyen esetben ezekre interpoláló görbét illesztünk.

Adott az és egymást metsző görbesereg, valamint az és paraméterértékek. Feltételezzük, hogy a görbék legalább egyszer folytonosan differenciálhatók.

Keresünk olyan elsőrendben folytonosan kapcsolódó () bikubikusan súlyozott Coons-foltokból álló felületet, amely foltjainak határgörbéi az adott görbék, azaz

Először a twist vektorokat határozzuk meg az pontokban. Erre például a 8.3.1. valamelyik módszerét használhatjuk – mindegyik lehetővé teszi az elsőrendben folytonos kapcsolódást. Ezek után a görbék mentén meg kell határoznunk az érintőszalagokat. Valamely görbe , ívére ez a következőképpen tehető meg: Az pontban a feltételek alapján meghatározhatjuk az és vektorokat; az pontban pedig az és vektorokat. Ezekre harmadrendű Hermite-interpolációval görbét illeszthetünk, amivel a kapcsolódó érintőszalagok elsőrendű folytonosságát is biztosítjuk.

Ezek után az egyes négyszögekre bikubikusan súlyozott Coons-foltokat illesztünk, amelyek elsőrendű folytonos kapcsolódása biztosított.