4.2. A teszt tervezési technikák fajtái

A szoftver technológia kialakulása óta számos teszt tervezési technika alakult ki. Ezek különböznek a hatékonyságuk, implementálásuk nehézsége, az elméleti háttér és a mindennapi fejlesztési gyakorlatból leszűrt heurisztikák arányában.

Ha áttekintjük a számos publikált technikát és értékeljük ezeket a gyakorlati alkalmazhatóság szempontjából, akkor a technikákat három lényeges csoportba sorolhatjuk:

  1. Specifikáció alapú technikák. Ezek a módszerek a teszteseteket közvetlenül a rendszer specifikációjából (modelljéből) vezetik le. Black-box technikáknak is nevezzük ezeket, mert az egyes szoftver modulok belső szerkezetének ismerete nélkül, az egyes modulok által teljesítendő funkcionalitások alapján tervezhetjük meg  a teszt eseteket.

  2. Modell alapú technika (Model-driven testing). Valójában az előző csoportba tartozik, csak formalizáltabb technika. Közvetlenül az UML modellből vezeti le a teszteseteket, és formalizált teszt specifikációt alkalmaz. Erre használható az UML kiterjesztése. (UTP – UML Testing Profile.)

  3. Struktúra alapú technikák. Ezek a módszerek a kód ismeretében határozzák meg a teszteseteket. White-box technikáknak is nevezzük.

  4. Gyakorlat alapú technikák. A tesztelőknek a munkájuk során megszerzett tapasztalatira épülő, a szakmai intuíciókat is értékesítő technikák.

Természetesen léteznek olyan teszt tervezési módszerek is, amelyek egyik fenti kategóriába sem sorolhatók be, azonban a gyakorlatban alkalmazott módszerek összefogására a jelen jegyzet szintjén ezek a kategóriák beváltak.

A továbbiakban ennek a csoportosításnak megfelelően foglaljuk össze az ismertebb technikákat.