4.5. Gyakorlat alapú technikák

A gyakorlat alapú technikák a tesztelő szakember tapasztalatain alapuló ad-hoc, nem szisztematikus módszerek. Alkalmazhatók a formálisabb technikák kiegészítésére, de vannak olyan esetek, amikor főszerephez jutnak. Ilyenek lehetnek az alábbiak:

  1. Nincs olyan, megfelelő minőségű specifikáció, amiből levezethetők a tesztesetek.

  2. Nincs elég idő a megfelelően megtervezett tesztelési folyamat lebonyolítására.

4.5.1. Hiba becslés (Error guessing)

Ez egy nagyon egyszerű módszer, ami kihasználja a tesztmérnök hasonló alkalmazásokkal szerzett tapasztalatait, és lehetővé teszi olyan speciális tesztesetek azonosítását, amelyeket a szisztematikus technikákkal nehéz feltárni. A szisztematikus módszerek kiegészítéseként a teszteseteket a korábbi rendszerek ismertté vált tipikus problémái ismeretében egészíti ki.

A módszer hátránya, hogy a hatékonysága esetleges, elsősorban a tesztelő gyakorlatán, intuíciós képességein, és azon múlik, hogy részt vett-e korábban hasonló rendszerek fejlesztésében. Előnye viszont, hogy a területen gyakorlott felhasználókat is be lehet vonni a tesztesetek tervezésébe, felhasználva egy másik nézőpontból származó információkat.

A hiba becslés módszerét strukturáltabbá lehet tenni azzal, hogy elkészítünk egy potenciális hibalistát. A lista a tesztelő és a felhasználó előzetes tapasztalatai alapján készülhet, és segítheti a szisztematikus módszereket, de további teszteseteket is generálhat.

4.5.2. Felderítő tesztelés (Exploratory testing)

Ez a módszer kombinálja a tesztelő tapasztalatait és a strukturált tesztelési módszereket. Hasznos lehet abban az esetben, ha a specifikáció elnagyolt, hiányos, vagy a fejlesztés határideje nagyon feszített tempót igényel. Ez a technika lehetővé teszi, hogy a korlátozott tesztelési időt jobban kihasználjuk azáltal, hogy segít megtalálni a legfontosabb, mindenképpen végrehajtandó teszteseteket.